Zenés színház

„Soha nem lesz belőlem Rosztropovics!”

2017.12.23. 08:23
Ajánlom
Korunk egyik legnagyobb baritonja, leghíresebb Rigolettója ötszázötvenszer öltötte magára Verdi udvari bolondjának jelmezét. Két nagy sikerű áriaestet követően november végén operaszerepben láthattuk Budapesten, az Erkel Színházban.

Idén ünnepli pályafutásának ötvenedik évfordulóját, hetvenöt évesen is tele van energiával. Mi a titka?

A kisebb szerepeket is beszámítva valójában ötvenkét éve énekelek. A jubileum alkalmából mindenütt nagy ünneplésben volt részem, Veronában, Modenában, Cagliariban életműdíjat is kaptam. Nemrég volt a bemutatója a Simon Boccanegra-rendezésemnek Piacenzában, néhány héttel később a Nabuccóban énekeltem a Scalában Daniele Abbado produkciójában.

Az energiámat a csodálatos mesterségemből és a családomhoz fűződő örömből merítem.

Ahhoz tartom magam, hogy egyszer halunk meg, de nem egyszer élünk: minden nap egy új élet reményével ajándékoz meg. A szellemi frissességem pedig talán abban rejlik, hogy folyamatosan képzem magam: hetvenévesen például elkezdtem csellózni tanulni.

Csak nem pályamódosításra készül?

Kizárólag a magam örömére zenélek, de érdekesnek találom azt a helyzetet is, hogy tizenéves gyerekekkel együtt járok egy konzervatóriumi tanárhoz. Régebben trombitáltam ugyan, de azért esett a választásom a csellóra, mert ez a vonós hangszerek baritonja.

Esténként a barátaimmal Bach-, Schumann-, Schubert-duetteket, tercetteket adunk elő, de senki ne ijedjen meg, soha nem lesz belőlem Rosztropovics!

Leo Nucci

Leo Nucci (Fotó/Forrás: Robert Ricci / Opera Magazin)

Rigoletto szerepe mondhatni a második identitása, a MET-től a Scaláig, Tokiótól Sydney-ig a világ szinte minden pontján énekelte. Milyen újabb kihívásokat, értelmezésbeli árnyalatokat fedez fel benne ennyi idő után?

1973-ban Legnanóban léptem először színpadra ezzel a szólammal, de azért is emlékezetes az az előadás, mert a feleségem Cintia lányunkkal várandósan énekelte Gildát. Meghatározó élmény volt az 1987-es pármai bemutató Alfredo Krausszal, Luciana Serrával, ahol a közönség életem egyik legnagyobb álló ovációjában részesített. Sokan kérdezik tőlem, mi újat találok még Rigolettóban. A megélt tapasztalatok, az idő múlása, az öregedés remélhetően bölcsebbé, elmélyültebbé tette az alakításomat. Az éppen utolsó előadás tapasztalataira rárakódnak a következőt megelőző napok élményei.

A Bosszúkettőst például jobban éneklem, mint valaha az elmúlt negyvennégy évben.

A színpadon is az vagyok, mint aki az életben. Az egyetlen dolog, amitől tartok, az a rutin.

Többször is kifejezte aggodalmát, mely szerint a mai operaszínpadokról hiányoznak a hiteles hangok, a hosszan tartó pályafutások, különösen a baritonok között. Miben látja ennek okát?

Nem arról van szó, hogy ne lennének kiváló hangi adottságú operaénekesek. A baritonok között a korosztályomból ketten vagyunk aktívak Domingóval, igaz, ő csak nemrég tért át erre a szerepkörre. A következő nemzedék huszonöt-harminc évvel fiatalabb. Miért nem lehet manapság ötvenéves karriert csinálni? Vélhetően azért, mert az operavilág eltolódott a felszínesség, a látványosság irányába. Fontosabb a megmutatkozás, a csillogás, mint a hiteles létezés a színpadon. Hiányzik az elmélyült zenei munka, gyakran látok a zeneszerző elképzeléséhez képest inkoherens előadásmódokat. Nem lehet egyformán, technikai és stílusbeli differenciáltság nélkül Verdit, Wagnert, Bellinit, Schubertet énekelni.

Az olasz operairodalom szinte minden baritonszerepét elénekelte, mégis Verdi apafiguráit érzi magához legközelebb állónak.

Valóban, emberségben, érzelmi hatáskeltésben, lélekrajzban az apaszerepekkel tudok leginkább azonosulni. Az idei évadom úgy alakult, hogy főleg Germontként járom az operaházakat. A milanói Scalában felújítottuk Liliana Cavani pazar 1990-es rendezését, Palermóban, Münchenben, a berlini Deutsche Operben is a Traviatát énekeltem. Most pedig nagy várakozással tekintek a budapesti két előadás elé, amelyben a tehetséges ukrán szoprán, Tetiana Zhuravel lesz a partnerem.

Úgy tudom, második apjaként tekint Solti Györgyre, akivel jó néhány jelentős lemezfelvételt készített.

A kevés alkalom során, amikor Budapesten időzöm, két dolgot soha nem mulasztok el: a finom gulyáslevest és hogy meglátogassam Sir George Solti sírját. Több mint tíz éve voltam a pályán, amikor megismertem őt, neki köszönhetem Jago szerepét. Ő beszélt rá, mert lélekben mindig inkább Otellónak éreztem magam. Emberileg és művészileg is afféle mentorom volt, kitágította a zenei gondolkodásomat. Bartók zenéjével szintén általa ismerkedtem meg.

Magyarország hihetetlen nagyságokat adott a zenei világnak, a közönség részéről is azt tapasztalom, hogy önöknél valódi értéke, megbecsülése van a zenekultúrának.

A cikk eredetileg az Opera Magazin 2017. november-decemberi számában jelent meg. 

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

Online nézhető az utóbbi évek egyik legszebb hazai természetfilmje

Tavaly került a mozikba Fehér Zoltán hazánk vadvizeit bemutató filmje, a Vad víz – Aqua Hungarica melyet most már otthonról is megtekinthet a közönség.
Könyv

Vámos Miklós: Zenére legalább annyira szükségünk van, mint tejre és kenyérre

Vámos Miklós ismét megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal Kollár-Klemencz László a Magvetőnél megjelent Öreg Banda című, legújabb családregényét ajánlja olvasóink figyelmébe.
Klasszikus

Új vezetőt kapott a Fesztivál Akadémia Budapest

Dr. Egri Gábor kulturális menedzser lett a Fesztivál Akadémia Budapest új igazgatója. A szakember korábban a Müpa értékesítési és marketingigazgatójaként, valamint több hazai és nemzetközi intézmény és projekt vezetőjeként és tanácsadójaként vált ismertté.
Könyv

Elhunyt Fenákel Judit író, újságíró

Január 13-án, 85 éves korában elhunyt Fenákel Judit, számos regény és novelláskötet szerzője, a Szépírók Társaságának tagja – tette közzé a Múlt és Jövő folyóirat.
Plusz

Újcirkusz-előadás és Bartók arab népdalgyűjtései a Bartók Tavasz programján

Új fellépőket jelentettek be az idei Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek programjából, a fesztiválhoz új helyszínként a Magyar Zene Háza is csatlakozik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

71 évesen elhunyt Maria Ewing operaénekes

1997-ben vonult vissza a színpadtól, de önálló esteken később is fellépet. Január 9-én, 71 éves korában hunyt el detroiti otthonában – számolt be róla a BBC.
Zenés színház interjú

Kegyetlen szépség a színpadon – interjú Sándor Péterrel

Sándor Péter decemberben még Koksz, a bajkeverő sárkány bőrébe bújva igyekezett eljutni Amerikába, hamarosan azonban Valmont vikomtként hódítja meg a szíveket Pierre Choderlos de Laclos regényének adaptációjában, a Veszedelmes viszonyokban. Szerelemről, nárcizmusról és legutóbbi bemutatójáról, a Rozsda Lovag és Fránya Fridáról beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Ady a vásznon – online premierre készül a Madách Színház

Nyáry Krisztián az idősödő Ady Endre alakját vette górcső alá, munkája nyomán pedig a költő legszeretetéhesebb korszaka jelenik meg. A film-szín-játék filmes eszközök segítségével, de a színház világát megidézve születik.
Zenés színház interjú

Amikor a zenei anyag maga a test – beszélgetés Polgár Csabával

Utoljára száztíz éve szerepelt az Opera műsorán Donizetti Az ezred lánya című vígoperája, amit január 21-én Polgár Csaba állít színpadra az Erkelben. A színházi és filmes körökben is jegyzett művésznek ez az első operarendezése.
Zenés színház hír

Szabó Máté: „A vidéki operajátszás bajban van”

A Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetője az operavita kapcsán ragadott tollat. A nyílt levelet a Magyar Színházi Társaság osztotta meg.