A Figaro³ című előadás Beaumarchais Figaro-trilógiájára épül, amelybe A sevillai borbély, a Figaro házassága és A bűnös anya című színművek tartoznak. Mi lehet az oka annak, hogy míg a Rossini, illetve Mozart által megzenésített komédiák szinte kötelező elemei az operaházak állandó repertoárjának, addig a záró szöveg igazi ritkaság a színpadokon?
Muszáj szétválasztani a kérdést: ezek alapvetően önálló színpadi szövegeknek íródtak, és kettő olyan sikeres volt, hogy több opera is született belőlük. A harmadik mindkét értelemben elkülönül.
Figaro³ előadáskép (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
A kézenfekvő válasz az, hogy A bűnös anya már nem könnyen emészthető vígjáték, hanem jóval összetettebb és komorabb történet.
A szövegek a 18. század végén keletkeztek, egy rendkívül turbulens időszakban, de nyilván maga Beaumarchais is változott, ahogy írta a folytatásokat, szóval a darabok egyre összetettebbé váltak.
A sevillai borbélyban még egyértelműen felfedezhető a commedia dell'arte hagyománya, annak jól ismert figurái; igazi vérbő komédia, míg a Figaro házasságában már elhagyta ezt a formavilágot, és elkezdte a karaktereket lélektanilag még alaposabban árnyalni. Izgalmas, ahogy a darabon belül találkoznak a vígjátéki elemek, Beaumarchais emberismeretével és valóságérzékelésével. A szövegnek erős társadalmi és politikai vetülete is van, hiszen azzal, hogy a szolga kritizálja az urát és folyamatosan kiszól a nézőkhöz, tulajdonképpen a nemesi előjogok ellen propagál. Ez a maga korában kifejezetten merész és bátor szerzői döntésnek számított.
A záródarab, A bűnös anya ugyan nyomokban még tartalmaz vígjátéki elemeket, de valójában már polgári színjáték. Beaumarchaisra ekkor már nagy hatást gyakorolt Diderot színházesztétikája, ezért a szövegben kifejezetten hangsúlyos a lélektani elemzés. Ahogy az alcíme is utal rá, ez egy Tartuffe-parafrázis. Ezt a szöveget először Várady Zsuzsi dramaturg ajánlotta nekem, ő hívta fel a figyelmemet arra, milyen érdekes az, hogy egy trilógián belül létezik kettő nagyon ismert, sokat játszott vígjáték és egy teljesen ismeretlen harmadik. És ha együtt nézzük a három színművet, új szemszögből lehet megvizsgálni a már jól ismerteket is.
Figaro³ előadáskép (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
Hannoverben az eredeti Beaumarchais-szöveg alapján rendezted a Figaro házasságát, most viszont az operák voltak a kiindulópontok. A három zeneszerző mennyire követte szöveghűen a francia író műveit?
Alapvetően mindhárom opera hűséges az eredeti művek szellemiségéhez, még ha természetesen rövidebbek is, de nincsenek radikális változtatások bennük, pusztán nézőpont eltolódások. Azt hiszem, a Rossini-opera követi legpontosabban a Beaumarchais-szöveget, Mozartnál az ismétlődő cselszövésekből valamennyi elmarad, illetve nála a grófné szerepe jóval hangsúlyosabb és részletgazdagabb. A bűnös anyából Darius Milhaud írt operát, ami tulajdonképpen az eredeti szöveg megzenésítése, és mivel ez prózai alapokat jelent, az eredmény inkább énekbeszéd, és nem egy klasszikus opera. A Figaro³ próbáin én is azt kértem az énekesektől, hogy megzenésített szövegként tekintsenek az éneklendőkre, és ne a dallamvilágba kapaszkodjanak.
Figaro³ előadáskép (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
Ez hangsúlyos is az előadásban, hiszen míg a hazai operajátszásnak máig van egyfajta „koncertszerű” hagyománya, addig a Figaro³ az énekesek prózai oldalát is kidomborítja.
Nem gondolom, hogy bármi radikális vagy egyedülálló történt volna.
Az operajátszás az egész világon egyre inkább a színházi megközelítés irányába tart, erre van igény, és a nézők is értékelik, ha nem egyszerűen énekesi teljesítményt látnak.
Tőled másfajta rendezői elvet követelt meg az, hogy nem prózai színészeket instruáltál?
Igen, hiszen zeneileg is értenem kellett az anyagot, és ez különleges felkészülést igényelt. Olyan szinten persze nem tudom a zenét értelmezni és elemezni, ahogyan a prózai szövegeket, miután nincs benne túl sok tapasztalatom. Habár a hétköznapjaimban is sok operát hallgatok, de nincs elmélyült, rendszerezett tudásom róluk, ráadásul a zenéhez inkább emocionális a hozzáállásom. Ugyanakkor minden prózai előadásomban rendkívül sok zenét használok, és alapvetően zenei módon gondolkodom a prózáról is. Végtelenül hálás vagyok az előadás karmesterének és zenei alkotótársának, Cser Ádámnak, aki rengeteget segített a dallamokban rejlő tartalmak elemzésében. Fantasztikus volt vele dolgozni!
Figaro³ előadáskép (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
A három opera külön-külön is egész estés darab, együtt, teljes terjedelemben azonban rendkívül nagy zenei anyagot tennének ki. Kellett emiatt kompromisszumokat kötnötök?
Én nagyon büszke vagyok erre az előadásra, és azt gondolom, hogy nincs benne kompromisszum, számomra így teljes.
A három opera egymás mellé állítva nagyjából hét és fél órás zenei anyagot tesz ki, a színművek együtt pedig több mint háromszáz oldalt, így szükségszerűen csökkenteni kellett, de minden belekerült, amit én szerettem volna. Kimaradt például a Figaro házasságából a házvezetőnő, Marcellina vagy a kertész, Antonio alakja, de miután az előadás a gróf és a grófnő kapcsolatára, valamint a gyermekükre, Leonra összpontosít, így a történet szempontjából elhagyhatóak voltak. Talán csak egyes dalok hiányoznak nekem, amiket nagyon szeretek, de szerencsére a többségük bekerült, figyelembe véve Cser Ádám zenei szempontjait is.
A premier után mindenki pozitívan nyilatkozott az előadásról, bár hozzátették, hogy talán túl hosszú lett. Az biztos, hogy jövő évadban valamennyit húzunk majd belőle, erre most nem volt lehetőség, eddig jutottunk 7 hét alatt, de nagyon rövid akkor sem lesz. Én magam, kultúrafogyasztóként is szeretem a hosszú regényeket, filmeket, előadásokat, amelyeknél befogadóként is dolgozni kell. Ez ilyen.
Figaro³ előadáskép (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
A Figaro3 ősbemutatóját már élő közönség előtt lehetett megrendezni. A próbafolyamatot még érintették a korlátozó intézkedések?
Miután az előadásban nem szerepel kórus, így megfeleltünk annak a szabálynak, hogy hányan lehetnek egyszerre a színpadon. Kizárólag az volt kérdéses a próbafolyamat elején, hogy szerepeljenek-e statiszták, és ha igen, mikortól dolgozhatnak velünk, de szerencsére hamar elérte az Operaház belső átoltottsága azt a szintet, hogy szabadon, korlátozások nélkül próbálhassunk.
A szövegkönyvet Litkai Gergellyel közösen írtátok, és beemeltetek egy plusz réteget is, a családállítást, ami keretezte a történetet. Mi volt a kiindulópont, és hogyan épült fel a jellegzetes színház a színházban szituáció?
A Beaumarchais-szövegek elképesztően pontosan írják le a férfi és női természetet, a szerelmet, a hűséget, a kapcsolatok tébolyát. Erről szerettem volna esszenciális előadást készíteni.
Ókovács Szilveszter ötlete az volt, hogy legyen valahogy a három opera egyben, és legyen benne Rudolf Péter videón.
Az eredeti tervek szerint Vinnai Andrással közösen írtuk volna a szövegkönyvet, ki is talált egy időutazásos Figaro-történetet a címszereplővel a középpontban, de miután ő kivált, úgy döntöttem, egy családállítási központban fog játszódni az előadás, és a generációkon átöröklődő traumákról szól majd. Ezért a gróf és a grófné története került a középpontba, ráadásul új nézőpontból, a gyermekük, Leon szemszögén keresztül. Amikor már a történet váza összeállt, akkor kértem fel Litkai Gergelyt, hogy tisztázza le a nyers szöveget, és dolgozza ki a párbeszédeket. Így alakult ki a végleges előadás, egyfajta pszichológiai, science fictionszerű fantáziatúra.
Figaro³ előadáskép (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
Habár valóban nem Figaro köré épült az előadás, de az ő háttérbe szorítása mellett nem mentetek el szó nélkül…
Igen, hiszen az előadás címe az, hogy Figaro³, a nézők értelemszerűen a központi karaktert, a gróf szolgáját várják, viszont ebben a történetben kevésbé hangsúlyos az ő szerepe. Ezért azt találtuk ki, hogy legyen belőle egy mellőzött Figaro karakter, aki párhuzamosan a cselekménnyel harcol a szerepéért, kiszól a nézőkhöz, és így meg tudtuk őrizni a fontos áriáit is.
Az előadás látványvilágában meghatározó a fekete-sárga színkombináció. Mit szimbolizál ez?
A bűnös anyában a grófné, Leon anyja fekete virágokat helyez el a lakásban a fia születésnapján, ezért arra gondoltam, hogy az ő alapélménye a gyász legyen, tehát az ő világa és emlékei a fekete szín köré összpontosulnak.
Viszont fontosnak tartottam, hogy az előadás színes legyen, ezért választottam a komor fekete mellé, egy domináns, erőteljes és a színpadokon talán kissé szokatlan színt, a sárgát.
Ez a szín hagyományosan az őrületet is szimbolizálja, ami átjárja az egész történetet, illetve van egyfajta ipari jellege is, és miután a darab egy családállító centrumban játszódik, így a technikai környezetet is hangsúlyozza.
Nagyon rejtetten, de a sárga Kovalik Balázs rendezte Mozart-maratonra is utal, miután nála a Figaro házasságához ez az alapszín tartozott. Rengetegszer láttam a Mozart-operát Európa neves színházaiban is, de mind közül ez az előadás számomra a legmeghatározóbb élmény. Kovalik az én szememben a jelenkori magyar színházi élet egyik legnagyobb hatású, megkerülhetetlen alkotója.
Figaro³ előadáskép (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
Itthon és külföldön egyaránt sokféle színházi térben dolgoztál már, viszont az Eiffel Műhelyházban most először. Mi a véleményed az Operaház az Északi Járműjavítóból kialakított új játszóhelyéről?
Világtendencia, hogy „újrahasznosítanak” ipari tereket kulturális célokra, miközben megőrzik, viszont új funkcióba helyezik a műemléki épületeket.
Az viszont talán egyedülálló, hogy a Magyar Állami Operaház rendelkezik egy olyan játszóhellyel, ahol a különféle területekről érkező rendezők lehetőséget kapnak arra, hogy kísérletezzenek a műfajjal.
Az előadás felvételről augusztus 1-jén 20:00-tól ingyenesen megtekinthető az OperaFüred programsorozatában, a balatonfüredi OperaMoziban.
Az előadást 2022. május 13-án és 20-án tűzi újra műsorára a Magyar Állami Operaház.
Fejléckép: Figaro³ előadáskép (forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
hírlevél
