A Szent István téri színpadon délután 6-kor kezdődött az ingyenes zárógála O sole mio címmel. Eperjesi Erika, Boncsér Gergely és a toscanai Massimo Morelli Puccini Opera Mesterkurzusának résztvevői népszerű olasz operarészleteket és nápolyi dalokat énekeltek, a Miskolci Szimfonikus Zenekart pedig Csurgó Tamás vezényelte. Ezzel azonban nem ért véget a szabadtéri programok sora: a koncert után a Barrio Latino hatalmas salsa-utcabálat csapott, a forró hangulatú zene és a derűs idő felhőtlen hangulatot varázsoltak az ismét zsúfolásig megtelt térre.

O sole mio – a Bartók Plusz 2018 szabadtéri zárógálája (Fotó/Forrás: Bartók Plusz)

Közben a Nagyszínházban sem telt kevésbé élvezetesen az este. A klasszikus, elegáns operagálán csöpögött a méz és a cukorszirup, meghatott könnycseppek gördültek, de még nevetésben, sőt mulatozásban is volt részünk. Népszerű, romantikus operarészleteket, elsősorban Puccini-áriákat és -duetteket, valamint egy-egy kevésbé ismert számot hallhattunk Sümegi Eszter és a nemzetközi hírű Paulo Ferreira előadásában. A portugál énekes hamisítatlan déli tenor benyomását tette rám, noha időnként túlzásba esett a hangerőt illetően és teátrális csókokat is szórt a közönség felé, ugyanakkor a leghitelesebben és magával ragadóan énekelte Puccini operarészleteit. Sőt, bár ez volt az első találkozása a műfajjal, a koncert utolsó előtti számaként egy operettrészletet is előadott, meglehetősen jó stílusérzékkel: a Vágyom egy nő után-t Lehár Ferenctől, német nyelven.

Sümegi Eszter a Bartók Plusz Zárógáláján (Fotó/Forrás: Bartók Plusz)

A szólistákat a Pannon Filharmonikusok kísérte, amely évek óta állandó és elkötelezett közreműködője az operafesztiválnak. Az együttes csaknem teljesen megtöltötte a hatalmas színpadot, néha úgy éreztem, a hangáradat mindjárt szétveti a színház falait – persze csak a megfelelő helyeken, és a legjobb értelemben. Ugyanakkor érzékenyen kísérték az énekeseket Bogányi Tibor vezényletével, és játékos arcukat is megmutatták a Till Eulenspiegel vidám csínyjeiben, ami üdítő színfoltja volt a romantikus műsornak. Hasonlóan üdítő volt Bősze Ádám humorban bővelkedő konferálása, és – ha már a prózáról is szó esik – Kesselyák Gergely művészeti vezető tömör és frappáns köszöntője is.

Amikor tíz napja fejest ugrottam a fesztiválba, attól tartottam, egy idő után el fogok telni, és nem tudom majd megfelelően befogadni az újabb és újabb művészi élményeket.

Bogányi Tibor a Bartók Plusz Zárógáláján (Fotó/Forrás: Bartók Plusz)

Még szerencse, hogy a tegnapi gálakoncertet a megható operarészletek után Marica belépője zárta. Azt már tavaly is megállapítottam, hogy a vidéki – vagy legalábbis a miskolci – közönség sokkal közvetlenebb a fővárosinál. Bátrabban nevetnek, tapsolnak, az idegenek is kedvesen szóba elegyednek egymással. Igaz, először csak nagyon halkan, de ezúttal bátorkodtak elkezdeni énekelni is. Több sem kellett Sümegi Eszternek és Bogányi Tibornak: a ráadásban jól megénekeltettek minket, az egész színház együtt harsogta Marica belépőjét a Bartók Plusz záróakkordjaként.

A színházból kilépve belebotlottunk az utolsó Good Night Musicba, majd a Déryné kertben idén utoljára hallgathattuk Weszely Ernő harmonikajátékát, amelyre minden éjszaka együtt lazítottak a fesztiválozók és a fellépők. Búslakodásom közben elgondolkodtam: vajon miért nem kap a Bartók Plusz Operafesztivál sokkal nagyobb figyelmet a jelenleginél? Az ország egyetlen operafesztiváljáról van szó, amely hatalmas értéket képvisel és nyújt.

Paulo Ferreira és Sümegi Eszter a Bartók Plusz Zárógáláján (Fotó/Forrás: Bartók Plusz)

évről évre világhírű szólistákat, alkotókat hív meg; különleges külföldi produkciókat hoz el a magyar közönségnek, és a legtehetségesebb fiatalokat karolja fel. Szinte minden előadás alkalmával megtelik a nézőtér, ami azt jelzi, sikerrel igyekszik közelebb hozni a nagyközönséghez az opera műfaját. Emellett számos más stílusú és típusú programmal vonzza a közönséget: a miskolci operafesztiválon ingyen lehet hallgatni Miklósa Erikát, Big Daddy Wilsont vagy a Budapest Bárt. A kínálat változatos és mozgalmas, a lebonyolítás gördülékeny, és még az olyan részletek is maximális igénnyel vannak kivitelezve, mint a nyomtatott programfüzetek. Persze nehéz ma már megütni a társadalom ingerküszöbét, és nehéz versenyezni az egyre bővülő kulturális kínálattal – elég, ha a fővárosi koncertéletre gondolunk. Mindenesetre remélem, van olyan fesztiválnapló-olvasó, aki kedvet kapott a Bartók Pluszhoz, és jövőre ellátogat majd erre az egyedülálló és remek eseményre. Ott találkozunk!

Szerzőnk, Hózsa Zsófia (balra) a népszerű opera-élményfotózáson (Fotó/Forrás: Varga-Andrási Gábor / Bartók Plusz)