Zenés színház

Steril

2010.02.23. 05:32
Ajánlom
A gép forog, bár az alkotó pihent: a Kaposvári Csiky Gergely Színház legújabb kori történetének különösen dicstelen fejezetéhez érkezett a Román Sándor képzeletében túlszcenírozott koncertként működő West Side Story színrevitelével.

A műsorfüzetben rendező-koreográfusként feltüntetett Román Sándor neve mellől a rendezői titulust nyugodt lélekkel lehúzhatnánk. Az Experidance nemzetiszínű szalaggal gúzsba kötött, meghatározhatatlan állagú esztrádjainak levezénylője most Kaposváron prezentált monstre hakniestet a West Side Story ürügyén, melynek minden látszat ellenére köze nincs a színházhoz. A látványos külsőségeket zárójelbe téve ugyanis Román az esetek többségében egyszerűen nem tudja (vagy ami még rosszabb: nem akarja) meghaladni a 'balról bejön, középen énekel, jobbra kimegy' szerény lépéskombinációját, márpedig ahhoz, hogy Leonard Bernstein Veronából New Yorkba röpített Rómeó és Júlia-sztorijának szereplőivel leheletnyi közösséget tudjunk vállalni, szükségesnek tetszik e csekély invencióval kiötlött koncert-koreográfia elhagyása.

Ezen az estén tanítani lehetne, hogyan ne csináljunk színházat. Nem az a baj, hogy nem tudunk számot adni összefogott rendezői elgondolásról, sem az, hogy a más esetekben előszeretettel kárhoztatott nyílt színi ötletelés elmarad. Nem éppen rokonszenves, hogy az előadás kitartóan igyekszik többnek mutatni magát annál, mint ami valójában - ennek ellenére amit látunk és hallunk, sajnos mégsem tud más lenni, mint egy túlszcenírozott koncert (jó néhány fals és/vagy érdektelen énekhanggal). A legfőbb probléma mégis az, hogy semmiféle megélt vagy megélhető emberi viszony nem teremtődik a színpadon. A lángoló szerelem és a zsigeri gyűlölet egyként távol marad innen, (ön)iróniáról, szerepértelmezésről, egyáltalán bármiféle rendezői gondolatról lehetetlenség beszámolni.

A rendezői instrukciók ugyanis a látottak alapján alighanem kimerültek a Mira János tervezte, részint mozgatható blokkokból álló New York-i bérházkollekció tövében ropott, feltűnően magyarosra sikeredett tánclépések betanításában. Mindarról meg, aminek ezen túl kellene történnie és lennie, nemigen eshetett szó a próbákon. A gyenge kezdés utáni erős visszaesés régi receptje maradéktalanul érvényesül itt. Az első rész a szigorúan etnikai alapon berzenkedő amerikai és Puerto Ricó-i bandák bemutatásával - erről például éppen most lehetne (sőt: kellene) gondolni valamit, de nem sikerül -, emellett Tony és Maria tiltott szerelmének megszületésével, környezetük kiszámítható reakcióival foglalatoskodik. Mindezekhez a keretet a biztos kézzel, ám kevés ötlettel összerakott táncjelenetek adják, ám a különösen vérszegény második rész alatt egyszerre kiderül, hogy a masinéria ott már csődöt mond, amikor ennél jóval egyszerűbb(nek tűnő) epizódokat, mondjuk két ember kapcsolatának lehetséges fejezeteit kellene ábrázolni.

A színészek felhúzható bábukként, egy panoptikum ideiglenesen életre bűvölt lakóiként teszik a dolgukat. Feltűnő, hogy a színpadon senkinek sem jut egyéniség, elő- vagy utótörténet, hogy mást ne mondjak, sors, de legalább valami emberi életre emlékeztető létforma - persze amennyiben a sűrűn forgatott közhelyszótárból előcsalogatott figurák tánclépésben történő vegetálását nem tekintjük annak. Ott van mindjárt a két banda: ha az volt a cél, hogy teljesen egységes, homogén masszának lássuk őket, akkor ezt maradéktalanul sikerült elérni. A Cápákról nincs mit mondani, annyira semmilyenre sikerültek, a Rakétáknál legalább van némi törekvés arra, hogy egymástól megkülönböztethetőek legyenek, de képtelen vagyok leküzdeni azt a benyomást, hogy ez mindössze a színészek igyekezetének köszönhető.

Az elrontott zenés színházat még mindig megmenthetik a ragyogó énekes teljesítmények, de valahogy nem vagyok meglepve, hogy ezen az estén ez sem jön össze. A bemutatót megelőző nyilvános casting boldogabb országokban a mutyizást hivatott kizárni: az énekeljen, aki tud, ne pedig az, aki szeretne. Hogy milyen kvalitású énekesek jelentkeztek Kaposváron, nem tudhatom, az összkép mindenesetre elég kiábrándító. Orth Péter például egyszerűen nem tudja elénekelni Tony szólamát: a szűk farmer és a mélyen kigombolt ing ugyan a kellő hatással bír az erkélyekről csüngő tinilányokra, de ettől még a magas hangok helyén az általam látott előadáson csupán károgásra futja. Orth hangi indiszpozíciója csak még kínosabb úgy, hogy partnere a nyaktörő magasságokat is játszi könnyedséggel kiéneklő Mahó Andrea. Mindkettejük színészi teljesítménye elégségesnek mondható: Orth az ábrándosan a semmibe bámuló plakátfiú, Mahó a naiv és üde lányka kliséit hozza.

És ez így megy bő két és fél órán át, de ami a legkiábrándítóbb az az, hogy az egész, szigorúan gondolat- és csíramentes előadásban van valami rettentő cinizmus: ezeknek, ebben a városban jó lesz ez is... A helyi közönség pedig tapsol és örül, az idősebbeknek meg talán közben eszébe jut, hogy Kaposváron volt egyszer egy színház.

2010. február 17. 19:00 - Csiky Gergely Színház, Kaposvár

West Side Story

Szöveg: Arthur Laurents

Zene: Leonard Bernstein

Dalszöveg: Stephen Sondheim

A szövegkönyvet fordította: Matuz János

A dalszövegeket fordította: Eörsi István

Az eredeti produkciót rendezte: Jerome Robbins

Díszlet: Mira János

      Jelmez: Kovács Yvett

Karmester: Szabó Mónika

Rendező-koreográfus: Román Sándor m.v.

Riff: Horváth Andor

Tony: Orth Péter

Bernardo: György Rózsa Sándor

Maria: Mahó Andrea

Anita: Koós Réka

Rosalia: Kriszta Réka Piroska

Action: Fándly Csaba

Amok: Takács Géza

Baby John: Egri Bálint

Chino: Mózes Balázs

Snowboy: Gulácsi Tamás

Pepe: Kalmár Tamás

Közöske: Varga Zsuzsa

Velma, A lány: Czene Zsófia

Consuela: Erdős Éva

Graciela: Német Mónika

Doki: Tóth Géza

Schrank felügyelő: Karácsony Tamás

Krupkie őrmester: Hunyadkürti György

Glad Hand: Szvath Tamás

Amerikaiak: Grisnik Petra, Rácz Panni, Sipos Eszter

Puerto Ricó-iak: Lestyán Luca, Kovács Zsuzsa, Fábián Zsolt, Kósa Béla, Tóth Richárd

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Karinthy Vera: „Felelősséggel dolgozom a színház jövőéért”

A Karinthy Színház alapítójának lánya lapunknak úgy nyilatkozott, jelenleg tárgyalások folynak a színház jövőjéről, a támogatások lehetőségeiről.
Színház

„Praktikusan nekem is távoznom kell” – Megszólalt a Karinthy Színház egyik ügyvezetője

A produkciós vezetői feladatokat is ellátó Kerekes-Katz Petra, a Karinhty Színházat működtető kft. egyik tulajdonosa a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében azt írja, a korábbi művészeti vezetőhöz, Földes Eszterhez hasonlóan, „praktikusan” neki is távoznia kell.
Zenés színház

„Maradj otthon, hallgass zenét” – Dalposta Kolonits Klárától és Dinyés Dánieltől

Az operavilág meghatározó művészházaspárja, Kolonits Klára énekesnő és Dinyés Dániel karmester dalpostát indított a közösségi médiában, mert a zene nem némulhat el világjárvány idején sem. A mai epizódot nálunk, a Fidelio olvasói is meghallgathatják.
Klasszikus

Rohmann Ditta: Úgy teszünk, mintha normális életet élnénk

A Művészi szabadság című sorozatban Rohmann Ditta csellóművészt is megkérdeztük, mivel tölti az időt a járványhelyzet alatt. Természetesen ő sem unatkozik, sőt, hangfelvételt is küldött nekünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

Elhunyt Kovács Zsuzsa

A művészt hosszas betegség után pénteken érte a halál, temetéséről később intézkednek.
Zenés színház EstiDalPosta

„Maradj otthon, hallgass zenét” – Dalposta Kolonits Klárától és Dinyés Dánieltől

Az operavilág meghatározó művészházaspárja, Kolonits Klára énekesnő és Dinyés Dániel karmester dalpostát indított a közösségi médiában, mert a zene nem némulhat el világjárvány idején sem. A mai epizódot nálunk, a Fidelio olvasói is meghallgathatják.
Zenés színház magazin

„Mert kell egy hely” – Rekordot döntött a pécsi Padlás

A mai napon tartották volna A padlás 150. előadását a Pécsi Nemzeti Színházban. Noha a függöny a vírushelyzet miatt nem gördülhetett fel, Böhm György rendezése így is magyar színháztörténeti rekorder, hiszen ilyen szériát még nem ért meg egyetlen vidéki színház előadása sem.
Zenés színház videó

Nessun dorma, más szöveggel – László Boldizsár szellemes operaáriával buzdít, hogy maradj otthon

Vírusirtás, vírusirtás – énekli az operaénekes, aki a Nessun dorma különös szövegátiratával csak annyit kér: ha lehet, ne menj el otthonról, moss kezet sűrűn, és tartsd be az előírásokat.
Zenés színház hír

Plácido Domingónak pozitív lett a koronavírus tesztje

A világhírű spanyol operaénekes saját Facebook-oldalán tette közzé a hírt.