Zenés színház

Sok műhó semmiért

2017.07.16. 14:12
Ajánlom
Franco Zeffirelli 1963-as hagyományos rendezése 2015 után tért vissza Scalába. A szereplők közül a bolgár Szonja Joncseva ígérte a legtöbbet, aki a Metben fog a következő idényben ismét Mimìt énekelni, karmesterként pedig a mostanság leginkább Bécsben tevékenykedő Evelino Pidò működött közre. Csalódást szerencsére nem okoztak, bár ritkák voltak az emlékezetes pillanatok is.

Pesten két és fél éve láttam a Bohéméletet a „hagyományos” decemberi repertoár tartozékaként (A denevérrel együtt), és az előadás pedig pont annyira fásultra és érdektelenre sikeredett, mint amilyenre az ilyen kötelező körök sikerülni szoktak. Ajándékba kaptam a jegyet, de nem tudtam megbocsátani Rodolfo elbicsakló magas hangját az első felvonásban vagy a teljesen jellegtelen kabátáriát. Így nagyon örültem, hogy 2015 augusztusa után újra játszották a Scalában a Bohéméletet – részben ismerős szereplőkkel.

A rendezés a hagyományos vonalat képviselte, visszatért az 1963-as Franco Zeffirelli-féle előadás. Akinek ismeretlen lenne, annak a YouTube-on is elérhető felvétel is megerősítheti, hogy eléggé hasonlít a mi Oláh Gusztávunk látványvilágára.

Bár nekem jobban tetszettek a magyar megoldások, főleg a második felvonás elrendezése, szereplőinek mozgatása – ha már mindenképpen hagyományőrző előadáshoz ragaszkodunk. Herbert von Karajan helyére most Evelino Pidò lépett, aki szép munkát végzett, bár a helyi kritikusok lelkesedése nem ragadt rám. A Nyugat lányában, de a Bohéméletben érezhető leginkább, hogy mennyire más Puccini elképzelése: ezekben az operákban inkább a zene követi az eseményeket, nem pedig az egymás után helyezett áriák alakítják a dramaturgiát. Pidò vezénylését azért nem tartom kivételesnek csak jónak, mert hiányzott belőle az ehhez a felfogáshoz szükséges érzékenység és figyelem, amivel Chailly tavalyi Fanciullájában kiválóan bizonyított.

Mindenképpen Szonja Joncsevával szerettem volna hallani az előadást. A bolgár szopránnak elképesztően ível a pályája, ehhez képest, főleg az első felvonásban, a magasságainak fénye és csengése nem volt tökéletes, időnként az az érzésem támadt, hogy talán megártott neki a díszlet hideg téli levegője. A második felvonásban kimondottan zavarba jöttem, amikor a Musettát éneklő Federica Lombardi kifejezőbben, mutatósabban énekelt a főszereplőnél. A végére, különösképpen a harmadik felvonásra sokkal jobban érvényre jutott Joncseva drámai kifejezése és szép megformálása, ami így az előadás egyik erősségévé vált.

Fabio Sartori (Rodolfo) ezen az estén nem győzött meg. A kifogásom ízlésbeli, ugyanis teljesen biztos a támasza, végig kiválóan összpontosít, hallatszik, hogy nem egy feltornázott bariton. Ennek ellenére a magasságaiból szintén hiányoltam a fényt és a csillogást, talán egy árnyalatnyit a kelleténél hátrébbról szólnak ezek a hangok. Kisebb szünet után a következő idényben ismét jön majd a Simon Boccanegra és az Aida c. operákban, utóbbival remélem feledtetni tudja majd egy korábbi Erkeles Radames borzalmát.

A kisebb szerepek közül mindenképpen szeretném kiemelni Carlo Colombara (Colline) alakítását. Áriáját szép zenei megoldások mellett kellően érzelmesen adta elő, Colline áldozatkészsége hihetővé vált. A 2015-ös énekesek közül megmaradt Mattia Olivieri Schaunardként, míg az év elején játszott kiváló Don Carlos Rodrigója után Simone PiazzolánakMarcello jutott, mindketten nagyon magabiztosan és kellő igényességgel énekeltek. A kórus és a gyerekek ismét jól szóltak, talán a második felvonás jobb rendezése domboríthatta volna ki még jobban a teljesítményüket. Előbbi természetesen nem magától értetődő, Bruno Casoni és a tagok megfeszített munkájának eredménye.

A végén megérdemelten szólt a taps (már az utolsó ütem közben is), hiszen hamis hangot, rossz belépést vagy bántó zenei megoldást nem hallhattunk, a karmester pedig Joncsevával és Sartorival biztosan vitte a darabot. De a rendezés biztonsági játék volt: nem láthattunk semmi megdöbbentőt, sem kedvező, sem botrányos irányban. Valami apró többlet hiányzott, ami kiemelte és emlékezetessé tette volna az előadást.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Új fénytörésben – Barta Dóra a Turandotról

Hosszú idő után új rendezésben láthatjuk az Operaházban Turandot, a kínai hercegnő történetét. Barta Dóra rendező-koreográfussal a novemberi bemutató kapcsán beszélgettünk.
Vizuál

Gusztustalanul jó ez a film – A szer kritika

Coralie Fargeat filmje egy igazán provokatív allegórián keresztül mutat rá, hogy a modern kori szépségfelfogásunk egyenes úton vezethet az öngyűlölethez. A szer egyszerre abszurd médiakritika, nyomasztó lélektani dráma és provokatív testhorror.
Színház

Elhunyt Tatár Eszter rendező

A Jászai Mari-díjas alkotót, aki a MMA Színházművészeti Tagozatának Díját is elnyerte, kilencvenkét éves korában érte a halál. Munkásságáról egykori munkahelye, a Nemzeti Színház emlékezett meg.
Klasszikus

Kundera művére fókuszál a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja

Minden évben egy-egy irodalmi alkotás köré szerveződik a kamara.hu zenei programja, ezúttal A lét elviselhetetlen könnyűsége című regény a vezérfonala a fesztiválnak, amelyen világhírű zenészek lépnek fel november 14. és 17. között.
Vizuál

Kiosztották a Verzió Filmfesztivál díjait

November 10-én adták át a 21. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál elismeréseit: a zsűri az Apa, Az életed nélkülem, a Queendom, a Nincs más föld, valamint a Dalok a lassan égő földről című alkotásokat ítélte a legjobbnak.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Trapézon tüllben – zenés előadás anyaságról és primadonnaságról

Magánprodukcióban, saját finanszírozásban mutatja be Bordás Barbara és Kékkovács Mara a Göttinger Pál által számukra írt Trapézon tüllben című új magyar darabot. A produkció premierje december 2-án lesz az Art-Színtérben, Őze Áron rendezésében.
Zenés színház interjú

Kelemen Fanni: „Fel kell mutatnunk a művészet értékeit”

Kilenc szerepet visz az évadban, köztük a közelgő premier, a Hamupipőke egyik mostohanővérét. Mindeközben szakdolgozatot ír, és egy monodráma előadására készül. Nem véletlenül Kelemen Fanni kapta idén a Marsallbot-díjat. A Budapesti Operettszínház tehetséges fiatal művészével beszélgettünk.
Zenés színház interjú

Új fénytörésben – Barta Dóra a Turandotról

Hosszú idő után új rendezésben láthatjuk az Operaházban Turandot, a kínai hercegnő történetét. Barta Dóra rendező-koreográfussal a novemberi bemutató kapcsán beszélgettünk.
Zenés színház interjú

Az ellentmondásokban rejlő erő – Tulassay Ádám az Operaház új Requiem-produkciójáról

Verdi Requiemje egyházzenei alkotás vagy színpad nélküli opera? Mi áll a középpontjában, a halálfélelem vagy a bizakodás? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ az OPERA új produkciója, melynek kapcsán a rendezővel, Tulassay Ádámmal beszélgettünk.
Zenés színház hír

Dénes István, Fokanov Anatolij és Lőcsei Jenő az OPERA új örökös tagjai

Csányi János magánénekest és Kovács Béla klarinétművészt posztumusz emelték soraikba az örökös tagok, mellettük többek közt Pasztircsák Polina és Farkasréti Mária operaénekesek és Rajna Martin karmester munkáját is díjazta az OPERA vezetése.