Rondó - pályakezdő musicalénekesek válaszolnak

Nádasi Veronika

Az egyetemről kikerülve mi is hasonló problémákkal küzdünk, mint más pályakezdő fiatalok: a szakmában való elhelyezkedés, egzisztenciánk megteremtése, céljaink megvalósítása. A zenés színházi szakma persze speciális, mivel itt egyetlen biztos van: a bizonytalan. Nálunk a színjátszás Budapest-központú, ám a fővárosi színházak nagyon telítettek, így a szakmai tapasztalat megszerzéséhez legtöbbünknek akár több évig is vidéken kell játszani. A közhiedelemmel ellentétben ez egyáltalán nem rossz, mert itt könnyebben juthat nagyobb lehetőségekhez egy fiatal művész. Persze a zenés műfaj előnyeihez tartozik, hogy az éneklés a színházon kívül is további lehetőségeket rejt magában (vokál, szinkron, szólókarrier stb.). Ezekre szükség is van, mert egy színházi szerződés nem tudja megteremteni a biztos anyagi hátteret. Nekem szerencsém van, mivel a diploma megszerzése után a Szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződhettem és emellett Budapesten is játszom a Madách Színház Volt egyszer egy csapat című produkciójában. Természetesen továbbra is járok meghallgatásokra, hogy a fővárosban más zenés szerepeket is játszhassak. Ez a pálya folyamatos felkészülést, megújulást követel meg – ebben rejlik a nehézsége, de a szépsége is. A cél mindenesetre nem változik: minél magasabb művészi színvonalon játszani, játszani és játszani…

Szemenyei János

Nem tartom magam musical-énekesnek, éppen ezért a diploma megszerzése után nem akartam magam elkötelezni egyik zenés színház felé sem. Több ajánlatot kaptam – csakúgy, mint a többi osztálytársam is –, de nem tudhatjuk előre, jól döntünk-e, mert az, hogy mi lesz velünk, belőlünk, csak évekkel később derül ki. Én Zalaegerszegre szerződtem, mert vidéki színház révén minden műfajban kipróbálhatom magam: társadalmi komédiában (mint most Babarczy tanár úr rendezésében Ibsen: A fiatalok szövetsége), musicalben, operettben vagy akár vérdrámában. Régen kötelező volt a pályakezdő színészeknek a főiskola után egy évet vidéken tölteniük, én azonban imádok énekelni, és a zene nagyon fontos számomra. Próbálnám megőrizni azokat a musicaleket, amikben Pesten játszom (Madách Színház: Volt egyszer egy csapat, Operettszínház: Hello!Igen?!), de folyton egyeztetési nehézségekbe ütközöm, amiknek én iszom meg a levét. Szóval nehéz a döntés, hogy egy fiatal pályakezdő hova szerződjön, vagy szerződjön-e egyáltalán. Kérdés, hogy nem éri-e meg jobban, ha szabadúszóként azt vállal el, amit akar.

Nagy Sándor

Fiatal pályakezdőként azt kell mondanom, nagyon szerencsés vagyok, mert hála Istennek van munkám bőven. De ez az egész osztályunkról elmondható, hiszen szinte mindenki leszerződött vagy egy adott színházhoz egy teljes évadra, vagy pedig darabszerződése van valamelyik pesti vagy vidéki színháznál. Mi zenés-színész osztályban végeztünk, de közülünk nagyon sokan csak prózai szerepeket játszanak. Meglátásom szerint azok a színészek, akik énekelni is tudnak – netán még táncolni is –, sokkal több lehetőséhez juthatnak az egyetem után,mint a „csak” prózát játszó színészek. Manapság nagy keletje van a zenés színháznak, egyre több külföldi musical kerül be az országba, így a nézők jóval szélesebb palettából válogathatnak, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. De nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy elsősorban színésznek kell lennünk, és ha ehhez még egyéb egyéb képességek is társulnak (ének, tánc stb), azért csak hálát adhatunk a Jóistennek. Jelenleg három musicalben játszom a Madách színházban: Az Operaház fantomjában Raulként, a Volt egyszer egy csapatban Johnként, illetve Székesfehérváron a Diótörő és egérkirályban Diótörőként. Júniusban pedig szintén a Madách Színházban kerül bemutatásra a Producerek című musical-komédia, melyben szintén az egyik főszerepet játszom majd. Azt gondolom, hogy tényleg csak hálás lehetek Istennek, mert friss diplomásként nagyon szép és komoly lehetőségeket kaptam!