Zenés színház

Ramón Vargas felemás mérlegen

2012.12.01. 06:52
Ajánlom
Kik látogatják az operagálákat? A társasági élmények kedvelői? A szép hangok szerelmesei? A rendezői színházzal kibékülni nem tudó operarajongók? Legutóbb Ramón Vargas áriaestje kapcsán fogalmazhattuk meg magunkban e kérdéseket. KRITIKA

Persze megközelíthetnénk a problémát amolyan magyar módra is: nekünk csak erre telik - egy világhírű énekest legfeljebb önálló estre tudunk idecsalogatni, ám egy teljes operában való felléptetése reménytelen. Valóban akadtak évtizedek Budapest zeneéletében, amikor ez volt a realitás, mára azonban a helyzet - legalábbis néhány kiemelt rendezvénysorozat, mint a Budapesti Wagner-napok, vagy az idei évad végén állítólag újraéledő operaházi Májusünnep jóvoltából - valamelyest változott.

S főleg Ramón Vargas esetében lenne helytelen ilyesmit felhánytorgatni, hiszen a mexikói tenort három szerepben is láthattuk az elmúlt évek során - s ami hasonló kaliberű művészek esetében egyáltalán nem általános kis hazánkban, mindezt három városban: Miskolcon a Bohémélet Rodolphe-ját, Budapesten a Lammermoori Lucia Edgárját, Veszprémben pedig a Rigoletto mantuai hercegét énekelte a kétezres évek elején-közepén. Az utóbbi két előadáson magam is jelen lehettem, s ezek alapján egy nem rendkívüli adottságokkal bíró, ámde kulturált muzsikust ismerhettem meg Ramón Vargasban. A különlegesen szép tenorhangok rajongói vélhetően nem az ő lemezeit gyűjtik; főként belcanto-operákban megnyilvánuló technikai tudása (dallamformálása, frazeálása, lélegzetelállítói pianói) azonban érthetővé tette, hogy pályafutásának harminc esztendejéből miért töltött húszat a legnagyobb operaházak színpadain. November 26-án azzal a várakozással ültem hát be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem nézőterére, hogy egyrészt újfent részesülök Vargas énekkultúrájának korábban már megismert erényeiből, másrészt a műsor változatossága folytán a művész más stílusokban való jártasságáról is meggyőződhetek.

Az első számok e tekintetben nem győztek meg: Don Ottavio két áriája a Don Giovanniból figurateremtés szempontjából sem volt teljesen kielégítő, de ami ennél meglepőbb, technikai értelemben is messze állt a makulátlanságtól. Vargas többször próbálta pianóban, sőt pianissimóban megfogni az exponált magasságokat (részben a kotta előírásait, részben az előadási hagyományokat követve), ez azonban olykor balul sült el: forszírozott, sőt nem egyszer rekedt nyögésre emlékeztető hangok hagyták el a torkát. Mondhatnánk, hogy e pillanatnyi indiszpozíció miatt nem sikerült megteremtenie vokális eszközökkel azt a rendkívüli férfit, aki Don Ottavio, de visszaemlékezve egy tavalyi Met-HD adásban látott szereplésére, úgy érzem, a probléma mélyebb gyökerű: Vargasnak nincs kulcsa Mozarthoz - ennek okát pedig elsősorban abban látom, hogy hangjából hiányzik az a fény, ami a nagy Mozart-tenorhősök (Belmonte, Ottavio, Ferrando, Tamino) elengedhetetlen vonása. A cselekedetei tükrében pipogya fráternek tűnő Ottaviónak a zene által kell sugárzóvá, Donna Anna méltó támaszává válnia - Ramón Vargas ezt, úgy tűnik, nem tudja hozni.

A "követel" oldalon jegyezhettük fel még az égető szerelmi szenvedély megnyilvánulását is - úgy tűnik, ez is hiányzik a mexikói művész palettájáról. Részben ennek esett áldozatul a technikailag egyébként immár kifogástalanul kivitelezett "Cielo e mar" (Ponchielli: Gioconda) a koncert második részében. Nagyszerűen énekelte meg viszont Vargas az átszellemült szerelmet (Puccini: Tosca - Képária), a borongós, reménytelen, magába forduló szenvedélyt és halálvágyat (Massenet: Werther - Osszián dala); és külön köszönet illeti őt azért, hogy ilyen nívón szólaltatta meg Boito Mefistofeléjének két Faust-áriáját. Művészetének kétarcúságára legjobban talán a Simon Boccanegra tenoráriájában csodálkozhattunk rá: míg az ária első, gyors része a maga tomboló indulataival túlmutatott Vargas lehetőségein, addig a második, líraibb rész a koncert különösen ihletett pillanatait hozta.

Hab a tortán, hogy az operaprogram végeztével egy csokorra való mexikói dalt is kapott a közönség. Mint az várható volt, a vájtfülű hallgatóságot megosztotta a sombreróban előadott, mariachi-zenekarral kísért, hangosítással énekelt népies műdalok sora: volt, aki a magas művészet nevében finnyásan elfordította az arcát, más viszont a művész nyíltságának bizonyítékaként értelmezte mindazt, amit hallottunk. (Hangsúlyozom, hogy nem a nagyközönség véleményéről beszélek: ők tomboltak lelkesedésükben.)

Ízelítő Ramón Vargas mexikói repertoárjából

Bennem kísértetiesen hasonló benyomásokat hagyott ez a néhány szám, mint két és fél éve Erwin Schrott áriaestjének tangó-blokkja: egy minden európai kötődése mellett is gyökeresen más kultúrkörből érkező muzsikus őszinte megnyilvánulásaiként hallgattam őket, melyekben a zenei minőség összemérhetetlensége ellenére is sikerült olyan lényeges emberi problémákat megfogalmaznia Vargasnak, mint korábban az operaáriák némelyikében. Anyanyelvi megnyilatkozásként hatottak, s éppen ezért utánozhatatlanul őszintén - méltó módon lekerekítve a koncert műsorát.

Ceterum censeo: javaslom A végzet hatalma-nyitány és a Manon Lescaut-intermezzo gálakoncerteken való felhasználásának betiltását - különösen, ha nincs olyan karmesterünk, aki érdemi mondanivalóval rendelkezik e zseniális, ám agyonjátszott zenekari részletekről, és olyan zenekarunk, amely tisztességesen el tudja (akarja?) játszani őket.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A londoni és a New York-i operaház is kirúgta Vittorio Grigolót

„Helytelen és agresszív viselkedése miatt” megválik Vittorio Grigolo olasz tenortól a londoni Royal Opera House és a New York-i Metropolitan Opera.
Klasszikus

Európai diadalútról tért haza a Fesztiválzenekar

Fontos európai turnén van túl Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar és Schiff András. Rezidens zenekarként adtak dupla koncertet a londoni Barbicanben és a hamburgi Elbphilharmonie-ban is, de a kultikus bécsi Musikvereint is kétszer megtöltötték, és Baden-Badenben is koncerteztek.
Színház

Kiállnak Upor László rektorjelölt mellett kollégái és hallgatói 

Több mint nyolcvan színházi dramaturg, és az SZFE Doktori Iskolájának negyven hallgatója állt ki nyilatkozataiban a Színház- és Filmművészeti Egyetem múlt héten megszavazott rektorjelöltje, Upor László dramaturg, fordító és egyetemi tanár szakmai és emberi integritása mellett.
Színház

Mégsem szűnik meg az NKA?

Az EMMI hivatalos közleményt adott ki az állami kulturális támogatások jelentős részét szétosztó Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatban megjelent hírekre válaszul.
Színház

Petíció indult és tüntetést szerveznek a kulturális élet totális átszervezése ellen

Teljesen ellehetetlenítené a függetlenek működését, de a kőszínházak műsorpolitikáját is felülről irányítaná a kormány egy új törvényjavaslat szerint. Ennek megakadályozására szerveznek december 9-én tüntetést a fővárosi kőszínházak – emellett petíció is indult a törvényjavaslat elfogadása ellen. FRISSÍTVE

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház musical

Látványos musical született Nikola Tesláról

Februárban mutatják be a RaM Colosseumban a Nikola Tesla – Végtelen energia című új musicalt. A kétfelvonásos, rendkívül látványos zenés darab segít felfedezni és új oldaláról megismerni a közismert név – Nikola Tesla – mögött rejtőző zsenit, életének rejtélyeit.
Zenés színház opera

Minden, amit az Operaház új évadáról tudni akar

19 premier, köztük két ős- és három magyarországi bemutató is szerepel a Magyar Állami Operaház A Francia Múzsa Szezonja elnevezésű tematikus évadában.
Zenés színház gyász

100 éves korában meghalt a bariton, aki öt koncentrációs tábort élt túl

Énekelt Callasszal, Pavarottival, de a lágerekben is a zene tartotta benne a lelket. Eno Mucchiutti 100 éves volt.
Zenés színház hír

A londoni és a New York-i operaház is kirúgta Vittorio Grigolót

„Helytelen és agresszív viselkedése miatt” megválik Vittorio Grigolo olasz tenortól a londoni Royal Opera House és a New York-i Metropolitan Opera.
Zenés színház hír

Cecilia Bartoli operaigazgató lett

Az olasz operaénekesnő az első nőként veszi át a monte-carlói operaház, a La Salle Garnier vezetését 2023-tól.