Zenés színház

Pillangózás az operában

2007.12.27. 00:00
Ajánlom
Januárban különleges, félszcenírozott előadásban látható a Pillangókisasszony a Művészetek Palotájában. Hadd jegyzeteljek hát ide néhány gondolatot, amely az amerikai rajongók által TOP 20-ba választott Puccini-műről felötlik bennem!

Hogy mondjak rögtön egy meredeket: ha valami próbára teszi az összművészet máig legélőbb műfajának, az operának elmélyültebb élvezőit, az példának okáért a Pillangókisasszony is lehet. (A probléma annyira sokrétű, hogy már a címmel sem tudunk egykönnyen dűlőre jutni, de erről majd a végén.) Népszerű Puccini-műről ily meghökkentőt állítani indoklásért kiált. Rendben, de először fussunk át az alapokon együtt, szélsebesen!

Itáliában írt opera ez, amely angol szerző angolul megjelent darabjára épül francia és olasz átdolgozók (pl. Belasco), valamint Puccini két házi librettistájának nyomán. A mű Japánban játszódik, miközben utóromantikus muzsikája – minden keleties idézet vagy utánzat dacára – hamisítatlanul olasz. Amerikai tengerésztiszt, diplomata, tizenhat esztendős gésa és teljes, az ősi szokásokat tartó rokonsága dalol egyöntetű Puccini-stílusban. A teremtő fantázia szerint a hegy is a komponista-Mohamed ölébe gyalogol: sosem járt Japánban, de még Ázsiában sem, a figurasor, a történet s a fura pentatónia viszont beköltözött a Torre del Lago-i dolgozószobába.

Újabb, mélyebb probléma: miért is nem írja japánosabbra a Pillangókisasszonyt a zeneszerző? Főleg, hogy tizenhárom évvel később, a befejezetlen Turandot már temérdek kínaias vonást hordoz magán (hogy szervülnek-e ezen jegyek, vagy csak lifegnek az áradó Puccini-muzsika testén, most hagyjuk). Nekem a Turandot épp az egyik kedvencem, de absztrakció a javából ez a szeretet is, hisz éppúgy nagyra tartom az Alfano-féle befejezést, a halott szerző jegyzeteiből összerántott – rendben: mérethelytelen – szerelmi kettőst is, mint ahogy negligálhatják akármilyen vehemensen Süssmayrt, Mozart eszköztelenül szép Rekviemje számomra az általa menedzselt befejezéssel teljes. (Érdekes, mindkét kiegészítő a visszatéréses technikát alkalmazta.)

No, Puccini javára írhatjuk, hogy nem sétál az etno-opera csapdájába: hogy is írhatna távol-keleti motívumok mentén "autentikus operát", ha ez a fogalom ott teljességgel értelmezhetetlen, ráadásul a komponista alig tud többet a földgolyó másik feléről, mint a századelő átlag művésze. "1903: egész Európa az ázsiai és egyéb egzotikus művészetek bűvöletében él. A festők Gauguinre figyelnek, a muzsikusok jávai gamelánzenekarokat hallgatnak… de Puccini orientalizmusa merő díszlet" – véli Paul Henry Lang.

Ma se lehetne kárhoztatni, mondjuk, a tehetséges Gyöngyössi Leventét, hogy nem akar echte perui operát növeszteni az aluljáró pánsíposainak élménye nyomán. És ennek a finoman stilizált elvonatkoztatásnak, távolságtartásnak volt nagy hagyománya az európai zenében is. Louis Spohr indiai darabja, a Jessonda se téved el, remek német zene marad; Puccini kissé akadémikus-cvikkeres pályatársa, Umberto Giordano orosz kétfelvonásosa, a Fedora se keverhető Muszorgszkij műveivel. (Érdekes körülmény, hogy a Pillangókisasszony első Cso-Cso-Szánja, Rosina Storchio, valamint első Sharplesse, Giuseppe de Luca egyaránt részese volt egy másik pikáns Giordano-opera, a Siberia világpremierjének. Állítólag abban se muzsikok muzsikáltak.) Puccini Pillangókisasszonya olasz és opera – adott helyeken, például Szuzuki kétsoros, visszatérő imája alatt mégis japánnak, ősinek halljuk.

A fantáziát próbára teszi a főhősnő személye is. Cso-Cso-Szán a kiírás szerint tizenhat esztendős. Ehhez képest a filigrán kislány szólamát Puccini drámai szopránra komponálja, de legalábbis olyan spinto hangra, amely az opera során számos alkalommal végtelen fájdalommal, dühvel (és hangerővel) szólal meg. 1903-ben járunk, a sztárszerző már rég túl a Manonon, de négy éve fut sikerrel brutális darabja, a Tosca is. Előbbiben Cesira Ferrani, utóbbi premierjén pedig a román születésű Hariclea Darclée mutatja be, hány éves és hány kiló egy efféle hangtípust képviselő énekesnő. De ebből is csak papíron adódik diszkrepancia: az összművészeti teljesítmény varázsa e problémát is áthidalja.

Jöjjön végül a cím viszontagságos sorsa. Az olasz eredetiben nincs kétség, Madama Butterfly, azaz Pillangó Asszony (nem feltétlen utal férjezett állapotra, hisz a bizonyos Pillangó felesége inkább Signora Butterfly volna). Az operairodalomban egyébként előfordul a Madama-szerkezet más színlapon is, például Gaetano Donizetti humoreszkjét, A csengőt (Il campanello) egy mellékszereplő, bizonyos Madama Rosa "ékesíti". E név idős – csak recitativóban komponált hangú – nőre, anyósra, majdnem csak Róza mamára utal.

Amikor viharos gyorsasággal és magyarítva, a világpremier után alig két esztendővel ismerhette meg e művet Budapest, a Várady-fordítás nagyária-szövegének szellemében ("Ó, te icipici asszony…") született a cím: Pillangókisasszony. Értelme mai magyarázattal inkább Kis Pillangóasszony volna, hisz a mű elején még valóban és teljességgel hajadon lánykát Pinkerton nevezi el a lepkéről, s becézi rendre.

Mindent egybevetve nehéz az igényes fordító helyzete, hisz egy voltaképpeni kislány, a cseppet sem asszonyos, legfeljebb filigrán kamasz Cso-cso-Szán szerelmi becézését, annak hangulatát kellene visszaadnia. Csaknem száz éven át ezt a kompromisszumot a Pillangókisasszony cím jelenítette meg, s valószínűleg senki nem értette félre ettől a darab – ha nem is alap-, de – helyzetét. Kerényi Miklós Gábor szegedi rendezése azonban címet váltott, Pillangóasszony lett belőle, s így feltehetjük a kérdést, hogy a magyar színháztörténetre fittyet hányva újranevezzük-e Csehov drámáját (szó szerint: Meggyeskert), mindenképp despinázzuk-e a Figaro Rosináját (ha már itt tartunk: "lakodalmazzuk-e" a "házasságát"?), ha ez eddig nem zavarta a nézőket, s legalább emléket állít – előbbi esetében – egy szemérmesebb kornak. Vagy visszafordítsuk a Szentivánéji álom Zubolyának nevét is, amely Arany János másfélszáz éves telitalálata? Vagy a Pillangóasszony ötletét besoroljuk a Dr. Bőregér mellé, amely az említett – egyébként igen eredeti – rendező másik, inkább meghökkentésre épülő ötlete, s a straussi Denevért takarja, Dr. Falke, a tulajdonképpeni címszereplő nevével összeházasítva? (Különben a német színházi prüdéria is kiforrta a maga érdekességét: ott a pikáns asszociációt kerülendő és saját kultúrhistóriájukat óvandó hívják Linkertonnak ma is Madama Butterfly tengerész szerelmét…).

Egy szó mint száz: az opera összművészete a fent sorolt elvonatkoztatások mellé még bizonyára sokakat követel. S ha a részek magukat önfeladás nélkül képesek az egész szolgálatába állítani, a széttartó műfajokból tökéletes élmény bogozható. Amennyi valóságos és álprobléma szól a Pillangókisasszony ellen, sokszor annyi szól mellette, s a másodpremier óta százhárom esztendő töretlen világsikere.
Pillangózásunk végén álljon itt – a Turandotéhoz hasonló, hosszan, több formán át vezetett, de érzéki harmóniái miatt megunhatatlan – szerelmi kettős utolsó sora a Pillangókisasszony első felvonásából: "Mennyi szem néz ránk az éjben!" A januári előadás szereplői is így suttognak majd, a színpadajtó mögött is. A remekművet s a remek helyszínt ismerve előre irigylem őket.

(2008. január 7, 9. 19:00 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest); Puccini: Pillangókisasszony (részben szcenírozott előadás két részben, olasz nyelven); szövegét írta: Giuseppe Giacosa és Luigi Illica; km.: Karine Babajanian/Cso-cso-szán (Pillangókisasszony), Wiedemann Bernadett/Szuzuki, Markovics Erika/Kate, Giuseppe Giacomini/Pinkerton, Roberto Servile/Sharpless, a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (karig.: Szabó Sipos Máté); vez.: Pier Giorgio Morandi; rend.: Káel Csaba)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

„Az éneklés felemeli a lelket” – 70 éves Pitti Katalin

A legendás énekesnőt születésnapja alkalmából egy csokorra való felvételével köszöntjük, melyek között emblematikus szerepei és ritkaságok egyaránt meghallgathatók.
Zenés színház interjú

„A humor a legszebb eszköz a sötétség ellen” – interjú Dénes Viktorral

Számos operettben bizonyított már táncoskomikusként, ezúttal azonban Rozsda Lovag bőrébe bújik Dénes Viktor a Budapesti Operettszínház zenés mesejátékában, a Rozsda Lovag és Fránya Fridában. Az újrahasznosított főhősről, a környezettudatosságról és a commedia dell’arte darabbéli megjelenéséről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Zenés színház kritika

A mitológiai szörnyek valósága

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.
Zenés színház hír

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.