Bonnie és Clyde híres, hírhedt gengszterszereleme körül már akkor hatalmas kultusz keletkezett, amikor az elvadult, gyilkos szerelmespár tagjai, Bonnie Elizabeth Parker és Clyde Chestnut Barrow még aktívak voltak. A sajtót és a közvéleményt élénken foglalkoztatta az őket övező minden kis mozzanat, valósággal sztárolták őket, haláluk után pedig azonnal legendává váltak. Történetükre rámozdultak a szuvenírvadászok és a reklámipar, s hamarosan számos film és könyvek tucatjai jelentek meg róluk. Henry Ford például a V8-ast egyenesen Clyde levelével népszerűsítette, aki állítólag ezt írta neki:
Különösen akkor szerettem Fordot vezetni, amikor menekülnöm kellett.
A páros kétéves ámokfutása alatt folyamatos izgalomban és rettegésben tartotta a ’30-as évek Amerikáját, ahol ennek ellenére még életük során egy csapásra egy idealizált és romantikus mese hőseivé változtak, hiszen az sem tévedett nagyot, aki két jobb sorsra érdemes, romlatlan és naiv lélek kitörési kísérletét is belelátta a történetükbe.
Bonnie tehetséges képregényrajzoló, verselő, jó szónok és szép lány volt, aki ugyan úgy Hollywoodról álmodozott, mint sok hozzá hasonló kislány. Szegény, de rendezett családból származott, édesanyja egyedül nevelte két testvérével együtt. Clyde zűrösebb hátterű, kisstílű tolvaj és rosszfiú volt, jellemére további sötét árnyékot vetettek a gyerekkori állatkínzások. Mindketten nagyobb szabású élet után vágyakoztak, Bonnie álmai azonban már akkor véget értek, amikor 16 évesen egy bűnöző felesége lett. Ekkoriban pincérnőként dolgozott. Ez a házasság akkor ért véget, amikor a férfit börtönbe zárták, bár Bonnie haláláig viselte a jegygyűrűjét, és egy tetkót, szerelmük jeleként.
A 20 éves Bonnie és a 21 éves Clyde egy évvel ezután, 1930-ban egy bulin találkozott először. Hamar szerelembe estek, Clyde azonban már a kapcsolatuk kezdetén két évre börtönbe került. Bonnie-t valószínűleg már ekkor megfertőzte a bűnözőromantika, mert leveleiben szerelméről biztosította őt. Clyde állítólag bent a börtönben is ölt, de ezt nem sikerült rábizonyítani. Szabadulása után Bonnie, az anyja tiltása ellenére csatlakozott Clyde-hoz és a Barrow bandához. Boltokat, benzinkutakat, bankokat fosztogattak.
Szervezetlenül és ötletszerűen raboltak, s gyakran útjukba kerültek olyan ártatlan áldozatok is, akik csupán rosszkor voltak rossz helyen.
A bandának, és köztük Bonnie-nak imponált a rabló életforma, a szüntelen menekülés és a társadalmon kívüliség. Egy rajtaütés alkalmával rengeteg személyes tárgyat, fényképeket és dokumentumokat hagytak maguk után, s ezekből szinte tökéletesen rekonstruálható lett az egész történetük és attitűdjük, ők pedig a sajtó révén sztárokká váltak. A képeken fegyverekkel, autókkal és szivarral pózolnak, és csak úgy sugárzik róluk a szemérmetlen, gyermeki önelégültség. Ekkoriban azonban már életre-halálra menekültek. Vesztüket végül az egyik új bandatag okozta, akinek az apja vádalkut kötött a hatóságokkal és tőrbe csalta őket.
1934. május 23-án Gibsland határában a rendőrök lesben vártak rájuk. Clyde vezetett, Bonnie éppen szendvicset evett, amikor megérkeztek a rendőrök azonnal tüzet nyitottak és a képeken jól látszik, hogy szó szerint szitává lőtték a kocsijukat. Külön temették el őket, hatalmas szenzációéhes tömegek részvételével. Szép számmal akadtak olyanok is, akik nem akarták meglátni bennük a kegyetlen és gátlástalan gyilkost, inkább az elbukott kisembert, a kalandvágyat, a szerelmet és a rablóromantikát ünnepelték bennük.
Mítoszuk erős hatást gyakorolt az utókorra, sőt ma is él, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Budapesti Nyári Fesztiválon hamarosan színre kerülő új előadás, a népszerű Brodway-musical magyarországi ősbemutatója a Színművészeti Egyetem hallgatóinak közreműködésével.
További információ és jegyvásárlás ide kattintva.