Zenés színház

Puccini feltámasztva és eltemetve

2008.03.20. 00:00
Ajánlom
Váratlanul jól sikerült a Hollerung Gábor vezényelte Messa di Gloria a Zeneakadémián, ékesen bizonyítva, hogy a zseni a zsengéiben is zseni (zseni alatt természetesen Puccinit értve, és nem Hollerungot), így aztán jeges zuhany lett a másnapi Edgarból az Operában, amely azt bizonyította, hogy a halott operákat nem érdemes bottal sem piszkálni.

Pedig sokat megtett a színház a darabért. Kovács János vezényelt, és igen tisztességes hangok jöttek a zenekari árokból, annál már csak a két énekesnő volt tisztességesebb. Fideliát Herczenik Anna énekelte, tisztán, és kiegyenlített, szép hangon, a harmadik felvonás áriájában egy kicsit a személyes varázsból is megcsillantva valamit, Tigrana pedig Mester Viktória volt, akinek a hangja annál érdekesebbé válik, minél tovább hallgatja az ember. A mély orgánumú férfiak Kálmándi Mihály és Szvétek László voltak, mindketten különösebb fantázia nélkül, de korrekt módon teljesítettek, a címszereplő Fekete Attila viszont olyan nagy erőfeszítéssel próbált életet lehelni az élettelenbe, hogy az első felvonás vége felé az egyik magassága megkukorékolódott. Sokatmondóan néztek össze a közönség értő tagjai, és elgondolkodhattunk az opera igazságtalanságán: valaki sokszáz hangjegyet elénekel, és mégis az a legemlékezetesebb, amelyiket elrontja.

Nemes-Takách Kata tervezte a jelmezeket, alávetve magát a rendezői elképzelésnek, hosszú kabátok, pulóverek, rózsaszín kosztümök, többnyire igen csinos kivitelben. Arról nem az ifjú jelmeztervező tehet, hogy az énekes urak testalkata és a hosszú ujjú póló együtt nem feltétlenül szerencsés párosítás. De semmiképp sem ezen múlott az élményszerűség.

A rendező Éry-Kovács András volt, kiről csak annyi derült ki egyértelműen, hogy gúzsba kötve nem tud táncolni, a megkötések a fantáziájára nem hatottak nagyon ösztönzően. A munka java inkább képalkotás volt, nem rendezés, egy nyitott tetejű autó, székek, két gengszter árnyéka, vagy napozószéken üldögélő tengerparti hölgyek: éppenséggel itt is elő lehet adni az Edgart, de hogy ettől érzékenyebben bontakoznának ki a figurák, azt nem vettem észre. Ahogyan mondjuk a párbajjelenet ötös székreülős játékká fogalmazása is inkább azt a benyomást keltette, hogy a rendező fejében az ötlet darabtól függetlenül már régen megvolt, és most végre kapott egy lehetőséget, hogy meg is valósíthassa azt.

A halacska azonban a fejétől bűzlik, az Edgarral egyetlen igazi baj van, hogy nem jó opera. A történet logikátlan, a szereplők tökéletesen értelmetlen cselekedetekben nyilvánulnak meg, a falu népe kigúnyolja Tigranát, ezért Edgar ötletesen felgyújtja az apja házát, majd minden különösebb indok nélkül Edgar megrendezi önmaga temetését, ahol leleplezi azt a nőt, akin semmi lelepleznivaló nem volt, hiszen már eleve mindenki nagyon rossz véleménnyel volt róla – leszámítva magát Edgart.

Nagyobb baj, hogy a zene sem első osztályú, vannak szép pillanatai, a zenekari bevezető, Fidelia áriái, talán az egyik kórus, de az egész mintha folyton egy helyben ugrálna, nekirugaszkodik, de ugyanott ér földet, elakad, túl hirtelen lesz vége a számoknak, a harmadik felvonás hosszadalmas, a váltások előkészítetlenek. Nyilvánvaló, hogy nem sok zeneszerző élt Olaszországban, aki ilyen színvonalon végigkomponált volna egy operát, de hogy ebből a tehetséges emberből hogyan lett Puccini, az teljesen érthetetlen. Az Edgarban benne van mindaz, ami Puccinit naggyá tette, csak a lényeg hiányzik, a lendület, ahogy a következő opera, a Manon Lescaut első felvonása megállíthatatlanul indul, és lép előre, fölfelé, logikusan és természetesen. Csak a nagy dallam nincs sehol, amely olyan, hogy első pillanattól ismerős, és mégis újra előszörre halljuk. Hogy az Edgar és a Manon Lescaut között Puccini mit csinált és kinek adta el a lelkét, az legyen az ő titka, de hogy a kettő között a különbség nem fejlődés, hanem ugrás, az egyértelmű. Hogy ezért a tapasztalatért érdemes volt-e ennyit dolgozni, az meg legyen az előadók titka.

(2008. március 18. Magyar Állami Operaház, 19:00 - Puccini: Edgar - magyarországi bemutató, szcenírozott koncert; km.: Fekete Attila, Herczenik Anna, Mester Viktória, Kálmándi Mihály, Szvétek László, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, a Magyar Állami Operaház Énekkara (karig.: Szabó Sipos Máté), a Magyar Állami Operház Gyermekkara (karig.: Gupcsó Gyöngyvér); vez.: Kovács János; rend.: Éry-Kovács András)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Újabb nyílt levél az SZFE modellváltásáról szóló törvény kapcsán

Több mint hetven színész, rendező, színházi művész támogatta aláírásával a Színművészeti Egyetem modellváltását lehetővé tevő törvényt.
Klasszikus

Elhunyt Ida Haendel, az egykori csodagyerek, akinek Sibelius gratulált

Lengyelországban született, háromévesen felfedezték zenei tehetségét. Kanadában élte le élete jelentős részét. Sibelius levélben gratulált neki a hegedűversenyének előadásáért.
Színház

Szabó Magda: Régimódi történet – online közvetítés

A Tasnádi Csaba által rendezett történet visszarepít a múltba, ahol hasonló problémákkal küzdöttek Szabó Magda hősei, mint a mostaniak, csak szebb ruhákban.
Színház

Megszavazta az Országgyűlés az SZFE modellváltását

Az Országgyűlés július 3-án döntött a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott törvényjavaslatról.
Zenés színház

Szántó Andrea: „Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus?”

Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát március elején faggattam operákról, operaszerepekről, de óhatatlanul is magasabb kérdések felé terelődött a beszélgetés.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Szántó Andrea: „Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus?”

Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát március elején faggattam operákról, operaszerepekről, de óhatatlanul is magasabb kérdések felé terelődött a beszélgetés.
Zenés színház hír

Szabadtéri koncertsorozatot indít júliusban az Operettszínház

A musical és az operett szerelmeseinek egyaránt kínálnak könnyed, nyáresti szórakozást egy különleges belvárosi helyszínen, a Pesti Vármegyeháza udvarán.
Zenés színház hír

A jövő héten nyit a milánói Scala

A koronavírus-járvány miatti négy hónapos kényszerszünet után a koncerten a közönség és az énekesek számát is csökkentette az operaház.
Zenés színház koktélparti

Brünnhilde és Wotan pszichológiája – 150 éve mutatták be A walkürt

A főisten leszállt a halandók közé, hogy fiút nemzzen. A fiú és ikerhúga között szerelem gyúlt, amely nyomán felsejlettek a múlt traumái. Brünnhilde pedig integritást nyert azáltal, hogy szembeszállt apjával. Wagner tetralógiája nem csak a zenetudomány, hanem a pszichológia számára is kutatási terület.
Zenés színház hír

Jövőre halasztják a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt

A koronavírus-járvány miatt 2021 őszére halasztja az idén minden eddiginél több jelentkezőt vonzó IV. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt a Zeneakadémia.