Zenés színház

Régi-új mesék – Beszélgetés Székely Krisztával

2021.12.03. 10:05
Ajánlom
A Hoffmann meséinek van terjedelmes mennyiségű hiteles kézirata, kritikai kiadása, de nincs definitív verziója. Fodor Géza „ismeretlen remekmű”-nek nevezte Offenbach befejezetlenül maradt operáját, amelyre – szintén Fodort idézve – önmagában nem, csak interpretációtörténetileg tekinthetünk. Ezt a történetet írja tovább az Opera előadása, amelyet Székely Kriszta rendez.

Az alábbi cikk az Opera Magazin 2021. őszi számában jelent meg.

Az operának meglehetősen kaotikus az őstörténete, amihez hozzátartozik egy évtizedekre torz formában kanonizálódott verzió, az 1970-es évekből származó alapmű-rekonstrukció, majd a magángyűjteményekből hatalmas mennyiségben előkerült kéziratok, amelyek mind hitelesek, de sokszor egymást fedik, miközben még mindig hiányosak. Ebből az anyagból hogyan válogattatok?

Szabó-Székely Ármin dramaturg és Kesselyák Gergely intenzív kutatásaival indult a munka, de minél inkább beleástuk magunkat a darabba, annál nehezebbé vált bizonyos döntések meghozatala. Eljutottunk egy pontra, ahol vettünk egy nagy levegőt, és Kesselyák Gergely javaslatára a Pierre Barbier-féle verziót választottuk alappéldánynak. Ebből húztunk, és ebbe kerültek a kiegészítéseink, mert kortárs előadást szerettünk volna létrehozni, ami a mai nézőhöz szól dramaturgiájában és látványvilágában is.

Filmeken, sorozatokon szocializálódunk, és azoknak a ritmusában gondolkodunk még akkor is, ha operát nézünk.

Dramaturgiailag és zeneileg is egy nagyon sűrű szövetű anyag jött létre, amelyben jól vegyíthető a valóság és a belső világunk által projektált mese, belső igazság vagy félelem. Ebben a darabban – amit az opera műfaja eleve az abszurdba emel – meséken és a mesékbe belépő valós szereplőkön keresztül látjuk azt, ahogyan a személyiség árnyoldalai felnagyítódnak. A saját életünkben is így működünk: nem mindig vesszük komolyan a saját belsőnket, azt a világot, ami elég erősen meghatározza a másokhoz való viszonyunkat, azt, hogy milyen típusú szorongásainkat vagy szabadságainkat vetítjük ki másokra.

Hogyan döntöttetek a Múzsa szerepét és a szerelmek sorrendjét illetően?

Az előjátékba betettük a Múzsa átalakulásról szóló áriáját, ami keretet szolgáltatva megmagyarázza, miért nézzük ezt a történetet, és ki ez a Nicklausse nevű, Hoffmannt folyamatosan kerülgető, furcsa, élcelődő alak. A Múzsának van némi köze a romantikus művészmítoszhoz, az ihlet és a világtól való elzártság vagy a tudatmódosító szerek kérdéséhez, ő az, aki magáénak akarja tudni a főhőst, és így fontos ellenpontja annak, amit Hoffmann az életben keres.

Nagyon különlegesnek látom ezt a művet, mert a Hoffmann-történetek horrorisztikus, szinte freudi, komplexusokkal, félelmekkel teli világába kalauzolja a nézőket,

és ezáltal unikális helye van az operairodalomban. A játék tere egy hiperrealisztikus, szinte filmszerű díszlet. Ebből nem mozdulunk ki, de bízom abban, hogy elválnak egymástól azok a sötét, de humorral teli világok, amelyeket az itt megjelenő szereplők megidéznek.

A szerelmek sorrendje Olympia, Antonia és Giulietta, mert úgy éreztük, hogy bár az Antonia-képben felnövekszik a zene, mégis klausztrofób, zárt ez a világ, és muszáj kinyitnunk a történetet.

A szereposztás alapján úgy tűnik, két különböző előadás készül, hiszen az egyik szereposztásban a hármas főszerepet Kolonits Klára alakítja, a másikban pedig Jónás Réka Piroska (Olympia), Ádám Zsuzsanna (Giulietta) és Horti Lilla (Antonia) látható. Ez a te döntésed volt, vagy a felkérés erre érkezett?

A Magyar Állami Operaház megkeresése erre a két szereposztásra szólt. Kezdetben picit nehezen tudtam elképzelni, de hamar átalakult jóféle, inspiráló kihívássá, és kíváncsian várom, hogy ugyanabban a keretben, de különböző művészekre szabva hogyan születnek meg a képek.

Kolonits Klára nagyszerű és különleges tehetségű alakja a magyar operajátszásnak, akinek méltó, szép feladatot jelent, hogy ezt a hármas bravúrszerepet elénekelje.

Nagyon várom a vele való munkát, már csak azért is, mert bár évek óta jó barátságot ápolunk, még sosem dolgoztunk együtt. Különleges pillanat lesz, és bízom benne, hogy a jó kapcsolatunk ezáltal csak megerősödik. A másik szereposztásban három szintén kiváló művésznő működik közre. Egyrészt azért, mert hárman vannak, másrészt pedig azért, mert pályájuk más szakaszában tartanak, mint Klári, biztosan más tartalmakkal gazdagodik az előadás.

Alapvetően prózai színházban dolgozol, de viszonylag gyakran kirándulsz a zenés műfajba. Miért szeretsz operát rendezni?

Nagyon leegyszerűsítve a színházrendezés arról szól, hogyan helyezünk egymás mellé különböző hatásokat. Az opera esetében eleve adott a hatóanyag, a zene, ami megkérdőjelezhetetlen és kiolthatatlan, a művészet összes ága közül a legprimérebb és legzsigeribb hatású.

Nincs olyan festmény, ami olyan elementáris erővel hatolna az ember lelke legmélyére, mint négy egymás után leütött hang a zongorán.

Ez nekem olyan érzetet ad, mintha nem is a földön dolgoznék, hanem egy szuperszonikus rakétán ülnék.

A zeneszerző elvégzi a munkád nagy részét?

Bevallom, időnként jobban szorongok egy zenés rendezésnél, mint egy prózainál, mert adott egy remekmű, amit a színpadon és a zenekari árokban hatalmas munkával szólaltat meg rengeteg ember, úgyhogy nekem nincs feltétlenül könnyebb dolgom. De az például

csodálatos, hogy úgy kezdődik egy opera próbafolyamata, hogy az énekesek pontosan tudják a szerepet, és azonnal a munka manuális részével tudunk foglalkozni.

Bármikor dolgoztam az Operában, az énekesek részéről mindig kíváncsiságot éreztem, azt, hogy szerették volna színészileg meghaladni önmagukat; azért pedig én vagyok hálás, hogy a műfajról tudok tőlük tanulni.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Vizuál

Túl a barátságon – kritika A sziget szellemeiről

Martin McDonagh új filmje a tisztességről szól. Arról, hogy bárhogy is viseljük a ránk mért sorsot, egymással szemben nem szabad kegyetlennek lennünk. A sziget szellemei joggal érdemelte ki a kilenc Oscar-jelölést.
Zenés színház

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Vizuál

Kern András előtt tiszteleg a FILMIO

A Nemzeti Filmintézet streaming platformján négy napig ingyenesen láthatunk három, Kern András főszereplésével készült magyar filmet.
Klasszikus

A 82 éves Kobajasi Kenicsiró vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat Japánban

Beethoven, Bruch, Dvořák és Csajkovszkij műveit adta elő a magyar együttes tizenkét napos turnéja során. A japán közönség szívélyesen fogadta a zenekart, valamennyi koncert teltház előtt zajlott.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Zenés színház ajánló

Közeleg az Operaház Prokofjev-bemutatója, a Háború & béke

Január 28-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Prokofjev monumentális operáját, a Háború & békét. A Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban készült előadást a katalán rendező, Calixto Bieito állította színre.
Zenés színház magazin

Ahol a legnagyobbaknak is remegett a lába – Felfedezőúton a milánói Scalában

Új sorozatunkban a világ leghíresebb operaházaiba kalauzoljuk el olvasóinkat, megismerhetik a helyek történetét, építészeti sajátosságait, de azt is elmeséljük, nekünk milyen tapasztalataink voltak ott, és mire számítson, aki felkeresné az operajátszás ezen nevezetességeit.
Zenés színház interjú

Dinamikus, modern és mai – Beszélgetés Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel

Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettje a 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt is tiszteleg. A Budapesti Operettszínház készülő előadásáról Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Az Operettszínház eredeti verzióban mutatja be a Mária főhadnagyot

A férfiruhába bújt női forradalmár történetét a Magyar Operett Éve és az 1848-as események 175. évfordulója alkalmából állítják színpadra.