Zenés színház

„Soha nem lesz belőlem Rosztropovics!”

2017.12.23. 08:23
Ajánlom
Korunk egyik legnagyobb baritonja, leghíresebb Rigolettója ötszázötvenszer öltötte magára Verdi udvari bolondjának jelmezét. Két nagy sikerű áriaestet követően november végén operaszerepben láthattuk Budapesten, az Erkel Színházban.

Idén ünnepli pályafutásának ötvenedik évfordulóját, hetvenöt évesen is tele van energiával. Mi a titka?

A kisebb szerepeket is beszámítva valójában ötvenkét éve énekelek. A jubileum alkalmából mindenütt nagy ünneplésben volt részem, Veronában, Modenában, Cagliariban életműdíjat is kaptam. Nemrég volt a bemutatója a Simon Boccanegra-rendezésemnek Piacenzában, néhány héttel később a Nabuccóban énekeltem a Scalában Daniele Abbado produkciójában.

Az energiámat a csodálatos mesterségemből és a családomhoz fűződő örömből merítem.

Ahhoz tartom magam, hogy egyszer halunk meg, de nem egyszer élünk: minden nap egy új élet reményével ajándékoz meg. A szellemi frissességem pedig talán abban rejlik, hogy folyamatosan képzem magam: hetvenévesen például elkezdtem csellózni tanulni.

Csak nem pályamódosításra készül?

Kizárólag a magam örömére zenélek, de érdekesnek találom azt a helyzetet is, hogy tizenéves gyerekekkel együtt járok egy konzervatóriumi tanárhoz. Régebben trombitáltam ugyan, de azért esett a választásom a csellóra, mert ez a vonós hangszerek baritonja.

Esténként a barátaimmal Bach-, Schumann-, Schubert-duetteket, tercetteket adunk elő, de senki ne ijedjen meg, soha nem lesz belőlem Rosztropovics!

Leo Nucci

Leo Nucci (Fotó/Forrás: Robert Ricci / Opera Magazin)

Rigoletto szerepe mondhatni a második identitása, a MET-től a Scaláig, Tokiótól Sydney-ig a világ szinte minden pontján énekelte. Milyen újabb kihívásokat, értelmezésbeli árnyalatokat fedez fel benne ennyi idő után?

1973-ban Legnanóban léptem először színpadra ezzel a szólammal, de azért is emlékezetes az az előadás, mert a feleségem Cintia lányunkkal várandósan énekelte Gildát. Meghatározó élmény volt az 1987-es pármai bemutató Alfredo Krausszal, Luciana Serrával, ahol a közönség életem egyik legnagyobb álló ovációjában részesített. Sokan kérdezik tőlem, mi újat találok még Rigolettóban. A megélt tapasztalatok, az idő múlása, az öregedés remélhetően bölcsebbé, elmélyültebbé tette az alakításomat. Az éppen utolsó előadás tapasztalataira rárakódnak a következőt megelőző napok élményei.

A Bosszúkettőst például jobban éneklem, mint valaha az elmúlt negyvennégy évben.

A színpadon is az vagyok, mint aki az életben. Az egyetlen dolog, amitől tartok, az a rutin.

Többször is kifejezte aggodalmát, mely szerint a mai operaszínpadokról hiányoznak a hiteles hangok, a hosszan tartó pályafutások, különösen a baritonok között. Miben látja ennek okát?

Nem arról van szó, hogy ne lennének kiváló hangi adottságú operaénekesek. A baritonok között a korosztályomból ketten vagyunk aktívak Domingóval, igaz, ő csak nemrég tért át erre a szerepkörre. A következő nemzedék huszonöt-harminc évvel fiatalabb. Miért nem lehet manapság ötvenéves karriert csinálni? Vélhetően azért, mert az operavilág eltolódott a felszínesség, a látványosság irányába. Fontosabb a megmutatkozás, a csillogás, mint a hiteles létezés a színpadon. Hiányzik az elmélyült zenei munka, gyakran látok a zeneszerző elképzeléséhez képest inkoherens előadásmódokat. Nem lehet egyformán, technikai és stílusbeli differenciáltság nélkül Verdit, Wagnert, Bellinit, Schubertet énekelni.

Az olasz operairodalom szinte minden baritonszerepét elénekelte, mégis Verdi apafiguráit érzi magához legközelebb állónak.

Valóban, emberségben, érzelmi hatáskeltésben, lélekrajzban az apaszerepekkel tudok leginkább azonosulni. Az idei évadom úgy alakult, hogy főleg Germontként járom az operaházakat. A milanói Scalában felújítottuk Liliana Cavani pazar 1990-es rendezését, Palermóban, Münchenben, a berlini Deutsche Operben is a Traviatát énekeltem. Most pedig nagy várakozással tekintek a budapesti két előadás elé, amelyben a tehetséges ukrán szoprán, Tetiana Zhuravel lesz a partnerem.

Úgy tudom, második apjaként tekint Solti Györgyre, akivel jó néhány jelentős lemezfelvételt készített.

A kevés alkalom során, amikor Budapesten időzöm, két dolgot soha nem mulasztok el: a finom gulyáslevest és hogy meglátogassam Sir George Solti sírját. Több mint tíz éve voltam a pályán, amikor megismertem őt, neki köszönhetem Jago szerepét. Ő beszélt rá, mert lélekben mindig inkább Otellónak éreztem magam. Emberileg és művészileg is afféle mentorom volt, kitágította a zenei gondolkodásomat. Bartók zenéjével szintén általa ismerkedtem meg.

Magyarország hihetetlen nagyságokat adott a zenei világnak, a közönség részéről is azt tapasztalom, hogy önöknél valódi értéke, megbecsülése van a zenekultúrának.

A cikk eredetileg az Opera Magazin 2017. november-decemberi számában jelent meg. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Angyallal a vállán – Hajduk Károly a Kult50-ben

Hisz benne Hajduk Károly, hogy a színész, amikor valami igazán lényegit érez meg szerepében, akkortól az a nehezen megmagyarázható „valami” kisangyalként ül a vállán, és játéka minden egyes pillanatában a fülébe sugdos. Hajduk Károly alakítását látva, minden bizonnyal ezt a segítséget is megkapta, amikor az Akik maradtak című, számtalan rangos elismerést begyűjtő film főszerepét forgatta.
Vizuál

Átadták a legjobb magyar filmelőzetesnek járó díjakat

Az idei Arany Blende a zsűri szavazatai szerint A létezés eufóriája-trailerhez került, míg a közönségdíj az Apró mesék előzeteséé lett. Mutatjuk a nyertes videókat!
Klasszikus

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.
Vizuál

Akár telefonról is bejárhatóak a Nyitott Műhelyek az idei Budapest Design Weeken

Online cukorvirág-készítés, környezettudatos esőkabát előállítás, vicces kerámiák vagy kézműves cipők műhelytitkai. Az idei Design Hét félig a netre költözött, így a nyitott műhelyekbe akár otthonról is bepillanthatunk! Mutatjuk, hogyan!
Színház

Kiosztották a MOST FESZT díjait

A legjobb monodrámát, stúdiószínházi előadást és a legjobb alakítást ismerte el a zsűri, de a közönségzsűri is osztott ki díjat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

Elhunyt Christiane Eda-Pierre neves francia operaénekesnő

A karibi Martinique szigetén született nő egyike volt az első fekete operacsillagoknak Franciaországban.
Zenés színház hír

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Zenés színház interjú

„Káros az elitizmus” – interjú Philipp Györggyel

Philipp György a zenés színházi élet megkerülhetetlen kakukktojása. Formabontó és gondolatokat provokáló előadásaival a partvonalról céloz a dolgok közepébe. Karmester, énekes és rendező. Októberben az Artus társulattal készült Minden (is) című produkciójához zeneszerzőként járult hozzá.
Zenés színház interjú

„Szeretem az életem úgy, ahogy van”

Mozgalmasan kezdődik az évad Jónás Andrea számára. Próbál a Furcsa pár női változatásban és mindemellett önálló esttel készül. Október 3-án várja a közönséget Élek! címmel a Gaál Erzsébet Stúdióban.
Zenés színház hír

Tapssal tüntettek a nem biztonságos körülmények ellen a madridi operaházban

A Teatro Real közönsége úgy vélte, túl közel ültették őket egymáshoz, tapssal jelezték elégedetlenségüket. Addig-addig, hogy az előadást el sem lehetett kezdeni.