Pietro Mascagni (1863-1945), zeneszerző fotója 1902-ből (Fotó/Forrás: közkincs/wikipedia)
1863. december 7-én született egy livornói pék fiaként. Anyját tízéves korában vesztette el, apja ettől kezdve egyedül nevelte öt gyermekét. Pietrino első zongoraleckéit egy templomi orgonistától vette, majd a helyi zeneiskola egyik fiatal tanára felfigyelt tehetségére és megismertette Verdi műveivel.
Amikor Mascagni otthon közölte, hogy nem jogász, hanem muzsikus akar lenni, a fia jövőjéért aggódó apja eltiltotta a zeneóráktól.
Végül egy bőkezű rokona vette szárnyai alá, az ő támogatásából végezte el a milánói konzervatóriumot. Egyik tanára a neves operaszerző Amilcare Ponchielli volt, s az intézmény falai között kötött barátságot a nála öt évvel idősebb Giacomo Puccinivel.
Mascagni tizennégy évesen komponált első, Örök bánat című zeneművét apjának ajánlotta bocsánatkérésül, egy évvel később mutatták be első szimfóniáját. Szerzeményeit a nevének betűiből alkotott Pigmeo Sarcanti álnéven jegyezte, mivel a konzervatórium szabályzata szerint a növendékek alkotásait nem lehetett nyilvánosan előadni.
Két év után megszakította tanulmányait és karmesternek szegődött egy vándortársulathoz, bejárva Itáliát.
Ezekben az években komponálta Guglielmo Ratcliff című operáját Heinrich Heine műve nyomán. Huszonhárom éves korában letelepedett a dél-olaszországi Cerignolában, ahol zongoratanításból élt és vezette a városi zenekart.
A Parasztbecsület librettója 1906-ból (kiadó: Sonzogno) (Fotó/Forrás: közkincs/wikipedia)
A kisvárosi életet fojtogatónak érző ifjú a Sonzogno kiadó pályázati felhívására 1888-ban fogott bele a Parasztbecsület című operájának megírásába, amelynek szövegkönyve Giovanni Verga drámája alapján született. Mivel a kiírás egyfelvonásos operára szólt, Mascagni az eredeti két felvonást a híres Intermezzo közbeiktatásával egyetlen felvonássá vonta össze. A zsűri a hetven pályamű közül az övét nyilvánította győztesnek, s az 1890. május 17-i római premier egyetlen este alatt világhírűvé tette a 27 éves komponistát, akit hatvanszor tapsoltak vissza a függöny elé.
A Parasztbecsületet még bemutatója évében műsorra tűzték a budapesti Operaházban Gustav Mahler vezényletével.
A mű ma is szerepel az operaházak repertoárján, általában Leoncavallo két évvel később született Bajazzók című darabjával együtt. A közönség fejében néha keveredik is a két opera: egy anekdota szerint, amikor Mascagni Londonban tartózkodott, Viktória királynő arra kérte, hogy játsszon neki a művéből. A királynő egyre komorabb lett, mert kedvenc része csak nem hangzott fel, s végül eldalolta a melódiát a zeneszerzőnek, aki nyelt egyet és eljátszotta - a prológust a Bajazzókból.
A Parasztbecsület egyik jelenetének illusztrációja (Fotó/Forrás: közkincs/wikipedia)
A Parasztbecsület az úgynevezett verista irányzat elindítója lett: "vero" olaszul igazat jelent, a naturalista irányzat követői a dallamos bel canto helyett a valóság bemutatására helyezték a hangsúlyt.
A Mascagni-mű szereplői nem romantikus hősök, hanem hús-vér emberek valódi érzelmekkel. Dallamai számos filmben is felcsendülnek, A Keresztapa harmadik részének csúcspontja az opera előadása alatt játszódik, s a film az Intermezzo hangjaira ér véget.
Mascagnit a köztudat "egyműves" szerzőként tartja számon, ami annyiban helytálló, hogy a Parasztbecsület sikerét nem tudta megismételni. Pedig tucatnyi operát írt (Fritz barátunk, Silvano, Az álarcosok, A kis Marat, Néró), de ezek nélkülözik a valódi drámaiságot és az invenciót, több meg is bukott. Az Iris érdekessége, hogy Puccinit megelőzve vitt operaszínpadra távol-keleti történetet, szövegkönyvírója pedig az a Luigi Illica volt, aki Puccini Tosca és a Manon Lescaut című drámáinak librettóját is jegyezte.
Mascagni számos műfajban alkotott: első fia emlékére írt gyászmisét, komponált zongoradarabot, szimfóniát, kantátát, egyházi zenét, dalokat, operettet, sőt filmzenét is.
Karmesterként is keresett volt, Olaszországban ő dirigálta először Csajkovszkij VI. "Patetikus" szimfóniáját 1898-ban, a milánói Scalában. A 20. század elején több alkalommal turnézott Amerikában, 1926 szeptemberében a Time magazin címlapjára is felkerült. A New York-i Metropolitan Operában is vezényelt, s még az sem szegte kedvét, hogy első tengerentúli fellépése kudarccal végződött, mert a közönség ott is csak a Parasztbecsületre volt kíváncsi.
Mascagni 1915 körül. (Fotó/Forrás: közkincs/wikipedia)
Többször ellátogatott Magyarországra, Budapesten és Szegeden leghíresebb művét dirigálta. 1929-ben a milánói Scalában ő lett Arturo Toscanini utóda a dirigensi poszton, ugyanebben az évben beválasztották az Olasz Királyi Akadémia tagjai közé, 1933-ban a római operaház zenei vezetője lett.
A híresen jól öltözött és mindig elegáns Mascagni szabadidejében szeretett kártyázni és biliárdozni, közismert volt gyűjtőszenvedélyéről, a hangszerek mellett képeket, órákat, tollakat, pipákat, nyakkendőket és mellényeket is gyűjtött.
Egész életében bipoláris zavarban szenvedett, az aktív alkotói időszakokat depresszió követte. Élete végén testi és lelki bajai miatt (a második világháborúban legidősebb fiát is elvesztette) már csak ülve tudott vezényelni. 82 éves korában, 1945. augusztus 2-án halt meg Rómában, s nem csak hogy állami temetést nem kapott, de a hivatalos szervek még a szertartáson sem képviseltették magukat. Hamvait hat évvel később szülővárosába, Livornóba vitték át. 1963-ban, születésének centenáriumán emléktáblát avattak annak a római szállodának a falán, ahol megszállt leghíresebb műve, a Parasztbecsület bemutatója alkalmából.
hírlevél
