A létezés eufóriája című filmjével világszerte ismertté vált rendező, Szabó Réka a kiégés témájával foglalkozik most készülő előadásában. A Nothing Personal történetéhez Márkos Albert zeneszerző-csellista teremt érzékeny zenei közeget. A próbafolyamat során az alkotók, Szabó Réka, Peer Krisztián és Szász Dániel a Boldizsár Ildikó általa kifejlesztett terápiás módszer segítségével járják körbe elakadás-történeteiket, hogy megalkothassák saját meséjüket és mesehőseiket.
„A mesék szimbolikus világában mindenfajta életválság megjelenik – így a kiégés is” – mondta el Szabó Réka. „Láthatod magad a mese egy pontján – reménytelenül elakadva, megfosztva képességeidtől, külső és belső erőforrásaidtól. Nem akarsz lapozni, mert úgy érzed, saját történeted utolsó oldalánál tartasz, és ezután már csak a fedél csukódik rád.
Pedig a mesehős útja folytatódik, és ezzel azt üzeni, hogy nemcsak muszáj, de lehetséges is erről a pontról elmozdulni, megküzdhetsz fenevadjaiddal, és kihúzhatod magad a veremből.
(...) Az foglalkoztat, hogy a vallomásosság és az absztrakt színházi forma hogyan hatnak kölcsönösen egymásra” – tette hozzá a rendező. A Tünet Együttes Szirtes Attila emlékének ajánlja az előadást.
Nothing Personal (Fotó/Forrás: Tünet Együttes)
Az előadás ismertetője
Volt egy ember, már ha tényleg volt, aki addig-addig facsarta és zsigerelte magát, míg kemény lett, száraz, örömtelen és hajlíthatatlan. Az egész világgal csak hadakozott, ezért aztán páncélt kellett növesztenie. De volt ennek az embernek egy gyermeke, és ez az ember nem akarta, hogy a gyermek észrevegye rajta a változást, így hát szemre ugyanaz maradt, aki előtte volt. De a páncélzata a bőre alatt egyre csak hízott befelé és vastagodott. Végül már az egész ember nem volt más, csak egy magától mozduló páncél, amiben a kötelességtudó szív minden dobbanással önmagát repesztette-sebezte. Néha már jobban fájt neki a létezés, mint amennyire az ő halála fájhatna bárkinek is ezen a földön. És akkor ez az ember…
Ez a történet nem rólam szól. Nem azért, mert sokan járunk hasonló cipőben, hanem azért, mert ott kezdődik, ahol megszűnik az én.
hírlevél
