Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Opera Magazin
2019.01.21. 09:10
Ajánlom
Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.

Mit ad elő az Olasz Estélyen a repertoárjáról?

Puccini áriáira összpontosítok majd, hiszen egy olasz tárgykörű gála műsorára nehezen tudnék Puccininél vagy Verdinél tökéletesebb szerzőt elképzelni.

Hogyan készül az olyan gálaelőadásokra, ahol egy árián keresztül jelmez, díszlet és partner nélkül kell megteremtenie egy egész opera hangulatát?

Az operagálák nagyon fontosak nekünk, énekeseknek, mert ilyenkor tudunk igazán bensőséges közelségbe kerülni a hallgatókkal. Nincs speciális módszerem a felkészülésre: őszinte előadó vagyok, és szomjazom az effajta kapcsolatra a közönséggel. Az a célom, hogy a koncertjeimről pozitív energiával feltöltődve távozzon mindenki, és még jobban beleszeressen az opera műfajába.

A magyar közönséggel hányadik találkozása lesz ez?

Két-három évvel ezelőtt már léptem fel egyszer Magyarországon, de Budapesten most énekelek majd először. Nagyon vártam már ezt a percet, ugyanis gyakran nyaraltam itt a szüleimmel, meghatározó pillanat, hogy ezúttal már fellépő művészként térhetek vissza.

sonya_yoncheva_foto_victor_santiago_-141126.jpg

Sonya Yoncheva (Fotó/Forrás: Victor Santiago / Opera Magazin)

Visszatérve Puccinire, Mimìként rendhagyó körülmények között debütált a Metropolitanben: úgy kellett beugrania, hogy előtte egyszer sem volt alkalmuk közösen próbálni a zenekarral. Hogyan tudott megfelelni a kihívásnak?

Ha az utunkba sodródik egy lehetőség, mi pedig késznek érezzük magunkat, mernünk kell élni vele. A Bohémélet több részletét is előadtam már korábban koncerteken, így nem tűnt lehetetlennek a feladat. Egyébként sem vagyok félős, csak megyek és énekelek!

Izgalmasnak találom, ha a körülmények arra kényszerítenek, hogy túllépjünk önmagunkon. Fontos, hogy a színpadon állva azt érezzem: soha nem unatkozom, és nem untatom a közönséget sem.

Az említett bátorságát az is táplálja, hogy már gyermekkorában kijelentette az édesanyja, hogy művész lesz Önből? Úgy érezte, végzetszerű, ahogyan a pályája alakult?

Fiatalon felismertem, hogy énekes szeretnék lenni, tizenöt éves koromban már tudatosan készültem a pályára. Célként lebegett előttem, hogy ne csak énekeljek, hanem egyfajta küldetést teljesítsek. Szeretnék példát mutatni az eljövendő nemzedékeknek, és annak szentelem az életem, hogy elfeledett vagy kevésbé ismert szerepeket is bemutassak. Úgy igyekszem megoldani a feladataimat, hogy közben a zenére és a tizenöt évesen megálmodott missziómra koncentráljak.

Az Opera estélyének néhány éve Plácido Domingo volt a díszvendége. Az általa életre hívott énekversenyen, az Operalián aratott győzelme az Ön karrierjének egyik fordulópontja volt. Mentorának tekinti őt?

Plácido a közvetlenségével, természetességével, alázatával példaképemmé vált. Megnyerni az Operaliát hatalmas lehetőséget jelentett, rengeteg ajtó megnyílt előttem a szakmában, lehetővé vált, hogy igazán megmutathassam önmagam. Azelőtt barokk énekesként tartottak számon. Ez a verseny segített továbblépnem, ebben az értelemben Plácido Domingót valóban mentoromnak tekintem. Nagyon érdekes volt idén a Luisa Millerben a lányát játszanom. Védelmező szeretettel vesz körül mindannyiunkat, egy élő legenda, akitől rengeteget tanulhatunk.

Legutóbbi bemutatója a Médeia címszerepe volt: hogyan sikerült egy ilyen nehéz karakterrel azonosulnia?

Médeia összetett jellem, de mindenekfelett egy megtört, sokat szenvedett asszony, aki mindent elveszített. Már az opera elején sincs igazán életben: elpusztította őt mindaz, amin keresztülment. Próbáltam ábrázolni, hogy ő nem egyszerűen egy szörnyeteg, aki megöli a saját gyermekeit. Arra törekedtem, hogy belülről hozzam közel a nézőkhöz, ahogyan végzetes tette felé sodródik. Zeneileg ez az egyik legnehezebb szoprán szerep, de nagy sikert és boldogságot hozott: örülök, hogy mind az előadás, mind az alakításom elnyerte a kritikusok tetszését.

...akik egyébként is gyakran dicsérik Önt intenzív színpadi jelenlétéért: kiemelik, hogy nemcsak a hangjával játszik, hanem lélektanilag is mélyre ás. Ezt követelménynek érzi egy operaénekessel szemben?

Magamat ízig-vérig színpadi lényként írnám le: mindennél jobban szeretem a színpadot, imádok játszani.

Márpedig ahhoz, hogy jól tudjak megformálni bonyolult karaktereket, bizony mélyre kell ásnom, bele kell bújnom a bőrükbe. Ma az opera már szorosan kötődik a filmhez, a Metropolitan előadásait HD-ben vetítik a mozik. Ezért is érzem fontosnak, hogy a nézők minden érzelmi rezdülést jól lássanak.

Boldoggá tesz, hogy ezt mások is eredményesnek látják, mert a misszióm része, hogy más szemszögből mutassam be az operát. Abban hiszek, hogy meg kell újítanunk a műfajt. Ha csak tradicionális előadásokban vehetnék részt, klisészerű operadívaként, az nemcsak érdektelen volna, hanem egyenesen feledésre ítélné a művészetünket. Én nem azt a sorsot szánom a zenedrámának, hogy múzeumi ereklyévé váljon: szeretném, ha a jelenünkre reflektálna.

Ennek szellemében rengeteget dolgozik: a Médeia idén az ötödik olyan premierje volt, ahol új szerepben mutatkozott be. Hogyan tudja tartani ezt az intenzív tempót?

Évad közben tudatosult bennem, hogy milyen sok új szerepben fogok debütálni. De ettől nem ijedek meg, hiszen művész, színész, énekes vagyok: amikor belevetem magam egy munkába, mindig arra áldozom az összes időmet, energiámat, gondolatomat. Semmiféle nyomást nem éreztem. Mindent a tehetségem és a zene iránt érzett szeretetem segítségével oldottam meg.

Az Opera az idei évadát Puccininek és Itáliának szenteli, Ön pedig – a rangos Sony Classical művészeként – harmadik szólóalbumának anyagát éppen Verdi-művekből állította össze, amit a Münchner Rundfunkorchesterrel ad elő Massimo Zanetti vezényletével. Ezen túlmenően, Önnek személy szerint mit adott az olasz opera világa?

Ez az alapja mindannak, amit az operáról tudunk. Olaszországban még a legkisebb falvakban is vannak operaházak. Az olasz opera alakította azt, ahogyan most játszom, amilyen színek megjelennek a hangomban. Mindig élvezem Puccini, Mascagni, Leoncavallo vagy bármely csodálatos verista szerző műveit énekelni. Örülök, hogy Magyarországon is ekkora figyelmet szentelnek ennek, mert számomra az olasz opera az egyik legigazabb és legmegindítóbb formája a zenének.

Fejléckép: Sonya Yoncheva. Fotó: Natalie Gabay / Opera Magazin.

Az interjú az Opera Magazin november-decemberi számában jelent meg.

Olasz Estély - Sonya Yoncheva 2019. március 2., Erkel Színház

 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Minden hang a helyén volt” - Balázs-Piri Soma sikere Londonban

Aki meghallja zongorázni a mindössze tizenöt éves Balázs-Piri Somát, a Virtuózok felfedezettjét, laikusként érzi, szakmabeliként pedig tudja, hogy különleges kincset talált.
Klasszikus

Bartók Bangkokban is Bartók

„Ez egy olyan zenekar, amely a koncerten mindent odatesz” – mondja Keller András. A Concerto Budapest turnéjának első, bangkoki koncertje után a karmestert arról kérdeztük, miért nem barbaro Bartók zenéje, és miért rezonálhat rá bárki, aki emberből van.
Tánc

„Szeretek az utcán sétáló balerina lenni” – Interjú Felméry Lilivel

Ősszel kezdte tizedik évadát a Magyar Állami Operaházban, előtte a Vaganova Akadémián és a londoni Royal Ballet Schoolban is tanult. Kapott szerződésajánlatot Londonban is, de ő mégis hazajött. 2019-ben elnyerte a Harangozó Gyula-díjat. Felméry Lilit ezúttal a mindennapokról kérdeztük.
Tánc

Akkor mostantól a néptánc is versenysportág lesz?

4077 csapással 2 percen belül világrekordot döntött a Fricska Táncegyüttes, és ezzel együtt megszületett a #NeptancSport hashtag az interneten. A Fricska világrekordjának önmagán túlmutató jelentősége van, és talán egy tendenciát is jelez a néptánc műfaján belül.
Tánc

Hihetetlen: Próba nélkül vették fel az egyik leghíresebb filmes táncjelenetet

Annak idején majdnem kivágták, végül a filmtörténet egyik leghíresebb táncjelenete lett a Nicholas Brothers szédületes sztepptánc koreográfiája, amit a fáma szerint első próbálkozásra vettek szalagra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház videó

Gyerekek adják elő az István, a királyt

Elindult az „István, a király iskolába megy” program. A legendás rockopera emblematikus főszereplői – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Feke Pál, Vadkerti Imre – kisfilmben biztatnak jelentkezésre.
Zenés színház interjú

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.
Zenés színház ajánló

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.
Zenés színház hír

José Carreras lesz a miskolci operafesztivál díszvendége

José Carreras hangversenyével nyílik 2020-ban a 20. Bartók Plusz Operafesztivál Miskolcon, a rendhagyó koncert helyszíne a város jégcsarnoka lesz.
Zenés színház interjú

Egy pálya emlékezete – Ferruccio Furlanetto az Erkel Színházban

A világhírű basszus, Ferruccio Furlanetto tavasszal ünnepelte hetvenedik születésnapját. Szó sincs azonban lezárásról, helyette a jövőbe tekint, és eközben az Erkel Színházban felidézi pályája fő állomásait.