Zenés színház

Rinat Shaham: "Valahol mind vándorcigányok vagyunk"

Alig akad olyan operaház, ahol korábban ne énekelte volna már el Bizet művét, mégis kihívásként él meg minden egyes előadást. Napjaink egyik legnépszerűbb Carmenjét, Rinat Shahamot a margitszigeti fellépése előtt csíptük el, két próba között. INTERJÚ

- Ha jól tudom, nagyjából negyven különböző rendezésben játszotta már Carment. Mennyire vált a szerep a személyisége részévé?

- Ez egy jó kérdés. Éppen most voltam Hamburgban, ahol egy olyan színdarabban játszottam, amit nekem írtak, rólam szól a történet. A darab szerzőjét, Simon Stephenst éppen az a kérdés foglalkoztatta, hogy ha valaki egy szerepet ennyiszer eljátszik, vajon összeolvad-e a személyisége a karakterrel. Hol van a határ, mikor érkezel el arra a pontra, hogy már nem tudod megkülönböztetni magad az általad alakított szereptől? Én úgy gondolom, valamilyen szinten valóban a személyiségünk részévé válik egy-egy szerep. Ugyanakkor az én Carmenemet nagyban befolyásoltam én, Rinat Shaham. Sok elemet beleépítettem a karakterbe saját személyiségemből. Másrészt engem is befolyásolt Carmen, akiben nagyon sok mindent csodálok: a szabadságát, az erejét, fatalitását, hogy nem fél a jövőtől és a haláltól. Úgy él, hogy mindig igaz maradjon önmagához és az elveihez.

- Volt már olyan, hogy úgy érezte, inkább világgá megy, csak ne kelljen még egyszer elénekelnie Carmen Habaneráját?

- Hm... Azt hiszem nem, mert a zene olyan csodálatosan szép, hogy az ember sosem unja meg. Néha, amikor olyan időszakom van, hogy sokat kell gyakorolnom, kicsit fárasztó tud lenni, mivel már majdnem minden elképzelhető módon előadtam a dalt. De amikor a színpadon vagyok, csak a zene számít, amit tényleg nagyon szeretek.

- Úgy érti, minden alkalommal tud valami újat mutatni, kicsit másképp előadni?

- Azt hiszem igen, mivel minden karmester kicsit más tempóban, más elképzeléssel játssza. Az előadásom persze függ a rendezőtől is. A színpadra állítás néha nagyon tradicionális - castanettával, flamencóval és lovakkal -, máskor pedig modern a rendezés, mint például most is. Ezen kívül függ azoktól is, akikkel együtt játszok, főleg a Don Josét és Escamillót alakító énekesektől.

- Most, amikor beszélünk, épp egy hétre vagyunk a bemutatótól - Önnek pedig ez volt az első próbája a társulattal. Általában mennyi ideje van megtanulni egy rendezést?

- Nos, ez nagyon függ az aktuális produkciótól. A legelső Carmen előadásomra két hónapot próbáltunk, de volt már olyan is, amikor semmi idő nem volt a próbára. Például most, mikor Hamburgban voltam, az Operaház igazgatója kétségbeesetten hívott fel, hogy lebetegedett a Carmenjük, és nincs, aki beugorjon helyette, elvállalnám-e a munkát. Épphogy odaértem a színházba, ahol gyorsan rámigazították a ruhát, kerestek egy cipőt, és már a színpadon is voltam. Annak ellenére, hogy semmit sem tudtam az egész produkcióról, jól sikerült, izgalmas volt. Számomra ez egyszerű, mivel a történet mindig ugyanaz, én pedig jól ismerem a művet, így nem okoz nehézséget, hogy improvizáljak, amit egyébként nagyon szeretek.

- Említette már Simon Stephens darabját -Carmen Disrupted's - amelynek főszerepét maga alakította a bemutatón. Ha jól tudom, ez volt az első alkalom, hogy színésznőként lépett a színpadra. Meséljen kicsit erről!

- Valóban most debütáltam színésznőként. Egyszerűen fantasztikus volt. Először is azért, mert nagyon közel érzem magamhoz a darabot: az én történetemen alapul, többé-kevésbé saját magamat játszom, ami nagyon érdekes, ugyanakkor nehéz is néha. Nagyon sok mindenben különbözik a színészet az operajátszástól. Ilyen például a csönd: egy operában soha nincs csend, még akkor is, ha az ember épp nem énekel, szól a zene. A színházban tudnod kell, hogyan használd a csöndet, mintha az is a szöveg része lenne. Nagyon sok minden volt, amit meg kellett tapasztalnom, amihez hozzá kellett szoknom. 

- Játszott már korábban is együtt magyar zenészekkel?

- Igen, van néhány magyar barátom - egy hegedűs és egy énekes - viszont most járok először Magyarországon.

- És hogy tetszik Budapest?

- Még nem sokat láttam belőle, mert mióta megérkeztem, csak próbákra járok, de már várom, hogy körülnézhessek. A szüleim is eljönnek megnézni az előadást; az édesapám folyékonyan beszél magyarul, úgyhogy jó lesz.

- Magyar származású?

- Szlovák.

- Ha már itt tartunk: hogyan tudja összeegyeztetni a sok utazással járó életformát a magánélettel?

- Nem könnyű, de azért nem reménytelen. Nemrég ünnepeltük a férjemmel a tizedik házassági évfordulónkat, már tizennégy éve vagyunk együtt. Manapság már sokkal egyszerűbb a kapcsolattartás Skype-on vagy telefonon. A férjemmel van egy szabályunk, ami szerint három hétnél hosszabb ideig sosem vagyunk külön.

 - Haifában született, de már az Egyesült Államokban nőtt fel, jelenleg is ott él New Yorkban. Sokan azonosítják szerepével, egy spanyol cigánylánnyal. Mindezek közül melyik kultúrát, identitást érzi leginkább a magáénak?

- Carmen egy cigánylány volt, szabadon utazgatott ide-oda. Szerintem valahol mindannyian ilyen vándorcigányok vagyunk. Ehhez hozzájárul a származásom, a mediterrán kultúra: a nap, a forróság, a temperamentum. Valószínűleg ez a legfőbb oka, amiért ezt a szerepet játszom leggyakrabban, amiért Carmen szerepét a sajátomnak érzem.

- A Youtube-on találtam néhány jazz-dalt az előadásában. Tanult valaha jazz éneklést, vagy ez inkább csak a hobbija?

- Inkább csak hobbi. Mikor hat évesen elkezdtem zenét tanulni (zenész családból származom) nagyon szerettem volna jazz-zongorista lenni, jazzt énekelni, viszont sosem jutottam el professzionális szintre. Klasszikus technikával kezdtem el a hangképzést tanulni, de a mai napig szeretem a jazzt. Néha, amikor az operából visszaérek a hotelba, beülök a zongorás bárba, és eljátszom pár számot kikapcsolódásképpen.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Az operavilág Angelina Jolie-ja az Erkel Színház színpadán

Először lép fel Magyarországon a világhírű grúz szoprán 2020. február 22-én, az Opera ünnepi műsorának sztárvendégeként. Az est programjában, amely több műrészlettel is utal az intézmény aktuális Keresztény Évadának tematikájára, az Opera együttesei és szólistái is közreműködnek.
Vizuál

A végzet asszonya élete végéig díva maradt

A magyar femme fatale emigráns éveiben ritkán mutatkozott, nem járt társaságba - saját, régi filmjei viszont hipnotikus erővel hatottak rá.
Klasszikus

Zaklatási botrány rázza meg a finn Sibelius Akadémiát

Egy finn lap szerint a helsinki zeneművészeti akadémia működéséhez tartozik a szexuális zaklatás és a növendékek megalázása.
Plusz

Megalakult a Nemzeti Kulturális Tanács

Megtartotta alakuló ülését az Országgyűlés által tavaly decemberben kihirdetett törvény alapján életre hívott testület.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Mozart zenéje kíséri az apokalipszist a k2 Színház új előadásán

A k2 Színház új, abszurd és melankolikus bemutatója Mozart Dies irae-szekvenciájából indul ki, hogy a Requiem hangjain keresztül rákérdezzen, miért akarja megúszni az európai ember újra és újra a poklok poklát.
Zenés színház árvíz

Még egy árvíz, és nem menekül meg a velencei La Fenice operaház

Túlélte az árvizet Velence operaháza, de szakértők arra figyelmeztetnek, jelen állapotában az épület nem állna ellen még egy áradásnak.
Zenés színház ajánló

Az operavilág Angelina Jolie-ja az Erkel Színház színpadán

Először lép fel Magyarországon a világhírű grúz szoprán 2020. február 22-én, az Opera ünnepi műsorának sztárvendégeként. Az est programjában, amely több műrészlettel is utal az intézmény aktuális Keresztény Évadának tematikájára, az Opera együttesei és szólistái is közreműködnek.
Zenés színház gyász

Elhunyt Franco Bordoni olasz operaénekes

A nemzetközi hírű baritonénekest 88 éves korában, február 13-án érte a halál.
Zenés színház ajánló

Vitray Tamás Händel-operában lép színpadra

Nem mindennapi operabemutatóval készül idei évadára a Szegedi Szabadtéri. Händel vígoperai jellegű művében, az Agrippinában Mester Viktória és Ludovik Kendi mellett Vitray Tamás is színpadra lép.