Fischl Mónika |
Fischl Mónika (primadonna, A Csárdáskirálynő című lemez címszereplője)
A Csárdáskirálynő a világ legnépszerűbb operettje. Az egész világot meghódította, és jellemző sikerére, hogy az első világháború alatt született mű diadalútja nem várta meg a háború végét. Egy évvel a premier után már az ellenséges vonalak mögött is felcsendültek a fülbemászó melódiák. Nem biztos, hogy a siker titkát teljesen föl lehet tárni, de az sem biztos, hogy ez baj. Annyi bizonyos, hogy a magyar operettek minden erényét magában foglalja: meseszerű történet, magyaros temperamentum, könnyen megjegyezhető dallamok zseniálisan hangszerelve. De ha a siker titka ennyiből állna, akkor talán nem is lenne zseniális. Kálmán Imre nemzetközi mércével tekintve is nagy zeneszerző. Nekem megadatott az a lehetőség, hogy a leghíresebb magyar operett címszerepét már alakíthattam Budapesten, Szolnokon, Rómában, Amszterdamban, Münchenben, Tokióban, Baden-Badenben és Mörbischben is. Októberben egy televíziós felvétel is készült a baden-badeni előadás alapján, és a napokban került az itthoni polcokra az a hiánypótló hanglemez, amely a világjáró pesti előadás teljes zenei anyagát rögzíti. A statisztikák szerint eddig több mint 300 millió néző látta a darabot, és biztos vagyok benne, hogy a sikerszéria folytatódik.
Kerényi Miklós Gábor KERO (a Budapesti Operettszínház direktora, rendező)
A Csárdáskirálynő alapvető sikere természetesen elsősorban az invenciózus, változatos, különlegesen hatásos zenének köszönhető. Kálmán Imre, a zseniális zeneszerző drámai, lírai és szórakoztató humoros számok keverékét nyújtja operai jellegű és értékű együttesekkel. A hatás nagy része mégis a librettóban, a librettó szereplőiben keresendő. Az I. világháború idején egy magyarországi sanzonettbe belehabarodó osztrák arisztokrata fiatalember rangon aluli házasságának története egyik oldalról különleges áthallást mutat Ferenc József és Rudolf trónörökös viszonyára, amelyben a magyar Vecsera Mária éppúgy főszerepet játszott, mint a bécsi Caspar Mici. Másfelől pedig azóta is megdobogtatja valamennyiünk szívét: a szerelem, pénz, kiszolgáltatottság, családi kötelezettségek összefonódása és ellentéte, mindünk számára ismerős… Egy könnyűnek látszó, orfeumi szerelmi történet, amely mögött igen mély emberi feszültségek sejlenek föl gyönyörűséges, vérpezsdítő és elandalító zenével… Mi kellene ennél több az örökkévaló világsikerhez?
Dorozsmai Péter (a Tom-Tom Records vezetője)
A jó darabok nem tűnnek el. Olyanok, mint egy jó könyv: mindig elő lehet őket venni. Amikor Vadász Dani megkeresett az ötlettel és elmondta, hogy 40 éve nem készült felvétel A Csárdáskirálynőből, nem is volt kérdés, hogy elkészüljön-e a lemez. Izgalmas érezni, hogy mint egy újabb „évgyűrű”, a 2005-ös esztendőnek is lesz egy „lenyomata”. A Csárdáskirálynő Operettszínházbeli elsöprő sikere is bizonyítja, hogy az operettnek napjainkban is van létjogosultsága a közönség körében, sőt régi hiányt pótol a most megjelent A Csárdáskirálynő-CD a zenei palettán is. A darab azért lehet ma is fantasztikus siker, mert olyan örök témákat dolgoz fel, mint a szenvedélyes szerelem, „büszkeség és balítélet” és nem utolsó sorban a társadalmi különbségek okozta végzetes sorsfordulók – jelen esetben a herceg rangon aluli házassága a sanzonettel. Sikeres a darab közvetlensége, szókimondása miatt is: pajzán környezetben, egy orfeumban játszódik, ahová gyarló emberek járnak, mégis elfogadjuk őket, mert a szereplők mind-mind szerethető karakterek. Elvitathatatlan szerepe van a darab sikerében a mostani nagyszerű szereplőgárdának is, ahol Vadász Dániel és Fischl Mónika alakítja a főszereplő szerelmespárt, Edvin herceget és Szilviát, az orfeumi táncos-énekesnőt. Peller Károly és Kékkovács Mara – Bóni és Stázi – II. felvonásban látható duettje pedig annyira pajkos, jól-koreografált, és a két szereplő annyira szeretetreméltó, hogy a nézők minden bizonnyal sokkal később is emlékeznek majd rájuk. Úgy gondolom, hogy A Csárdáskirálynő az operett műfajának zenéjében és mondanivalójában is egy különösen emlékezetes, örökzöld darabja.
hírlevél
