Zenés színház

Puccini feltámasztva és eltemetve

2008.03.20. 00:00
Ajánlom
Váratlanul jól sikerült a Hollerung Gábor vezényelte Messa di Gloria a Zeneakadémián, ékesen bizonyítva, hogy a zseni a zsengéiben is zseni (zseni alatt természetesen Puccinit értve, és nem Hollerungot), így aztán jeges zuhany lett a másnapi Edgarból az Operában, amely azt bizonyította, hogy a halott operákat nem érdemes bottal sem piszkálni.

Pedig sokat megtett a színház a darabért. Kovács János vezényelt, és igen tisztességes hangok jöttek a zenekari árokból, annál már csak a két énekesnő volt tisztességesebb. Fideliát Herczenik Anna énekelte, tisztán, és kiegyenlített, szép hangon, a harmadik felvonás áriájában egy kicsit a személyes varázsból is megcsillantva valamit, Tigrana pedig Mester Viktória volt, akinek a hangja annál érdekesebbé válik, minél tovább hallgatja az ember. A mély orgánumú férfiak Kálmándi Mihály és Szvétek László voltak, mindketten különösebb fantázia nélkül, de korrekt módon teljesítettek, a címszereplő Fekete Attila viszont olyan nagy erőfeszítéssel próbált életet lehelni az élettelenbe, hogy az első felvonás vége felé az egyik magassága megkukorékolódott. Sokatmondóan néztek össze a közönség értő tagjai, és elgondolkodhattunk az opera igazságtalanságán: valaki sokszáz hangjegyet elénekel, és mégis az a legemlékezetesebb, amelyiket elrontja.

Nemes-Takách Kata tervezte a jelmezeket, alávetve magát a rendezői elképzelésnek, hosszú kabátok, pulóverek, rózsaszín kosztümök, többnyire igen csinos kivitelben. Arról nem az ifjú jelmeztervező tehet, hogy az énekes urak testalkata és a hosszú ujjú póló együtt nem feltétlenül szerencsés párosítás. De semmiképp sem ezen múlott az élményszerűség.

A rendező Éry-Kovács András volt, kiről csak annyi derült ki egyértelműen, hogy gúzsba kötve nem tud táncolni, a megkötések a fantáziájára nem hatottak nagyon ösztönzően. A munka java inkább képalkotás volt, nem rendezés, egy nyitott tetejű autó, székek, két gengszter árnyéka, vagy napozószéken üldögélő tengerparti hölgyek: éppenséggel itt is elő lehet adni az Edgart, de hogy ettől érzékenyebben bontakoznának ki a figurák, azt nem vettem észre. Ahogyan mondjuk a párbajjelenet ötös székreülős játékká fogalmazása is inkább azt a benyomást keltette, hogy a rendező fejében az ötlet darabtól függetlenül már régen megvolt, és most végre kapott egy lehetőséget, hogy meg is valósíthassa azt.

A halacska azonban a fejétől bűzlik, az Edgarral egyetlen igazi baj van, hogy nem jó opera. A történet logikátlan, a szereplők tökéletesen értelmetlen cselekedetekben nyilvánulnak meg, a falu népe kigúnyolja Tigranát, ezért Edgar ötletesen felgyújtja az apja házát, majd minden különösebb indok nélkül Edgar megrendezi önmaga temetését, ahol leleplezi azt a nőt, akin semmi lelepleznivaló nem volt, hiszen már eleve mindenki nagyon rossz véleménnyel volt róla – leszámítva magát Edgart.

Nagyobb baj, hogy a zene sem első osztályú, vannak szép pillanatai, a zenekari bevezető, Fidelia áriái, talán az egyik kórus, de az egész mintha folyton egy helyben ugrálna, nekirugaszkodik, de ugyanott ér földet, elakad, túl hirtelen lesz vége a számoknak, a harmadik felvonás hosszadalmas, a váltások előkészítetlenek. Nyilvánvaló, hogy nem sok zeneszerző élt Olaszországban, aki ilyen színvonalon végigkomponált volna egy operát, de hogy ebből a tehetséges emberből hogyan lett Puccini, az teljesen érthetetlen. Az Edgarban benne van mindaz, ami Puccinit naggyá tette, csak a lényeg hiányzik, a lendület, ahogy a következő opera, a Manon Lescaut első felvonása megállíthatatlanul indul, és lép előre, fölfelé, logikusan és természetesen. Csak a nagy dallam nincs sehol, amely olyan, hogy első pillanattól ismerős, és mégis újra előszörre halljuk. Hogy az Edgar és a Manon Lescaut között Puccini mit csinált és kinek adta el a lelkét, az legyen az ő titka, de hogy a kettő között a különbség nem fejlődés, hanem ugrás, az egyértelmű. Hogy ezért a tapasztalatért érdemes volt-e ennyit dolgozni, az meg legyen az előadók titka.

(2008. március 18. Magyar Állami Operaház, 19:00 - Puccini: Edgar - magyarországi bemutató, szcenírozott koncert; km.: Fekete Attila, Herczenik Anna, Mester Viktória, Kálmándi Mihály, Szvétek László, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, a Magyar Állami Operaház Énekkara (karig.: Szabó Sipos Máté), a Magyar Állami Operház Gyermekkara (karig.: Gupcsó Gyöngyvér); vez.: Kovács János; rend.: Éry-Kovács András)

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Kortárs írók kedvenc EP-idézetei lepték el Óbudát

Köztéri plakátokkal, 40 hazai író, költő kedvenc EP-idézetével, korábban nem publikált fotókkal és felolvasással ünnepli a harmadik kerület Esterházy Péter születésnapját.
Vizuál

„Ahol csak tomboló ováció van, ott valami bűzlik” – Interjú a szobordöntésben érintett alkotóval, Szalay Péterrel

Egy műalkotás élete nem ér véget az alkotó műhelyében, a befogadók által válik egésszé, teljessé. A mű hatást vált ki, ami párbeszédet generál közönség és alkotás között, de meddig tart a szólásszabadság joga és mi védi a szabad művészi alkotás méltóságát?
Klasszikus

Domingo támogatásával jutott mesterzongorához Balázs-Piri Soma

A Virtuózok ifjú tehetsége évek óta gyűjtött egy mesterzongorára, végül Plácido Domingo támogatása révén teljesülhetett a zongorista dédelgetett álma.
Színház

Elhunyt Törőcsik Mari

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál.
Vizuál

Az újrakezdés filmjei

Egyre közelebb kerül az újranyitás gondolata, bár a bemutatókat még halogatják, de előbb-utóbb moziba is mehetünk. Addig is öt olyan klasszikus magyar filmet ajánlunk a Filmio kínálatából, amelyekben a hősök élete teljesen más irányt vesz.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

89 évesen elhunyt Szabó Rózsa operaénekes

Lukács Ervin Kossuth-díjas karmester özvegye, Szabó Rózsa magánénekes halálhírét a Magyar Állami Operaház közölte.
Zenés színház gyász

Elhunyt Szalay Miklós, az Operaház egykori karigazgatója

Szalay Miklóst néhány nappal 86. születésnapja előtt érte a halál – tudatta az Operaház.
Zenés színház hír

Pályakezdő operaénekeseknek hirdet bel canto mesterkurzust és énekversenyt a Coopera

Molnár Levente Liszt-díjas bariton ötlete nyomán Musicum Laude címmel bel canto mesterkurzust hirdet a Coopera. A nyári képzést egy énekversennyel egybekötött gála zárja majd szeptemberben.
Zenés színház ajánló

Ajándék előadásokkal kedveskedik nézőinek a Madách Színház

Ismét műsorra tűzi népszerű online előadásait a Madách Színház, a zenés beszélgetéseket bárki ingyenesen megtekintheti. A SzínpadON produkciói szerda esténként láthatóak, az alkotók így szeretnének egy kis színházat visszacsempészni az emberek életébe.
Zenés színház magazin

A muzsika hangja szigorú valósága

Talán nem meglepő, hogy számos musicalhez hasonlóan a Broadway színpadáról vászonra álmodott, öt Oscar-díjjal jutalmazott és minden idők ötödik legjövedelmezőbb filmjeként számon tartott A muzsika hangját is valós események ihlették, arról viszont már kevés szó esik, hogy a szereplők olyannyira az életből csöppentek a képernyőre, illetve a színpadra, hogy a szerzők még a neveket sem változtatták meg.