Zenés színház

Sok műhó semmiért

2017.07.16. 14:12
Ajánlom
Franco Zeffirelli 1963-as hagyományos rendezése 2015 után tért vissza Scalába. A szereplők közül a bolgár Szonja Joncseva ígérte a legtöbbet, aki a Metben fog a következő idényben ismét Mimìt énekelni, karmesterként pedig a mostanság leginkább Bécsben tevékenykedő Evelino Pidò működött közre. Csalódást szerencsére nem okoztak, bár ritkák voltak az emlékezetes pillanatok is.

Pesten két és fél éve láttam a Bohéméletet a „hagyományos” decemberi repertoár tartozékaként (A denevérrel együtt), és az előadás pedig pont annyira fásultra és érdektelenre sikeredett, mint amilyenre az ilyen kötelező körök sikerülni szoktak. Ajándékba kaptam a jegyet, de nem tudtam megbocsátani Rodolfo elbicsakló magas hangját az első felvonásban vagy a teljesen jellegtelen kabátáriát. Így nagyon örültem, hogy 2015 augusztusa után újra játszották a Scalában a Bohéméletet – részben ismerős szereplőkkel.

A rendezés a hagyományos vonalat képviselte, visszatért az 1963-as Franco Zeffirelli-féle előadás. Akinek ismeretlen lenne, annak a YouTube-on is elérhető felvétel is megerősítheti, hogy eléggé hasonlít a mi Oláh Gusztávunk látványvilágára.

Bár nekem jobban tetszettek a magyar megoldások, főleg a második felvonás elrendezése, szereplőinek mozgatása – ha már mindenképpen hagyományőrző előadáshoz ragaszkodunk. Herbert von Karajan helyére most Evelino Pidò lépett, aki szép munkát végzett, bár a helyi kritikusok lelkesedése nem ragadt rám. A Nyugat lányában, de a Bohéméletben érezhető leginkább, hogy mennyire más Puccini elképzelése: ezekben az operákban inkább a zene követi az eseményeket, nem pedig az egymás után helyezett áriák alakítják a dramaturgiát. Pidò vezénylését azért nem tartom kivételesnek csak jónak, mert hiányzott belőle az ehhez a felfogáshoz szükséges érzékenység és figyelem, amivel Chailly tavalyi Fanciullájában kiválóan bizonyított.

Mindenképpen Szonja Joncsevával szerettem volna hallani az előadást. A bolgár szopránnak elképesztően ível a pályája, ehhez képest, főleg az első felvonásban, a magasságainak fénye és csengése nem volt tökéletes, időnként az az érzésem támadt, hogy talán megártott neki a díszlet hideg téli levegője. A második felvonásban kimondottan zavarba jöttem, amikor a Musettát éneklő Federica Lombardi kifejezőbben, mutatósabban énekelt a főszereplőnél. A végére, különösképpen a harmadik felvonásra sokkal jobban érvényre jutott Joncseva drámai kifejezése és szép megformálása, ami így az előadás egyik erősségévé vált.

Fabio Sartori (Rodolfo) ezen az estén nem győzött meg. A kifogásom ízlésbeli, ugyanis teljesen biztos a támasza, végig kiválóan összpontosít, hallatszik, hogy nem egy feltornázott bariton. Ennek ellenére a magasságaiból szintén hiányoltam a fényt és a csillogást, talán egy árnyalatnyit a kelleténél hátrébbról szólnak ezek a hangok. Kisebb szünet után a következő idényben ismét jön majd a Simon Boccanegra és az Aida c. operákban, utóbbival remélem feledtetni tudja majd egy korábbi Erkeles Radames borzalmát.

A kisebb szerepek közül mindenképpen szeretném kiemelni Carlo Colombara (Colline) alakítását. Áriáját szép zenei megoldások mellett kellően érzelmesen adta elő, Colline áldozatkészsége hihetővé vált. A 2015-ös énekesek közül megmaradt Mattia Olivieri Schaunardként, míg az év elején játszott kiváló Don Carlos Rodrigója után Simone PiazzolánakMarcello jutott, mindketten nagyon magabiztosan és kellő igényességgel énekeltek. A kórus és a gyerekek ismét jól szóltak, talán a második felvonás jobb rendezése domboríthatta volna ki még jobban a teljesítményüket. Előbbi természetesen nem magától értetődő, Bruno Casoni és a tagok megfeszített munkájának eredménye.

A végén megérdemelten szólt a taps (már az utolsó ütem közben is), hiszen hamis hangot, rossz belépést vagy bántó zenei megoldást nem hallhattunk, a karmester pedig Joncsevával és Sartorival biztosan vitte a darabot. De a rendezés biztonsági játék volt: nem láthattunk semmi megdöbbentőt, sem kedvező, sem botrányos irányban. Valami apró többlet hiányzott, ami kiemelte és emlékezetessé tette volna az előadást.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Amikor Pavarottit kifütyülték a milánói Scalában

Mindenkinek lehet gyenge pillanata, még az isteni Lucianónak is, az olasz operaközönség azonban nem elnéző. 1992-ben, egy Don Carlos előadáson még őt is kifütyülték.
Színház

Folytatódik a vita az SZFE körül, ezek a legújabb fejlemények

Megszólalt a kinevezett kuratórium két tagja, az egyetem diákjai videóban válaszoltak.
Zenés színház

„A művészet szépsége, hogy korlátok között szabadok lehetünk”

Az államalapítás ünnepének előestéjén, augusztus 19-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon felcsendülnek a Bánk bán című opera csodaszép, minden magyar számára ismerős dallamai. A Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila rendezésében létrejövő produkció főbb szerepeiben Molnár Levente mellett Fischl Mónikát és Mester Viktóriát is láthatja majd a közönség. Az előadás karmesterével, a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész Kesselyák Gergellyel a közelgő premier kapcsán beszélgettünk.
Színház

Ősbemutatókkal és különlegességekkel készül új évadára a Thália

Augusztus 10-től teljes gőzzel zajlik a munka a Thália Színházban – ettől a naptól folytatódnak a Gyilkosság az Orient Expresszen című nagyszabású produkció próbái, és hamarosan elkezdődnek a felújítópróbák is.
Színház

Színházi összefogás a koronavírus terjedése ellen

A Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság részvételével egyeztettek a budapesti teátrumok a nézőket és a színházakat érintő ajánlásokról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Legyünk rá büszkék, és soha ne felejtsük el, honnan érkeztünk!”

Molnár Levente – a nemcsak itthon, de világszerte is ismert és népszerű bariton – nem először alakítja egyik legjelentősebb nemzeti operánk, a Bánk bán címszerepét. Ezúttal augusztus 19-én, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Co-Opera 2020-as bemutatójában, a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila által rendezett produkcióban kelti majd életre a magyar történelem egyik legismertebb alakját. Az operaénekessel a közelgő premier kapcsán többek között arról is beszélgettünk, mennyire érzi közel magához a kősziklaként helytálló, hazájához és királyához hűséges nemes karakterét.
Zenés színház musical

Hallgass bele a Diana-musicalbe!

A Diana hercegnő életéről szóló musicalt a hivatalos Broadway-bemutató előtt levetíti a Netflix streamingszolgáltató.
Zenés színház interjú

Ősanya és végzetasszony – Interjú Gál Erika operaénekessel

Gál Erika mindkét karaktert elsőrendűen hozza, azonban az egyik sokkal közelebb áll hozzá. Beszélgetésünkben azt is elmondta, melyik. Az operaénekes azt is bevallotta, hogy keveset ácsingózik az újságírók figyelmére. Ezt azonban egyáltalán nem bánja.
Zenés színház interjú

„A művészet szépsége, hogy korlátok között szabadok lehetünk”

Az államalapítás ünnepének előestéjén, augusztus 19-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon felcsendülnek a Bánk bán című opera csodaszép, minden magyar számára ismerős dallamai. A Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila rendezésében létrejövő produkció főbb szerepeiben Molnár Levente mellett Fischl Mónikát és Mester Viktóriát is láthatja majd a közönség. Az előadás karmesterével, a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész Kesselyák Gergellyel a közelgő premier kapcsán beszélgettünk.
Zenés színház magazin

Amikor Pavarottit kifütyülték a milánói Scalában

Mindenkinek lehet gyenge pillanata, még az isteni Lucianónak is, az olasz operaközönség azonban nem elnéző. 1992-ben, egy Don Carlos előadáson még őt is kifütyülték.