Zenés színház

Prima la musica

2009.03.12. 00:00
Ajánlom
Koncertszerű előadást hirdetett, ám mégis inkább előadásszerű koncertet adott Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar. Azért Figaro három ízben megült lakodalma így is a zene diadalmas elsőségét ünnepelte.

Markus Werba (fotó: Pető Zsuzsa - Müpa)

Fischer Iván új operaprodukciójáról nyilatkozva ironikusan a kritikusok dolgának megnehezítését ígérte, mondván: a Figaro házasságának ezúttal nem lesz megfejtendő rendezői koncepciója, s ilyesformán annak szószátyár taglalásával sem lehet majd megtölteni a bírálatokat. Ez az első hallásra nyugtalanító, bár lényegét tekintve korántsem ellenszenves szándék – hála a dialektikának! – maga a koncepció, melynek működéséről a Nemzeti Hangversenyteremben megtartott sorozat harmadik, befejező előadásán bizonyosodhattunk meg. Hamar kiderült persze, hogy a produkciót művészeti vezetőként is jegyző Fischer alighanem megszánta a kivezényelt sajtómunkásokat, s igenis megrendezte Mozart és da Ponte operáját. Kellemes ötletekkel, jóízűen tradicionális formában, majd mindvégig ügyesen, s ami a fő, szolidan a háttérbe húzódva.

Az előadás a ruhatárban kezdődik, ám nem kell mindjárt valaminő kenderszakállas formabontásra gondolnunk: az első két felvonás játékterét ugyanis két, ruhákkal megpakolt állvány határolja a zenekar közé-fölé helyezett kis pódiumon. Egy fotel és két próbababa gazdagítja még a látványt, s mindez elég is az első felvonás perfekt vígoperai hangulatához: Figaro dühös kavatinája végén gatyára vetkőzteti a szempillantás alatt a gróf imagójává alakuló bábut, Bartolo bosszúáriájában egy vállfa és egy kézberántott ruhadarab segítségével győztes matadorrá lényegül, s a próbababán kikészítve várja már új, nemszeretem öltözéke Cherubinót, a katonáskodásra kárhoztatott kamaszt. (Itt kell említést tennünk Zeke Edit értékes jelmeztervezői hozzájárulásáról.) Szinte hihetetlen, de a nézőtéri köhögés egy teljes felvonáson át bennszakad, s bár az előadás utóbb fárad valamicskét, s különösen a IV. felvonásban olykor problematikusnak tetszik a választott játékmód, az élvezeti érték mindvégig magaslati kúrát tart.

A pazar, hibázni szinte képtelen Fesztiválzenekar és Fischer Iván felsőfokokkal bátran terhelhető teljesítménye egy csapat remek operaénekes, énekes színész számára kínált inspiráló közeget. A címszerepben az ifjú olasz, Marco Vinco egyszerre ébresztett lelkes rokonszenvet szép színű, kiegyenlített lírai baritonjával, mesterien pergetett recitativóival, játékintelligenciájával és megnyerően férfias kiállásával, s hasonlóan kellemes benyomást keltett az Almaviva grófként privát eleganciáját és szerepbéli nemességét, emberi formátumát szerencsésen ötvöző osztrák Markus Werba. A vezérszubrett, Susanna szerepében Váradi Zita nagyszerűen helytállt, s szintúgy szép emléket őrzünk a jelmezes rásegítés nélkül is fiús laklit formázó Katharina Kammerloherről, aki a hormonok munkáját költészetté nemesítő Cherubino-áriákat a kívánatos kamaszbájjal idézte elénk. Talán az este leginkább eszményi pillanatát köszönhettük a színészként ezúttal kevésbé tündöklő kanadai szopránnak, Dominique Labelle-nek: a Grófné harmadik felvonásbeli áriájában a vígoperára rácáfoló asszonyi fájdalom, melankólia és szerelmes dac élőben ritkán hallható érzéki szépséggel szólalt meg.

 

Jelenet az előadásból (fotó: Pető Zsuzsa - Müpa)
 

A veterán angol basszista, az egykori monumentális Borisz és Fülöp király, Robert Lloyd fölényes könnyedséggel teljesítette a bosszúszomjas méregzsákból egy csapásra szerető apává alakuló Bartolo doktor szólamát, míg oldalán az egészen közeli múlt kiváló Susannája, a honfitárs Marie McLaughlin mint vénecske Marcellina harsányan szeretetreméltó magánjátékokkal hívta fel magára figyelmünket. A vígoperai modor lakályossá tételében és a lazzi-gyártásban Rodolphe Briand ugyancsak jeleskedett: a francia karaktertenor szórakoztatóan irritáló figurát formált a zenemesterből, s Don Curzio kurta szerepében is sikerült észrevehetővé válnia.

A Così fan tutte emlékezetes estéi után a Figaro is Mozart életteli, s mégis mocsoktalan ünneplését hozta el számunkra. Nem szűnő hálánk érte Fischer Ivánnak, s természetesen várjuk a folytatást!

(2009. március 11. 19:00 - Müpa - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Mozart: Figaro házassága - a Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar közös produkciója
Km.: Markus Werba - Almaviva, Dominique Labelle - a grófné, Váradi Zita - Susanna, Marco Vinco - Figaro, Katharina Kammerloher -Cherubino, Robert Lloyd - Bartolo, Marie McLaughlin - Marcellina, Rodolphe Briand - Don Basilio, Don Curzio; Budapesti Stúdió Kórus (karig.: Strausz Kálmán), Budapesti Fesztiválzenekar, vez.: Fischer Iván; jelmez: Zeke Edit)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Rab Gyula: „Felüdülést jelent számomra ez a könnyedebb műfaj”

A Junior-díjas Rab Gyula magyarországi karrierjén kívül nemzetközi szinten is sikeres tenorista. Elsősorban operát énekel, de most, a Palotakoncertek vendégfellépőjeként az operett műfajában is belekóstol.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Zenés színház interjú

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház interjú

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Zenés színház interjú

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.