A síremléket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság valamint a Magyar Állami Operaház közösen avatta fel május 26-án délelőtt. Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója rámutatott, hogy a bizottság már számos operaházi művész sírját nyilvánította védetté az utóbbi években. Pataky Kálmán csaknem jeltelen sírjára 2006-ban állított emléket, majd felújították apósa, Beregi Oszkár színész nyughelyét is. 2008-ban Kern Aurél igazgatónak, 2009-ben Szemere Árpád énekesnek készítettek új névtáblát, 2010-ben Máder Rezső karnagy-igazgatónak állítottak új síremléket, de ugyanebben az évben Maleczky Vilmos és felesége, Ellinger Jozefa - Sebeők Sára hangképző tanára - síremlékét is felújították, valamint új névtáblát helyzetek el Mészáros Imre hegedűművész-igazgató sírján. 2011-ben Lendvay Andor, Sándor Erzsi és Sándor Mária síremléke újult meg - sorolta Zsigmond Attila, hozzátéve, hogy Alszeghy Kálmán rendező és Radnai Miklós igazgató sírját is a dalszínház vette gondozásába.

Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház kormánybiztosa arról beszélt, hogy a sírnál elhangzott Lucrezia Borgia-áriából, az 1905-ben készült recsegő felvétel ritkaságából tudta meg igazán, hogy milyen kiváló énekesnő is lehetett Sebeők Sára. "A társadalmi emlékezet feledékeny, ezért fontos, hogy legyenek olyan csoportok, közösségek, amelyek felidézik az elődök példáját" - hangsúlyozta, majd felvázolta a Magyar Királyi Operaház örökös tagjának pályáját.

Sebeők Sára 1886-ban született Sátoraljaújhelyen, Ellinger Jozefa után Bécsben Rosa Paumgartnernél tanult. 1905-ben Gustav Mahler szerződtette a bécsi Hofoperhez, 1907-ben Frankfurtba ment. Innen vendégként tért haza, az ő kedvéért újította fel az Operaház Bellini Normáját 1908. április 4-én. A következő évadtól már a dalszínház rendes tagja, drámai koloratúrszerepeket énekelt: Melindát, Szilágyi Erzsébetet, átvette az olasz hősnőket, Toscát, Améliát (Az álarcosbál). Ugyanakkor a német repertoárban is kitűnő, ő Vasquezné mellett Wagner zenedrámájában Izolda, elsőként énekelte Richard Strauss Arabelláját, 1919 áprilisában pedig Kerner István vezényletével az Ariadne Naxoszban Primadonnáját. Pályáját karakterszerepekkel zárta le, Poldini Farsangi lakodalmának nemzetes asszonya, Kodály Háry János című daljátékának ősbemutatóján a császárnét alakította. 1942-ben visszavonult a színpadtól, hatvan éve, 1952-ben hunyt el.