Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Opera Magazin
2019.01.21. 09:10
Ajánlom
Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.

Mit ad elő az Olasz Estélyen a repertoárjáról?

Puccini áriáira összpontosítok majd, hiszen egy olasz tárgykörű gála műsorára nehezen tudnék Puccininél vagy Verdinél tökéletesebb szerzőt elképzelni.

Hogyan készül az olyan gálaelőadásokra, ahol egy árián keresztül jelmez, díszlet és partner nélkül kell megteremtenie egy egész opera hangulatát?

Az operagálák nagyon fontosak nekünk, énekeseknek, mert ilyenkor tudunk igazán bensőséges közelségbe kerülni a hallgatókkal. Nincs speciális módszerem a felkészülésre: őszinte előadó vagyok, és szomjazom az effajta kapcsolatra a közönséggel. Az a célom, hogy a koncertjeimről pozitív energiával feltöltődve távozzon mindenki, és még jobban beleszeressen az opera műfajába.

A magyar közönséggel hányadik találkozása lesz ez?

Két-három évvel ezelőtt már léptem fel egyszer Magyarországon, de Budapesten most énekelek majd először. Nagyon vártam már ezt a percet, ugyanis gyakran nyaraltam itt a szüleimmel, meghatározó pillanat, hogy ezúttal már fellépő művészként térhetek vissza.

sonya_yoncheva_foto_victor_santiago_-141126.jpg

Sonya Yoncheva (Fotó/Forrás: Victor Santiago / Opera Magazin)

Visszatérve Puccinire, Mimìként rendhagyó körülmények között debütált a Metropolitanben: úgy kellett beugrania, hogy előtte egyszer sem volt alkalmuk közösen próbálni a zenekarral. Hogyan tudott megfelelni a kihívásnak?

Ha az utunkba sodródik egy lehetőség, mi pedig késznek érezzük magunkat, mernünk kell élni vele. A Bohémélet több részletét is előadtam már korábban koncerteken, így nem tűnt lehetetlennek a feladat. Egyébként sem vagyok félős, csak megyek és énekelek!

Izgalmasnak találom, ha a körülmények arra kényszerítenek, hogy túllépjünk önmagunkon. Fontos, hogy a színpadon állva azt érezzem: soha nem unatkozom, és nem untatom a közönséget sem.

Az említett bátorságát az is táplálja, hogy már gyermekkorában kijelentette az édesanyja, hogy művész lesz Önből? Úgy érezte, végzetszerű, ahogyan a pályája alakult?

Fiatalon felismertem, hogy énekes szeretnék lenni, tizenöt éves koromban már tudatosan készültem a pályára. Célként lebegett előttem, hogy ne csak énekeljek, hanem egyfajta küldetést teljesítsek. Szeretnék példát mutatni az eljövendő nemzedékeknek, és annak szentelem az életem, hogy elfeledett vagy kevésbé ismert szerepeket is bemutassak. Úgy igyekszem megoldani a feladataimat, hogy közben a zenére és a tizenöt évesen megálmodott missziómra koncentráljak.

Az Opera estélyének néhány éve Plácido Domingo volt a díszvendége. Az általa életre hívott énekversenyen, az Operalián aratott győzelme az Ön karrierjének egyik fordulópontja volt. Mentorának tekinti őt?

Plácido a közvetlenségével, természetességével, alázatával példaképemmé vált. Megnyerni az Operaliát hatalmas lehetőséget jelentett, rengeteg ajtó megnyílt előttem a szakmában, lehetővé vált, hogy igazán megmutathassam önmagam. Azelőtt barokk énekesként tartottak számon. Ez a verseny segített továbblépnem, ebben az értelemben Plácido Domingót valóban mentoromnak tekintem. Nagyon érdekes volt idén a Luisa Millerben a lányát játszanom. Védelmező szeretettel vesz körül mindannyiunkat, egy élő legenda, akitől rengeteget tanulhatunk.

Legutóbbi bemutatója a Médeia címszerepe volt: hogyan sikerült egy ilyen nehéz karakterrel azonosulnia?

Médeia összetett jellem, de mindenekfelett egy megtört, sokat szenvedett asszony, aki mindent elveszített. Már az opera elején sincs igazán életben: elpusztította őt mindaz, amin keresztülment. Próbáltam ábrázolni, hogy ő nem egyszerűen egy szörnyeteg, aki megöli a saját gyermekeit. Arra törekedtem, hogy belülről hozzam közel a nézőkhöz, ahogyan végzetes tette felé sodródik. Zeneileg ez az egyik legnehezebb szoprán szerep, de nagy sikert és boldogságot hozott: örülök, hogy mind az előadás, mind az alakításom elnyerte a kritikusok tetszését.

...akik egyébként is gyakran dicsérik Önt intenzív színpadi jelenlétéért: kiemelik, hogy nemcsak a hangjával játszik, hanem lélektanilag is mélyre ás. Ezt követelménynek érzi egy operaénekessel szemben?

Magamat ízig-vérig színpadi lényként írnám le: mindennél jobban szeretem a színpadot, imádok játszani.

Márpedig ahhoz, hogy jól tudjak megformálni bonyolult karaktereket, bizony mélyre kell ásnom, bele kell bújnom a bőrükbe. Ma az opera már szorosan kötődik a filmhez, a Metropolitan előadásait HD-ben vetítik a mozik. Ezért is érzem fontosnak, hogy a nézők minden érzelmi rezdülést jól lássanak.

Boldoggá tesz, hogy ezt mások is eredményesnek látják, mert a misszióm része, hogy más szemszögből mutassam be az operát. Abban hiszek, hogy meg kell újítanunk a műfajt. Ha csak tradicionális előadásokban vehetnék részt, klisészerű operadívaként, az nemcsak érdektelen volna, hanem egyenesen feledésre ítélné a művészetünket. Én nem azt a sorsot szánom a zenedrámának, hogy múzeumi ereklyévé váljon: szeretném, ha a jelenünkre reflektálna.

Ennek szellemében rengeteget dolgozik: a Médeia idén az ötödik olyan premierje volt, ahol új szerepben mutatkozott be. Hogyan tudja tartani ezt az intenzív tempót?

Évad közben tudatosult bennem, hogy milyen sok új szerepben fogok debütálni. De ettől nem ijedek meg, hiszen művész, színész, énekes vagyok: amikor belevetem magam egy munkába, mindig arra áldozom az összes időmet, energiámat, gondolatomat. Semmiféle nyomást nem éreztem. Mindent a tehetségem és a zene iránt érzett szeretetem segítségével oldottam meg.

Az Opera az idei évadát Puccininek és Itáliának szenteli, Ön pedig – a rangos Sony Classical művészeként – harmadik szólóalbumának anyagát éppen Verdi-művekből állította össze, amit a Münchner Rundfunkorchesterrel ad elő Massimo Zanetti vezényletével. Ezen túlmenően, Önnek személy szerint mit adott az olasz opera világa?

Ez az alapja mindannak, amit az operáról tudunk. Olaszországban még a legkisebb falvakban is vannak operaházak. Az olasz opera alakította azt, ahogyan most játszom, amilyen színek megjelennek a hangomban. Mindig élvezem Puccini, Mascagni, Leoncavallo vagy bármely csodálatos verista szerző műveit énekelni. Örülök, hogy Magyarországon is ekkora figyelmet szentelnek ennek, mert számomra az olasz opera az egyik legigazabb és legmegindítóbb formája a zenének.

Fejléckép: Sonya Yoncheva. Fotó: Natalie Gabay / Opera Magazin.

Az interjú az Opera Magazin november-decemberi számában jelent meg.

Olasz Estély - Sonya Yoncheva 2019. március 2., Erkel Színház

 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Meglepetés lánykérés volt a pécsi koncerten

Filmekbe illő romantikus jelenet zajlott le a Pannon Filharmonikusok koncertjén Valentin-napon a Kodály Központban.
Klasszikus

Ha ez így marad, nehezebbé válik az ELTE Zenei Tanszék működése

Le kellett építeni az oktatói létszám egyharmadát a tanszéken, miután 250 millió forintot von el a BTK-tól a kormány. FRISSÍTVE!
Tánc

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Klasszikus

Milyen tempóban játsszuk a Kilencedik szimfóniát?

Őrületesen gyors Kilencediket játszott az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián, egy órán belül végeztek a szimfóniával. Beethoven nem forog a sírjában, sőt, valószínűleg ezzel lenne elégedett.
Klasszikus

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház opera

Vízzel árasztják el a színpadot a Gioconda premierjén

Meg a többi előadáson is. Velence csatornái vizes valójukban elevenednek meg Almási-Tóth András rendezésében, amely Ponchielli legsikerültebb művét állítja színpadra 2019. február 22-én az Erkel Színházban.
Zenés színház kritika

„Mindig ott van a Callas, akinek meg kell felelnem”

Itthon is vetítik a Maria Callasról szóló dokumentumfilmet. Kiderül, hogy a díva közelebbről is díva, a végzetnél pedig nincs hatalmasabb.
Zenés színház magazin

A nép dívája: Renée Fleming 60 éves

Születésnapot ünnepel Renée Fleming, akinek hangját az opera mellett filmekben is gyakran hallani, és nálunk is koncertezett már.
Zenés színház videó

Íme a Pavarotti-dokumentumfilm első rövid előzetese!

A Grammy-gála közben játszották le először Ron Howard új dokumentumfilmjének teaserét.
Zenés színház galéria

Így halad az Operaház felújítása - FOTÓK!

Habár már tudni lehet, hogy nem lesz kész idén, a „kiszivárgó” fotók alapján nagyon várjuk az Ybl-palota elkészültét.