Pietro Mascagni Parasztbecsület című, 1890-ben született egyfelvonásos remekét a világ legtöbb operaszínpadán Ruggiero Leoncavallo két évvel később komponált zenedrámájával, a Bajazzókkal együtt szokták műsorra tűzni, a két verista, azaz a való életet ábrázoló, naturalista mű mintegy rokonságban áll egymással. Ezt a mozgalmat a Giovane scuola italiana (Fiatal olasz iskola) terjesztette el Európában. A Saint-Etienne-i operaház azonban formabontó módon és a határokon is átívelve az olasz szerelmi tragédiát Jules Massenet francia zeneszerző csaknem ugyanakkor, 1894-ben bemutatott, ám manapság ritkán látható és hallható A navarrai lány (La Navarraise) című művével párosította, amely még lemezen is csak 1970-ben jelent meg.
Mi indokolta ezt az újítást, mi lehet közös a 27 éves fiatal és akkor még alig ismert olasz komponista alkotása és az 1884-ben bemutatott Manon oly elegáns és olyannyira francia szerzőjének e további műve között - tette fel a kérdést a párizsi Le Monde. Az első kapcsolat maga a verista iskola, amely voltaképpen francia eredetű, mivel Émile Zola, a híres francia író naturalista esztétikája ihlette. A verista zeneszerzők közelebb álltak Massenet világos és elegáns dallamaihoz, mint Wagner súlyos haragjaihoz vagy Verdi melodrámáihoz. Georges Bizet 1875-ben bemutatott Carmenje már olyan népi színpadra jelentett példát, amely a hősök és a legendák helyébe az egyszerű embereket, "az élet legyőzötteit" állította, ahogy Giovanni Verga az olasz verizmus irodalmi megfogalmazója nevezte őket. A verista opera rövidebb, népibb, igazabb, de nem vulgáris, ahogy sokan állítják. A Parasztbecsületet 1892-ben mutatták be Párizsban, és azonnal felkeltette Massenet érdeklődését. A komponista, aki a legváltozatosabb formákkal, stílusokkal és eszközökkel kísérletezett - a Le Monde fogalmazása szerint "valóságos kaméleonként" -, mintegy válaszolt olasz kollégájának A navarrai lánnyal, amely a verista stílust vette át. A francia lap "tömör, kifejező, ékesszóló" műnek nevezi a La Navarraise-t. Massenet hatásos zenekari eszközökkel él - ágyuk, trombiták, dobok szólnak -, de rafinált fordulatoktól sem riad vissza, például a gyász érzékeltetésében. Akárcsak a Parasztbecsület, ez az opera is egy szerelmes, elárult nőről szól, akit mintegy feláldoznak (és mellesleg szinte az ellenkezője a büszke Carmen történetének).
Marie Kalinine, a fiatal francia szoprán két nehéz főszerepet alakított a francia-olasz verista estén - Massenet Anitáját és Mascagni Santuzzáját. Az ő kifejező erejét a Le Monde a legendás olasz színésznő, Anna Magnani fellépéséhez hasonlította, viszont a görög tenor, Dimitrisz Pakszoglu teljesítményét lesújtónak minősítette. A Saint-Etienne Loire szimfonikus zenekar teljesítményét ugyanakkor nagyra értékelte a francia lap, többek között azt írta róla, hogy messze jobb példának okáért a brüsszeli La Monnaie együttesénél, noha az állandó társulat része, míg a Loire-parti szimfonikusokat csak az egyes produkciókra szerződtetik.
hírlevél
