Zenés színház

Sínen vannak

2010.10.30. 07:14
Ajánlom
Kevés olyan épület van a világon, pláne operaház, amelyért a város vagy a kormány vezetői képesek lennének elrendelni egy forgalmas, az ország iparának történetében szimbolikus jelentőségű vasúti pályaudvar bezárását és lerombolását. A Buenos Aires-i Teatro Colónért még ezt is megtették.

Argentína a 19. század második felében, a 20. század elején páratlan gazdasági növekedést mutatott. A világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott a marhahús- és a gabonaexportnak köszönhetően, ám az iparon és a kereskedelmen kívül a kultúra is virágzott arrafelé. Az operának olyan hatalmas rajongótábora volt, az 1850-es évek közepére akkora népszerűséget ért el - 1854-ben például 53 darabot mutattak be Buenos Airesben -, hogy a műfaj saját színházat igényelt.

F72B8308-E95D-483B-A6D4-1CD482E9BA89

Teatro Colón, Buenos Aires

Az első Teatro Colónt Carlos Enrique Pelligrini, a későbbi argetin elnök, Carlos Pellegrini apja tervezte, és az építkezés kezdete után egy évvel, 1857. április 27-én át is adták a közönségnek. A nyitóelőadáson Verdi Traviatáját adták Violetta szerepében Sofia Vera Lorinivel, míg Alfredót Enrico Tamberlik énekelte. Ez az épület jó harminc évig mutatta a független Argentína erejét és kultúrájának gazdagságát, és szolgálta sikerrel esténként két és fél ezer néző igényeit. A Kolumbusz Kristófról elnevezett operaháznak egyébként több riválisa is akadt a városban, köztük a korszak egyik legmodernebbjének számító Teatro Ópera, amelyet egy helyi üzletember, bizonyos Antonio Petalardo alapított, és ahol szintén egy Verdi-operával, A trubadúrral nyitották meg a kapukat. A társulat erősségét mutatja, hogy ők vonultak át az újonnan megnyíló Teatro Colónba s adták az együttes magját. Az 1908. május 25-i estéig azonban sok, meglehetősen zavaros víz folyt le a Río de la Platán.

Az új épület tervezésére a Plaza Parque pályaudvar helyén Francesco Tamburini irodája kapta a megbízást. Tamburini Nápolyban tanult - nem véletlen tehát, hogy a Teatro Colón aranyban és bíborban pompázó, patkó alakú, hétszintes nézőtere hasonlóságot mutat a San Carlo auditóriumával -, és 1881-ben érkezett Argentínába, két évvel később pedig nemzeti főépítésszé nevezték ki. (Az ő nevéhez fűződik a Központi Katonai Kórház, a Casa Rosada, azaz az államelnöki és egyéb kormányhivataloknak otthont adó épület bővítése is.) Az operaház alapkövét még az ő jelenlétében, 1890. május 25-én tették le, ám egy évvel később Tamburini meghalt. A munkálatokat az építész egyik munkatársa, a szakmát Torinóban elsajátító Vittorio Meano folytatta, aki Buenos Aires városképén az Argentin Nemzeti Kongresszus épületével hagyott nyomot. A Teatro Colón építésére eredetileg két évet szántak, az volt a cél, hogy 1892. október 12-én, Amerika felfedezésének 400. évfordulóján közönséget fogadhasson a ház. Ezt azonban több szerencsétlen véletlen akadályozta meg: a beruházást finanszírozó Angelo Ferrari halála, az ebből adódó pénzügyi nehézségek, illetve az, hogy Meanót 1904-ben meggyilkolták. Az épületet végül Jules Dormal, egy belga származású, Párizsban tanult építész fejezte be, aki ragaszkodott az eredeti tervekhez, de a végeredményen a kor eklektikájának megfelelően felfedezhetők a görög klasszika, az olasz reneszánsz és Dormal tanulmányai miatt a francia Beaux-Arts stílus jegyei is.

BE0DA729-42E8-461A-9647-C695DB996B23

Teatro Colón, Buenos Aires

Két évtized építkezése után, 1908. május 25-én megnyílt végül a Teatro Colón, amelynek nézőterén 2847-en foglalhatnak helyet, továbbá ezer embernek van állóhely. A nyitánynak ezúttal is egy Verdi-operát választottak: az Aidát a Teatro Óperából átköltöző Gran Compañía Lírica Italiana előadásában, Luigi Mancinelli rendezésében adták, az előadás címszerepét Lucia Crestani énekelte. Az első évad második előadása a Hamlet volt a korszak egyik legnépszerűbb baritonjának, Titta Ruffónak a felléptével, ezt követte a szezonban még 16 opera, köztük egy argentin komponista, Hector Panizza darabja, az Aurora, és az éra sztárjai közül Fjodor Saljapin és Antonio Paolit is megnyerték vendégszereplésre.

Hosszú lenne azoknak a nemzetközi hírnévnek örvendő operaénekeseknek, hangszeres előadóknak, balett-táncosoknak, zenekaroknak és karmestereknek a névsora, akik a Teatro Colón, a világ öt legjobb akusztikájú operaházának egyikének színlapjain feltűntek, így csak azokat az argentinokat említsük meg, akiknek pályáján fontos momentumot jelentett az itteni fellépés: Daniel Barenboim, Gabriel Garrido, Miguel Ángel Veltri, Delia Rigal, Luis Lima, Raúl Giménez, Ana María González, Renato Cesari, Ricardo Cassinelli, Gian-Piero Mastromei, Ángel Mattiello, Carlo Cossutta, Carlos Guichandut, Cecilia Díaz, Paula Almerares, Marcelo Álvarez, José Cura, Darío Volonté, Virginia Tola, María Ruanova, Olga Ferri, Michel Borovsky, José Neglia, Norma Fontenla, Wasil Tupin, Esmeralda Agloglia, Jorge Donn, Julio Bocca, Maximiliano Guerra, Paloma Herrera.

BA4F8444-515C-48BC-9CFB-C9B1747E8F86

Teatro Colón, Buenos Aires

Megnyitását követően a Teatro Colón - magát a Scala és a Met riválisává kinőve - hamar rákerült a nemzetközi operatérképre, és folyamatos bővítésére volt szükség. A harmincas években lett a különböző műhelyekből komplett kis város a föld alatt, 1937-ben pedig megnyílt az iskola, ami 1960-ban művészeti főiskolai rangot kapott. Az épület modernizációja az utóbbi hetven évben folyamatosan zajlott; az 1970-es években készítette el a kupola freskóját egy helyi képzőművész, Raúl Soldi. A Teatro Colón legutóbbi rekonstrukciójára 2005 és 2010 között került sor. Eredetileg három évre tervezték a felújítást, ám a ház végül 2010. május 24-én, az argentin forradalom bicentenáriumát ünneplő eseménysorozat keretében nyitott meg régi-új fényében pompázva.

Azt, hogy ez az operaház mit jelent Argentínában, mutatja, hogy 1989 óta nemzeti történelmi műemlék, 2008. szeptember 11-én pedig Buenos Aires városa rendeletben deklarálta a Teatro Colón önálló jogi személyiségét, szervezeti, pénzügyi függetlenségét. Missziójaként a színház- (prózai és zenés), a tánc-, valamint a zeneművészet terén új műalkotások létrehozását, bemutatását, e művészeti ágak formálását, előmozdítását, a kísérletezést jelölte meg, hiszen a jelennek a múlt tradícióit kell követni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nyomozás az Operában – akcióban a jogi osztály

Noha az egyik legfelemelőbb érzés kétségkívül a művészeket illeti, amikor a színpadon megcsillogtathatják tudásukat, majd fürdőzhetnek a közönség jól megérdemelt elismerésében, mégis, ahhoz, hogy ez létrejöhessen, többek között az Opera jogi csapatának hathatós közreműködésére is szükség van.
Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Színház

A Magvető Café-ban is elmaradnak a tervezett bemutatók januártól

A kulturális tao-támogatás megvonása a Magvető Cafét is érzékenyen érinti. Közleményükben arról írnak, januártól biztosan elmaradnak a tervezett saját előadások.
Vizuál

A nap, amikor Picasso fénnyel festett

A spanyol zseni soha nem hagyta magát keretek közé szorítani, így gyakran a képkeretet is elhagyta és különböző izgalmas matériákra alkotott, üvegre, vagy éppen levegőbe.
Zenés színház

A hazai zenés színház „mindenese”: Szemenyei János

Színész és zeneszerző egy személyben, aki igazi otthonát a zenés színpadokon találta meg. Szemenyei János Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kult50

A hazai zenés színház „mindenese”: Szemenyei János

Színész és zeneszerző egy személyben, aki igazi otthonát a zenés színpadokon találta meg. Szemenyei János Kult50-ben megjelent portréja.
Zenés színház magazin

Nyomozás az Operában – akcióban a jogi osztály

Noha az egyik legfelemelőbb érzés kétségkívül a művészeket illeti, amikor a színpadon megcsillogtathatják tudásukat, majd fürdőzhetnek a közönség jól megérdemelt elismerésében, mégis, ahhoz, hogy ez létrejöhessen, többek között az Opera jogi csapatának hathatós közreműködésére is szükség van.
Zenés színház ajánló

Egy operettlegenda a József Attila Színház színpadán

Három emblematikus operettet jegyez a magyar színháztörténet: a Csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát illetve a Csókos asszonyt. Utóbbi Szilágyi László és Zerkovitz Béla örökbecsű műve, ami második éve fut a József Attila Színházban.
Zenés színház opera

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Zenés színház opera

Vajda Gergely Kékszakállút vezényel Palermóban

Schönberg A sors keze című egyfelvonásosát és Bartók Béla Kékszakállúját játssza a palermói Teatro Massimo. Utóbbinak két főszereplője Bretz Gábor és Schöck Atala.