A történet egy elszegényedő gróf két leányáról szól. Az egyiknek, Arabellának gazdag vőlegényt remélnek; a másikat, Zdenkát viszont kényszerű spórolásból fiúruhában járatják. Arabella szerelmi házasságról ábrándozik, és hamarosan lesz is jelöltje, Zdenka viszont épp egy olyan hadnagytól várja boldogságát, aki reménytelenül sóvárog Arabella után. A nővérek végül - mulatságos-pikáns fordulatok után - megtalálják helyüket a szívüknek kedves férfiak oldalán. "Ez a komédia jobbnak bizonyulhat A rózsalovagnál. Az alakok igen határozottan kirajzolódnak gondolataimban, és kitűnő kontrasztokkal kecsegtetnek. A két lány (mindkettő szoprán) pompás énekes szereppé fejlődhet. Jellemük nagyjából ugyanolyan viszonyban van egymással, mint Carmen és Micaela. Talán ismét képes leszek rá, mint tizenhét esztendeje, hogy olyasmit kínáljak Önnek, ami könnyen folyó, boldog alkotómunkára alkalmas" - írta Hofmannsthal Richard Straussnak.
E pompás librettóval kecsegtető beszámoló bizonyosan megnyugtatta a zeneszerzőt, aki nem is oly rég szinte kétségbeesve sürgette társszerzőjét: "Írj valami költeményt. Akár egy második Rózsalovag is lehet, ha valami jobb nem jut eszedbe. Valami szükségmegoldás..., csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból." Strauss türelmetlensége "érthető", hiszen alig egy hét múlva befejezi soros operáját, az Egyiptomi Helénát. A lírai komédia helyszíne A rózsalovaghoz hasonlóan ismét Bécs, a történet 1860-ban, a karnevál idején játszódik. A keringő-hang ezúttal már nem "történetietlen" stílusjáték, hanem a mese természetesen hangzó közege, zenei kulisszája, Hofmannsthal tervezete szerint az Arabella már-már operett. A közönség azonnal szívébe zárta az új művet, az 1933-as drezdai premier nagy sikert aratott, és a budapesti Operaház is sietve, egy évvel később műsorra tűzte. Idehaza azonban a mű nem vált a repertoár részévé, a magyarországi bemutató óta nem tért vissza a színpadra.
hírlevél
