Mit jelent számodra az Operettünnepen énekelni?

Kilencedik alkalommal kerül megrendezésre a Palotakoncert, amire nagyon készülünk, hiszen már több mint egy éve nem játszhattunk operettet, és várjuk, hogy végre közönség előtt énekelhessünk. Remélem, hogy a nézők is velünk együtt énekelnek majd. Ez a koncert egy ünnep lesz, és egyben egy olyan ajándék, aminek minden percét jó lenne megörökíteni és elrakni – azt hiszem, hogy ezzel a szándékkal is készül. Az idei gálát Vincze Balázs rendezi, akivel még nem dolgoztam együtt, de láttam, ahogy a kollégáim a La Mancha lovagjában próbáltak vele, úgyhogy nagy várakozással vetettem bele magam a közös munkába.

Miben hallhat idén a közönség?

A közös dalok mellett két szólószámom lesz, az egyik Kacsóh Pongrác gyönyörű daljátékából, a János vitézből Jancsi dala és a Luxemburg grófjából Renée belépője.

Dolhai Attila a Budavári Palotakoncert (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

Mitől tudnak ezek a dalok aktuálisak és frissek maradni? Hogyan tud megújulni az operett műfaja?

Ez nagyon nehéz kérdés, mert az operett erősen hagyományőrző műfaj, és talán nem is mindig kell görcsösen a megújulásra törekedni.

Nyilván, ha a külsőségekben valamit meg akarunk változtatni a koncepció szándéka szerint, az természetesen lehetséges. Mi most a hagyományos vonalat visszük tovább, de az mindenképpen jó törekvés, hogy a fiatalokat szólítsuk meg az operettel.

Mivel lehet őket megfogni?

Leginkább az operettek humorával. Ugyanakkor ez egy korosztályos műfaj. Azt látom, hogy le lehet bontani az emberi élet korosztályaira, hogy mikor nézünk operetteket, vagy éppen szenvedélyes nagy musicaleket és operákat. Ráadásul sok esetben ezek a színházi látogatások személyekhez is kötődnek. Ki tudja, lehet, hogy ez most megváltozik, és aki esetleg eddig nem járt operettekre, de nevetni szeretne, ebben a sajátos élethelyzetben beül rájuk. Színházba járni egy szokás, és nekünk felelősségünk, hogy jó élményt nyújtsunk a nézőknek, korosztálytól függetlenül.

Pete Ádám és Dolhai Attila a Budavári Palotakoncerten (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

A Palotakoncert egyben visszatérés is lesz számodra, hiszen néhány hétig nem énekelhettél.

Igen, a jobb hangszalagomon volt egy polip, amit valószínűleg egy nagyobb terhelés okozhatott. Ezt csak úgy lehetett helyrehozni, ha megműtik, ennek hét hete. Most már énekelhetek, nemrég volt is egy koncertem Janza Katával, ami a visszajelzések alapján nagyon jól sikerült.

még ha a magasságok egy kicsivel több koncentrációt is igényelnek. Van olyan hang, amit most klasszikusabban tudok csak kiénekelni, ezért igyekszem ezeket a technikákat használni a musicalben is.

A musical műfaja elbírja ezt a klasszikusabb éneklést?

Nagyon óvatosan kell vele bánni. Ha például az István, a királyt nézzük, Koppány vadságát még nem tudnám megénekelni, mert ugyan a magassága megvan, de megfogalmazásnak és formálásnak egyelőre nem vagyok annyira szabadon a birtokában, mint előtte. De úgy gondolom, hogy ez egy tréninggel visszahozható.

Ez a „korlátoltság” befolyásolja a jövőbeli fellépéseket?

A Palotakoncert mellett sok minden más is tervben volt, például egy önálló szerzői est, de egyelőre ezt későbbre halasztottuk. Illetve szeptemberben végre bemutatjuk az Operettszínházban a Nine-t, amire szintén nagyon készülünk már.

Mellette pedig itt van a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus is szeptember 5. és 12. között, amelyet Ferenc pápa ünnepi szentmiséje zár majd a Hősök terén.

Igen, a műtétem előtt négy nappal felkértek, hogy legyek ennek a nemzetközi kongresszusnak az egyik hírnöke. Ez a keresztény világ találkozása, és amellett, hogy számos országból jönnek emberek előadást tartani a hitükről, az Istennel való kapcsolatukról és a tapasztalataikról, sok társrendezvény is lesz, többek között egy Csókay András közreműködésével tartott zenés imaest az Egyetemi templomban, amin többedmagammal én is zenélek.

Hírnökként mi a feladatod?

Először én sem tudtam pontosan, ráadásul mivel a műtét miatt két hétig egyáltalán nem beszélhettem, azt sem volt teljesen világos, hogy hogyan képviselhetném így a kongresszust. Nem egyedüli hírnök vagyok, összesen tizenketten vállaltuk a feladatot, hogy rendezvényeken és művészeti esteken keresztül beszélgessünk a körülöttünk zajló dolgokról. A saját életünkről, tapasztalatainkról mesélünk, és reméljük, hogy ezeken a történeteken keresztül valamiféle lelki megerősítést adhatunk azoknak, akik kíváncsiak és nyitottak ránk, függetlenül attól, hogy vallásosak vagy nem. Rengeteg témát érintünk: hitet és hagyományt, de szóba kerülnek olyan dolgok is, mint a transzcendentális létezés, illetve a mindenek feletti jóság – nevezzük azt Istennek, vagy bármi másnak.

Fejléckép: Dolhai Attila a 2021-es Budavári Palotakoncert főpróbáján (fotó: Vass Antónia)