Rossz előjelnek mutatkozott, hogy a Bécsi Állami Operaház új sorozatában, amelyben az évad során dalműsorok is elhangzanak a legnevesebb énekesek tolmácsolásában, lemondta a koncertjét. Az 52 éves énekes, a daléneklés világszerte elismert kiemelkedő egyénisége úgy nyilatkozott, hogy 40 éven át szentelte minden energiáját a műfajnak, ezzel kivívta a jogot, hogy azt mondhassa: elég volt. Az utóbbi időben - tőle szokatlanul - nemcsak a bécsi fellépését, hanem más koncerteket is lemondott vokális problémák miatt. Hozzátette azt is, hogy az orvosai már korábban azt javasolták, hagyjon fel a nyilvános szerepléssel. "A döntésemet hosszú töprengés előzte meg" - jegyezte meg.

Thomas Quasthoff 2011 márciusában a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégeként Mozart-koncertáriákat énekelt a Művészetek Palotájában. Kritikusunk így írt az estről: Mindezt olyasvalaki dalolta el, élő hittel, szenvedéllyel és meggyőződéssel, akire a sors már az anyja méhében lesújtott. Éppen ezért (is) soha, senki nem énekelte ezt nála hitelesebben (mégha szebben esetleg igen). Ahogy apró kezeivel lapozta Quasthoff a kottát, arra gondoltam: hozzá képest szánalmasnak és - főként - kicsinynek tűnhetünk vergődésünkkel, bajainkkal. Érthető miért énekesekkel gyógyították depressziójukat a királyok. Quasthoff a fölébe emelkedésből mutatott példát. Ahogy ő emelkedik a mindennapjait valószínűleg nagyban nehezítő fogyatékossága fölé Mozart segedelmével, úgy kellene - és mennyivel kisebb munka ez - a mindennapok nyűgei, a gondok fölé emelkedni. Őt hallgatva - és ezért volt példaértékű éneklése - úgy érezhettük: lehetséges. Nagyon is az. Könnyet, ha onthattunk Quasthoffot hallván, semmiképpen sem elkeseredettségünkben tehettük.

Az énekes egyike volt azoknak a Contergan-bébiknek, akik súlyos fogyatékossággal jöttek világra, mert édesanyjuk ezt a gyógyszert szedte terhessége alatt. 1959-ben a németországi Hildesheimben született, zenei tanulmányait Hannoverben folytatta Charlotte Lehmann és Ernst Huber-Contwig irányításával. 1995-ben az oregoni Bach Fesztiválon debütált, ez a fellépés alapozta meg széleskörű nemzetközi karrierjét. A Schubert- és Mahler-dalirodalom egyik legavatottabb előadójának ismerték el, számos díjat kapott, köztük például a Herbert von Karajan-díjat is elnyerte. Több fesztivál és zenei intézmény rezidens művészévé választotta. Operaszínpadon két szerepet alakított 2003-2004-ben, a Fidelio miniszterét és a Parsifal Amfortasát. Lemezei igen keresettek, három Grammy-díjas van közöttük. Már 1996-tól tanított, előbb a Detmoldi Zeneművészeti Főiskolán, 2004-től pedig a berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolán rendes professzorként, és gyakran vezet mesterkurzusokat, legközelebb februárban Párizsban a Cité de la Musique-ben.