Puccini Museum, Lucca
Lucca szűk utcáit járva nem olyan nehéz a 19. századi Olaszországba, vagy akár még régebbi korokba képzelnünk magunkat. A száz templom városának is nevezett, bájos kis település könnyen rabul ejti az arra járókat, ezért arra biztatnék mindenkit, hogy ne csak azt a kis időt szánja rá, amennyi alatt a hely leghíresebb szülöttjének, Giacomo Puccininak emléket állító múzeumot meg tudja nézni (ami nagyjából egy órát vesz igénybe, hacsak nem akarjuk végighallgatni a különböző szobákban a hangszórókból játszott operarészleteket), hanem
sétáljunk egyet a városfalon, látogassuk meg a híres Amfiteátrum teret, vagy nézzük meg a Szent János és Reparata templom alatti ásatásokat!
Visszatérve a múzeumra, kezdjük talán egy pontosítással: bár a Puccini szülőházaként szokás rá hivatkozni, valójában egy lakásról van szó, a szóban forgó épület második emeletén élt a Puccini-család egészen 1815-től kezdődően, amikor is a zeneszerző nagyapja, Domenico Puccini elhunyt, özvegye pedig közelebb akart költözni a házban egy emelettel lejjebb lakó testvéréhez.
Az előtérből rögtön a zeneterembe jutunk, ahol a mester 1901-ben vásárolt zongorája áll, és itt állították ki a családfát is,
amelyen végigkövethetjük, milyen sok zenész viselte a Puccini nevet már Giacomo színre lépése előtt. A zeneszerző számára gyermekkora helyszíneként különösen fontos volt ez a lakás, bár anyja halála után öccsével eladták azt, a szerződésben kikötötték, hogy joguk legyen visszavásárolni, amire a Manon Lescaut sikere után, 1894-ben végül sor kerülhetett.
A képre kattintva galéria nyílik
Habár a zeneszerző később már nem lakott egykori otthonában, hanem jobbára bérbe adta azt, haláláig a tulajdonában maradt, ekkor fia, majd menye örökölte meg az ingatlant. Rita Dell’Anna 1974-ben ajánlotta fel Lucca városának, hogy múzeumot rendezzenek be a zeneszerző emlékére, erre végül 1979-ben került sor. Később egy hét évig tartó renoválás után 2011-ben láthatta újra a közönség azokat a szobákat, ahol a gyermek Puccini az idejét töltötte.
Beléphetünk szülei hálószobájába, ahol ő maga is született, láthatjuk azokat a helyiségeket, ahol testvéreivel aludtak,
a Puccini Alapítványnak köszönhetően eredeti bútorokat, ruhákat és egyéb tárgyakat csodálhatunk meg.
Persze nem mindegyik származik a komponista gyermekkorából, láthatjuk például díjait, az operáiban viselt jelmezeket, családi dokumentumokat (édesanyja gyászjelentését, a zeneszerző leveleit, amelyekben munkájáról vagy utazásairól számol be), egy szobát pedig legfőbb hobbijának, a vadászatnak szenteltek. A legizgalmasabb kiállítótérre azonban akkor bukkanunk, ha egy szűk kis lépcsőn felfelé vesszük az irányt.
Már a kiszűrődő muzsikából sejthetjük, hová fogunk érkezni, és valóban: egyszer csak a Bohémélet padlásszobája áll előttünk!
A zeneszerző életében a család ezt a kis helyiséget raktárként használta (mivel közvetlenül kapcsolódott a konyhához), de ha kitekintünk az ablakon a környező háztetőkre, megérthetjük, miért indította be a hálás utókor fantáziáját.
Akinek pedig ennyi Puccini-zene nem volt elég, kereshet magának valamilyen jó koncertet. Ottjártamkor a már említett templomban hirdettek áriaestet, de a plakátok arról tanúskodtak, a város szeretne ilyen szempontból is építeni legismertebb szülöttének hírnevére.
Praktikus információ:
Cím: Corte San Lorenzo, 9, 55100 Lucca
Nyitva tartás: április 1-től szeptember 30-ig minden nap 10-19 óra között (a többi hónap különböző nyitvatartásai itt érhetők el.)
Jegyár: 9 euró (kedvezményes: 7 euró)
A jegypénztár nem a múzeum épületében található, hanem a Piazza Cittadella túloldalán „ha szemben állunk a téren elhelyezkedő Puccini-szoborral, akkor jobbra” – szerepel az útbaigazítás a bejáratnál. A jegyirodában szuvenírbolt is működik, ahol az operák, illetve egyes áriák kottái is megvásárolhatók. Ha megvettük a belépőt, a múzeum épületében a lenti kapunál csöngetni kell, akkor engednek be a lépcsőházba.
A múzeumról további információ itt érhető el. >>>
Villa Puccini, Torre del Lago
Puccinit 1891-ben bűvölte el a Massaciuccoli-tó melletti apró település, és miután számos nyarat Torre del Lagóban töltött a családjával, 1899-ben megvásárolta azt a területet, ahol a hely nevét is adó őrtorony állt egykor. Az épületet felújíttatta, és így készült el a kétemeletes villa, amelyet a zeneszerző egészen 1918-ig otthonának hívott. A tóra néző, napfényes dolgozószobájában írta legnépszerűbb operái nagy részét, a Toscát, a Pillangókisasszonyt, A Nyugat lányát és a Triptichont. Ekkor azonban a közelben épült erőmű zaja lehetetlenné tette a munkát, így Puccini a közeli Viareggióba költözött.
1924-es, váratlan halála után fia örökölte az ingatlant, aki múzeummá alakította azt.
Később némi örökösödési kalamajkát követően a komponista unokája, Simonetta tulajdonába került a villa, aki alapítványt hozott létre, hogy ápolja nagyapja emlékét. Így a múzeum ma is fogadja az operarajongókat, ha szeretnének többet megtudni a mesterről.
Torre del Lago ad otthont minden év júliusában és augusztusában a zeneszerzőnek szentelt, szabadtéri operafesztiválnak, ahol az előadások hátterét a festői környezet biztosítja. Mikor megérkeztem, számos plakát hirdette az idei programot, amelyben érdekességként rögtön feltűnt a Római Opera vendégjátéka: ők ugyanis az idei évadtól kezdődően a Triptichon egy-egy részét mutatják be, egy hozzá valamilyen szempontból illő másik opera társaságában.
A köpeny mellé A kékszakállú herceg vára került, aki tehát augusztus második felében, 12. és 26. között jár arrafelé, Bartók-művet is láthat a Puccini Fesztivál színpadán.
Akkortájt bizonyára több turista járja Torre del Lago utcáit, mert amikor hétfő reggel leszálltam a vasútállomáson, és a nagyjából húsz perc sétára lévő Puccini Villa felé vettem az utamat, finoman szólva sem botlottam minden sarkon zenerajongókba.
A képre kattintva galéria nyílik
Pedig itt aztán tényleg minden a komponistáról szól: a róla elnevezett, a központot a múzeummal összekötő utat sorra szelik át a nagy operák címét viselő utcák, és a helyi általános iskolát is a szerzőről nevezték el. A múzeum bejáratánál is egyedül várakoztam a délelőtt tíz órai nyitásra, habár el kell ismerni,
Torre del Lago kicsit valóban távolabb esik a főbb látványosságoktól, ide nem lehet csak úgy „beesni”, miközben az ember három templomot és két másik múzeumot is megnéz.
A szépen ápolt kerten keresztül egy hölgy vezetett be a múzeumba, akiről kiderült, hogy nagyjából a jegypénztáros, a szuvenírbolti eladó és a teremőr funkcióját is betölti, ezután ellátott egy angol nyelvű ismertetővel, és elmondta: jegyet csak azután kell venni, hogy megnéztem az alsó szintet, ha ugyanis úgy döntök, a fölsőt is meg akarom tekinteni, más árkategóriába tartozó jegyet kell vennem. Ha már ott voltam, természetesen a zeneszerző hálószobáját, fürdőszobáját, fia szobáját és számos, nem ebből a házból, hanem a komponista egyéb lakóhelyeiről származó bútort is megtekintettem. Az alsó szint azonban mindenképpen érdekesebb, a dolgozószoba berendezése, Puccini zongorájával, ajándékba kapott, eredeti japán paravánjával szemképráztatóan szép, belépéskor épp a Turandot első felvonása szólt, amely az egész életműből a kedvencem. Számos fotót is végig lehet böngészni, Puccini családjáról, barátairól, darabjainak előadóiról. Itt is szenteltek egy termet a zeneszerző hobbijainak, a vadászatnak (amire a tó különösen alkalmas volt), a hajóknak és az autómobiloknak.
Megnézhetjük az ekkor még óriási papírra írt vezetői engedélyét, és az is kiderült, hogy élete során majdnem húsz jármű volt hosszabb-rövidebb ideig a birtokában.
Ezen a szinten, a háznak éppen a közepén található a kápolna is, ahol a Puccini-család tagjai nyugszanak. A komponista fia, Antonio rendelkezett így, mivel úgy vélte, édesapja számára annyira fontos volt az idilli tóparti ház, hogy ez lenne számára a legmegfelelőbb temetkezési helyszín.
Ahogy kilépek a kapun, és végigpillantok a júniusi forróságban ragyogó vízfelszínen és a távolban homályosan húzódó hegyeken, egy szemernyi kétségem nincs, a zeneszerző számára miért volt számára olyan otthonos és egyben inspiráló ez a környezet. Torre del Lago nemcsak a zene, de a festői olasz táj rajongói számára is érdekes lehet.
Praktikus információk:
Cím: Viale G. Puccini, 266, 55049 Torre del Lago Lucca
Nyitva tartás: áprilistól októberig délelőtt 10:00–12:40, illetve 15:00–18:20 között, a nyári Puccini Fesztivál ideje alatt délután 16:00–20:40 között tart nyitva a múzeum, a látogatókat 40 percenként engedik be. A téli nyitva tartás korlátozottabb, részletek itt.
Jegyár: 7 euró (csak az alsó szint), 12 euró (teljes villa)
Megközelítés: vonattal Pisából vagy Viareggio felől, a vasútállomáshoz igen közel található a Viale Giacomo Puccini, amin körülbelül 20-25 percet kell sétálni a tó felé. Viareggio felől a 31-es busz egyenesen a múzeumig megy.
A Villa Pucciniről további információ itt érhető el, míg a július-augusztusi Puccini Fesztiválról itt található.
Fejléckép: Puccini-szobor Luccában (fotó/forrás: Kondor Kata / Fidelio)
hírlevél
