Zenés színház

"...reszketve és szilárdul, mint a hűség."

2008.12.03. 00:00
Ajánlom
Egy opera hangversenytermi adaptációjánál mindig szükség van pár percre az előadás kezdetén, hogy a műfaj-helyszín párosítás megszokott kategóriáinak átfedéséhez akklimatizálódjon a hallgató. Ilyenkor az opera nyitánya kettős szerepet tölt be, hiszen nem csak a történetre hangol, hanem a teremre is, megkönnyítve a fül szokatlan akusztikai viszonyokhoz való alkalmazkodását.

Juliane Banse (fotó: Susie Knoll)

A látvánnyal pedig azok segíthetnek sokat, akiket legtöbbször csak mellékesen említenek egy-egy operaelőadás zenei szempontból történő azonosítása során, így a jelmeztervező, és az adaptáció színpadképének tervezője is, a Così fan tutte esetében Vicki Mortimer és Samantha Potter.

A 2006-os Glyndebourne-i Fesztiválon színpadra került, majd vándorprodukcióvá alakult Così fan tuttét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben telt ház előtt játszották. Esetünkben azonban csak az énekes- és a rendezői gárda volt vendég; a Budapesti Fesztiválzenekart Fischer Iván vezényelte.

Nicholas Hytner rendezésének legerősebb vonása, hogy a mindenkiben megbújó szorongást – a félelmet a szeretetlenségől, az ebből eredő kisebbségi komplexust és a társsal szembeni bizalmatlanságot – pontosan annyira hangsúlyozza csak ki, hogy ezzel ne okozzon negatív élményeket az operaelőadás közönségének. Az előadás egészét a letisztultság jellemzi. A díszlet és a kosztümök korhűek, mégis egyszerűek, nem vonják el a figyelmet a történetről, és stabil vizuális hátteret biztosítanak. Apró hibák akadnak csak a koncepcióban – a golyóstoll másfél évszázadnyi tévedés, és, mivel jelentéktelenségéhez képest a rendezésben nagy szerepet tölt be (ezzel írja Despina tanácsait Dorabella, majd a házassági szerződésnél is kézbe kerül), zavaró pontot jelent. Ugyanitt kell megemlítenünk Dorabella (Anke Vondung) papucsát is, ami ugyan korhű, de a benne való járás láthatóan nehézséget okozott az énekesnőnek. Az ebből eredő mozdulatok cseppet sem illettek a Ferrando (Topi Lehtipuu) által megénekelt úrihölgy alakjához. El kellett telnie az első felvonásnak, mire elfogadhatóak lettek és magyarázatot nyertek az így (is) kialakult karakter fő vonásai. A papucs azonban csak ráirányította a figyelmet arra a kettősségre, lebegésre, amely a darabnak amúgy is sajátja – amennyiben ez volt a rendező szándéka, úgy sikerrel járt. Végig eldönthetetlen a kérdés, hogy a szerepek-e a karikatúrák, vagy az énekesek játsszák túl karakterüket a rendező utasításai alapján? A határvonalon való egyensúlyozás, a közönség bizonytalanságban tartása leginkább a könnyűvérű Dorabellát játszó Anke Vondungnak sikerült. Nála sokkal egyértelműbb és tisztábban érthető a Juliane Banse által megformált Fiordiligi szerepe. Ők ketten irányítják a közönséget, ugyanúgy, ahogyan őket irányítják Despina és a férfiak. Don Alfonso, a minden szálat mozgató filozófus szerepe a bábmesteréhez hasonló, amit remekül formált meg William Shimell. Az autoritatív hangvétel kiválóan illik Shimell baritonjához, akinek színészi játéka puha kontúrosságával elveszi a karakter élét, ezzel pártatlanságra és gondolkodásra kényszerítve közönségét.


Tassis Christoyannis

Az énekesek teljesítménye rendkívüli élményt nyújtott. Shimell kellő erélyességgel formálta frázisait, hangja azonban nem volt túlzottan kemény. Tassis Christoyannis Guglielmóként szinte zavarba ejtően csábos hangot ütött meg az udvarlási jelenetek alatt, az általa megformált szerep sokkal rámenősebb lett, mint a Topi Lehtipuu által játszott Ferrandóé. Egyedül második felvonásbeli áriájában volt érezhető némi fátyolosság; a szám végére mintha kifáradt volna, elgyengült a határozottsága. Lehtipuu visszafogottságával sikeresen beteljesítette a darab azon szándékát, miszerint a felcserélt párok sokkal inkább illenek egymáshoz, mint az eredetiek. Tenorja kellemes fekvésű, dallamformálása pedig mindig megfelel az adott szituációnak. Felettébb kellemes élmény volt az első felvonásbeli Fiordiligi-ária Juliane Banse jóvoltából. Banse könnyedén vette a "Come scoglio" duodecimányi ugrásait is, a magas- és mély hangok tiszták, egyéni színűek voltak. A Despina szerepét éneklő Claire Ormshaw hangja hajlékony, kiválóan illik a karakter sokszínűségéhez. Színészi játéka a komikus figurát kedves színben tünteti föl – mondhatni, a két lány karakterének összefoglalása, azok tudatlanságát leszámítva. Álruhás jeleneteiben pedig igazi buffa-típus: Mesmer-kövekkel gyógyító orvosként megnevettette a közönséget. Ebben persze segítségére volt Guglielmo és Ferrando miniatűr "színház a színházban" játéka is. (Amilyen gyilkos rendezői ötletnek tűnt Guglielmo hanyattfekve magasba tartott lába, olyan jól oldotta meg a feladatot Christoyannis).


Fischer Iván

Az előadás hátterének fénypontjaként említhetjük a kórusjeleneteket. A Budapesti Stúdió Kórus tiszta és harmonikus összhangja kellemes felüdülést jelentett az Operaházban megszokott kórusok után. Ugyanezt elmondhatjuk az énekesekről is, akik mindannyian megfeleltek "a kevesebb több" elvének, és nem fárasztották felesleges vibrátókkal az operahallgató közönség fülét. Egy Mozart-vígoperához az ilyen hangvétel a tökéletes.

A zenekar megszokottan kiváló formáját hozta. Fischer Iván a hangerőket arányosan állította be, a zenekar hangszín- és hangulatváltásai – a nehezebb kürtszólókkal ellentétben – virtuózak voltak, és az est folyamán tökéletesen idomultak az énekesekhez. A Così fan tutte előadása zajos sikert aratott – egyszer talán a hazai produkcióknak is ilyen fogadtatásban lesz részük.

(2008. november 30. 19:00 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest)
Mozart: Cosí fan tutte, K 588 (vígopera két felvonásban)
Km.: Juliane Banse (Fiordiligi), Anke Vondung (Dorabella), Tassis Christoyannis (Guglielmo), Topi Lehtipuu (Ferrando), Claire Ormshaw (Despina), Willian Shimmel (Don Alfonso), Budapesti Fesztiválzenekar
J.: Vicki Mortimer
Rend.: Nicholas Hytner
Vez.: Fischer Iván)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház közönségszavazás

Szavazzon: ki kapja az Operettszínház közönségdíját?

A közönségdíjat a legtöbb lájkot bezsebelő művész kapja majd a június 24-én tartandó díjátadón. Szavazásra fel!
Zenés színház bartók plusz 2018

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház bartók plusz 2018

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.