A bécsi operaház 29 év után újította fel Rossini közkedvelt operáját. Sven-Eric Bechtolf új Hamupipőke-rendezése egy képzeletbeli miniállamban, San Sognóban játszódik, és a látványos díszletek és kellékek mellett számos pantomimeszközt is bevet.
A 25 éves ír mezzo, Tara Erraught, a Bajor Állami Operaház stúdiójának tagja óriási sikert aratott az opera címszerepében. Az ítészek szerint kellően jelentéktelen volt az Angelina (Hamupipőke)-jelenetekben az orrán ósdi csontkeretes szemüveggel, hercegnőként pedig ragyogó és varázslatos volt. Egyáltalán nem jelentett problémát számára a mű egyik legbonyolultabb áriája, a Non piu mesta - amikor Angelina a herceggel az oldalán bejelenti, hogy megbocsát gonosz mostohatestvéreinek. Errught előadása tökéletesen tükrözte Angelina átalakulását egyszerű dalocskát énekelő szolgálólányból hercegnővé, amiként csodálatosan gazdagon szólt a hangja. (A szóban forgó áriát ide kattintva lehet megnézni a dekoratív énekesnővel, Jean-Yves Thibaudet kíséretével - a lényeg 2:30-nál kezdődik!)
A premieren egy másik fiatal énekes, Dmitrij Korcsak alakította az időnként álruhába bújó Don Ramiro herceget. Korcsak a kritikák szerint szinte ugyanolyan jól megoldotta szerepét, mint Erraught. Igaz kezdetben hangja egy kicsit elveszett a zenekar hangerejében, de később erőre kapott, és minden erőfeszítés nélkül énekelte ki a magas C-ket. Az Alidoro szerepét alakító Ildebrando D'Arcangelo, valamint Don Magnifico alakjában Alessandro Corbelli pedig tökéletes buffofigurákat teremtettek.
A Rossini-specialistaként is számon tartott karmesterről, Jesus Lopez-Cobosról azt írták, hogy egyenesen "zenekari tűzijátékokat" produkált, igaz, a hangerőt nem volt könnyű "áténekelniük" a szereplőknek. A produkció, amelyet a premier közönsége nagy ovációval fogadott - igaz, egy-két pfuj is elhangzott - 2013. júniusig lesz műsoron a bécsi Staatsoperben.
hírlevél
