Zenés színház

Puccini feltámasztva és eltemetve

2008.03.20. 00:00
Ajánlom
Váratlanul jól sikerült a Hollerung Gábor vezényelte Messa di Gloria a Zeneakadémián, ékesen bizonyítva, hogy a zseni a zsengéiben is zseni (zseni alatt természetesen Puccinit értve, és nem Hollerungot), így aztán jeges zuhany lett a másnapi Edgarból az Operában, amely azt bizonyította, hogy a halott operákat nem érdemes bottal sem piszkálni.

Pedig sokat megtett a színház a darabért. Kovács János vezényelt, és igen tisztességes hangok jöttek a zenekari árokból, annál már csak a két énekesnő volt tisztességesebb. Fideliát Herczenik Anna énekelte, tisztán, és kiegyenlített, szép hangon, a harmadik felvonás áriájában egy kicsit a személyes varázsból is megcsillantva valamit, Tigrana pedig Mester Viktória volt, akinek a hangja annál érdekesebbé válik, minél tovább hallgatja az ember. A mély orgánumú férfiak Kálmándi Mihály és Szvétek László voltak, mindketten különösebb fantázia nélkül, de korrekt módon teljesítettek, a címszereplő Fekete Attila viszont olyan nagy erőfeszítéssel próbált életet lehelni az élettelenbe, hogy az első felvonás vége felé az egyik magassága megkukorékolódott. Sokatmondóan néztek össze a közönség értő tagjai, és elgondolkodhattunk az opera igazságtalanságán: valaki sokszáz hangjegyet elénekel, és mégis az a legemlékezetesebb, amelyiket elrontja.

Nemes-Takách Kata tervezte a jelmezeket, alávetve magát a rendezői elképzelésnek, hosszú kabátok, pulóverek, rózsaszín kosztümök, többnyire igen csinos kivitelben. Arról nem az ifjú jelmeztervező tehet, hogy az énekes urak testalkata és a hosszú ujjú póló együtt nem feltétlenül szerencsés párosítás. De semmiképp sem ezen múlott az élményszerűség.

A rendező Éry-Kovács András volt, kiről csak annyi derült ki egyértelműen, hogy gúzsba kötve nem tud táncolni, a megkötések a fantáziájára nem hatottak nagyon ösztönzően. A munka java inkább képalkotás volt, nem rendezés, egy nyitott tetejű autó, székek, két gengszter árnyéka, vagy napozószéken üldögélő tengerparti hölgyek: éppenséggel itt is elő lehet adni az Edgart, de hogy ettől érzékenyebben bontakoznának ki a figurák, azt nem vettem észre. Ahogyan mondjuk a párbajjelenet ötös székreülős játékká fogalmazása is inkább azt a benyomást keltette, hogy a rendező fejében az ötlet darabtól függetlenül már régen megvolt, és most végre kapott egy lehetőséget, hogy meg is valósíthassa azt.

A halacska azonban a fejétől bűzlik, az Edgarral egyetlen igazi baj van, hogy nem jó opera. A történet logikátlan, a szereplők tökéletesen értelmetlen cselekedetekben nyilvánulnak meg, a falu népe kigúnyolja Tigranát, ezért Edgar ötletesen felgyújtja az apja házát, majd minden különösebb indok nélkül Edgar megrendezi önmaga temetését, ahol leleplezi azt a nőt, akin semmi lelepleznivaló nem volt, hiszen már eleve mindenki nagyon rossz véleménnyel volt róla – leszámítva magát Edgart.

Nagyobb baj, hogy a zene sem első osztályú, vannak szép pillanatai, a zenekari bevezető, Fidelia áriái, talán az egyik kórus, de az egész mintha folyton egy helyben ugrálna, nekirugaszkodik, de ugyanott ér földet, elakad, túl hirtelen lesz vége a számoknak, a harmadik felvonás hosszadalmas, a váltások előkészítetlenek. Nyilvánvaló, hogy nem sok zeneszerző élt Olaszországban, aki ilyen színvonalon végigkomponált volna egy operát, de hogy ebből a tehetséges emberből hogyan lett Puccini, az teljesen érthetetlen. Az Edgarban benne van mindaz, ami Puccinit naggyá tette, csak a lényeg hiányzik, a lendület, ahogy a következő opera, a Manon Lescaut első felvonása megállíthatatlanul indul, és lép előre, fölfelé, logikusan és természetesen. Csak a nagy dallam nincs sehol, amely olyan, hogy első pillanattól ismerős, és mégis újra előszörre halljuk. Hogy az Edgar és a Manon Lescaut között Puccini mit csinált és kinek adta el a lelkét, az legyen az ő titka, de hogy a kettő között a különbség nem fejlődés, hanem ugrás, az egyértelmű. Hogy ezért a tapasztalatért érdemes volt-e ennyit dolgozni, az meg legyen az előadók titka.

(2008. március 18. Magyar Állami Operaház, 19:00 - Puccini: Edgar - magyarországi bemutató, szcenírozott koncert; km.: Fekete Attila, Herczenik Anna, Mester Viktória, Kálmándi Mihály, Szvétek László, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, a Magyar Állami Operaház Énekkara (karig.: Szabó Sipos Máté), a Magyar Állami Operház Gyermekkara (karig.: Gupcsó Gyöngyvér); vez.: Kovács János; rend.: Éry-Kovács András)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

„Az éneklés felemeli a lelket” – 70 éves Pitti Katalin

A legendás énekesnőt születésnapja alkalmából egy csokorra való felvételével köszöntjük, melyek között emblematikus szerepei és ritkaságok egyaránt meghallgathatók.
Zenés színház interjú

„A humor a legszebb eszköz a sötétség ellen” – interjú Dénes Viktorral

Számos operettben bizonyított már táncoskomikusként, ezúttal azonban Rozsda Lovag bőrébe bújik Dénes Viktor a Budapesti Operettszínház zenés mesejátékában, a Rozsda Lovag és Fránya Fridában. Az újrahasznosított főhősről, a környezettudatosságról és a commedia dell’arte darabbéli megjelenéséről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Zenés színház kritika

A mitológiai szörnyek valósága

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.
Zenés színház hír

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.