A Centrál Színház Színházművészeti Nonprofit Kft. fővárosi tulajdonban lévő, 100 százalékos mértékű üzletrészének megvásárlására, valamint a társaság használatában lévő fővárosi ingatlanok bérletére csak együttesen lehetett pályázni. A Fővárosi Közgyűlés 2014 júniusában döntött arról, hogy kiírják a pályázatot. A vételárat minimum 192 millió forintban állapították meg. Az ingatlanok együttes irányadó bérleti díja pedig havonta mintegy 6,7 millió forint plusz áfa, a bérlet időtartama 10 év, amely alatt a bérlőt terheli az épületegyüttes karbantartási és minden egyéb üzemeltetési költsége.

Színházak éjszakája 2014 - Centrál Színház

Feltételként szabták, hogy az ajánlat 10 éves kulturális, művészeti programot tartalmazzon. A követelmények között volt a jelenlegi ügyvezető megbízásának fenntartása mandátuma lejártáig, vállalás a jelenlegi repertoár továbbjátszására, a művészeti profil és a kiemelt minősítéshez szükséges feltételek megtartása és a teátrum két játszóhelyén a folyamatos színházszerű működés biztosítása.

A pályázat kiírásának lehetősége azért merült fel, mert a Centrál Színházat vezető Puskás Tamás - akinek igazgatói mandátuma 2016. január 31-ig szól - ajánlatot tett a színházat működtető kft. megvételére és a társaság által használt ingatlanok bérbevételére.

Puskás Tamás január 22-én megerősítette, hogy ő az, aki a Centrál Színház privatizációs pályázatára jelentkezett. Az igazgató korábban arra a kérdésre, hogy miért döntött a kft. megvétele mellett, az azt mondta: ezt találja a Centrál Színház működése szempontjából a legperspektivikusabbnak. A Centrál Színház mérete, helye és műfaji jellegzetessége miatt is alkalmas arra, hogy a saját lábán álljon, és erre már gyakorlatilag a múltban is rákényszerült - tette hozzá. Kiemelte, hogy a színház a privatizáció után sem mondhat le az előadóművészeti törvényben foglalt közvetlen állami támogatásról és a TAO-támogatásról. Tisztán a jegybevételre alapozva nem lehet Magyarországon színházat működtetni, de a két támogatás meglétével már igen - fejtette ki.

„... a 2003-as érkezésemkor már  kvázi-privatizáció történt:  a színházat akkor az húzta ki a kátyúból, hogy birtokomban volt öt olyan előadás, amivel talpra lehetett állítani a repertoárt - akkor ugyanis az önkormányzatnak erre nem volt pénze. Ezt a lépést ideális esetben egy privatizációs megállapodásnak kellett volna követnie. Nem  így történt, hiszen éppen akkoriban vásárolta vissza a város Bodrogi tulajdonrészét, levonva a  helytelen következtetést: ez privátban nem működik.  Most arról van szó, hogy a fenntartó keresi a módját, hogyan lehetne újragondolni a finanszírozási rendszert.  Az biztos, hogy a Magyar Állami Operaház,  a Budapest Bábszínház vagy  kifejezett művész színházak nem állnak meg a lábukon a jelenlegi komoly segítség nélkül, de nem biztos, hogy ez az állítás ugyanúgy igaz minden további budapesti színházra. Mi most úgy tűnik, alkalmasak vagyunk ennek kipróbálására. Hangsúlyozom, a szokásos források közül csak az önkormányzati forrásról mondunk le, és a vételár megfizetése után bérleti díj megfizetésére kötelezzük el magunkat." - nyilatkozta Puskás Tamás a lapunknak nemrég adott interjújában.