Zenés színház

Stíl és svung

2010.07.13. 11:05
Ajánlom
Mit adhat a G. B. Shaw Pygmalionja alapját készült Lerner–Loewe-musical, a My Fair Lady a mai kornak? Egy kellemes, bár kissé hosszacska nyárestét a szegedi Dóm tér csillagos ege alatt.

A My Fair Ladyt gigantikus méretű színpadon, négyezer néző előtt színre vinni közepesen főbenjáró istenkísértés. Kétségtelen, hogy a 60-as évek egyik legnagyobb musical- és filmsikere alkalmas arra, hogy estéről estére megtöltsön egy ilyen óriási nézőteret, ám tény az is, hogy a darab inkább kamaraszínpadra kívánkozik: a cselekmény jelentős hányadát a főszereplői hármas, Eliza Doolittle, Higgins professzor és Pickering ezredes jelenetei szervezik, viszik előre. Ennek megfelelően a szegedi előadás díszlettervezője, Khell Zsolt a tér legközepére kicsi szobát tervezett, a rendező, Novák Eszter pedig a kamarajelenetek alatt is igyekszik a színpadot teljes szélességében és mélységében kihasználni. Ennek (a tér minél tágasabb használatának) eszköze egyrészt Khell hatalmas gramofonja és metronómja, mely uralja a színpadképet, s egyben el is emeli, teátrális élménnyé teszi az előadást; másrészt a folyamatos, mindennemű realizmustól ódzkodni igyekvő háttérvetítés, mely eligazít a (külső) helyszínek felől, és közeliket mutat a szereplők arcjátékáról. Ily módon a tér eredendő hátrányait jórészt sikerül kiküszöbölni, ám nem lehet nem észrevenni, hogy a belső kamarajelenetek jóval tempósabbak, pergőbbek, a külsőknél pedig rendre tempót veszít az előadás, amelynek helyenként nagy látványosságok: tűzijáték, élő lovak, valódi autó kölcsönöznek igazi spektákulumjelleget.

Bár a térkörülményekből adódó nehézségek nem róhatók fel Novák Eszternek és alkotótársainak, másképp áll a helyzet a szöveggel és a dramaturgiai építkezéssel. Varró Dániel fordítását a színlap frissnek bélyegzi, noha inkább tegnapelőtti, mint tegnapi: Varró a 2003/2004-es évadban a Pécsi Nemzeti Színház Babarczy László rendezte előadásához készítette a magyarítást, melyet ugyanabban az évadban Béres Attila egri rendezése is felhasznált. A szegedi verzió rendezői értelmezésében talán éppen a „mai magyarul" megszólaló szöveg volna a kulcs a mai kor mai nézőjének felcsigázásához, és Varró szóvirágokkal meg-megzsúfolt nyelve sokszor fel is mutatja önnön alkalmasságát, ám a fordítás és annak revíziója (dramaturg: Kárpáti Péter) nem teljesíti be, de még csak nem is igazolja az előadás tétjét. Vagyis: a nyelvkérdés, amely az 1910-es évek Londonjának, s így Shaw Pygmalionjának központi problémája volt, az emancipáció, amely az 1964-es Cukor-musicalt társadalmilag produktívvá tehette, a mai magyar valóságra egyformán nem alkalmazható, és a Varró-fordítás, a Novák Eszter-előadás sem találja meg azt a referenciát, ami a fentiek helyébe léphetne.

Legalább óvatosan megkísérli: bár Zeke Edit jelmezei makulátlan (Higgins esetében olykor szándékosan makulás) eleganciájukkal korfestőek, Elizát az első jelenet londoni forgatagában cigánylányként látjuk - legalábbis erről informál jellegzetes tájszólása, de nem a nyelvi regiszter, amiben megszólal: más szlenget beszél, mint amit játszik, ez pedig az előadásra nézve feltétlenül improduktív, ráadásul nagyságrendekkel csökkenti Tompos Kátya Eliza-alakításának átütő erejét is. A fiatal színésznő hangilag tökéletes magabiztossággal veszi birtokba a kis virágáruslány szerepét, és szép ívet rajzol a figura felnövekedés és/vagy emancipálódás-történetének (noha éneklés közben - nyilván technikai okból - csinált dialektuást levetkőzi). Széles László Higginse minden szórakozott professzorok mintapéldánya. A nyelvész társadalmi normákat totálisan negligáló alapállását a figura izgágaságából, szétszórtságából vezeti le, Higginse jó ember, szimpatikus ember - de hogy valóban nagy tudású, formátumos ember-e, az homályban marad. Nagyrészt nem színészi műhiba folytán, de mert kezdő motivációja elmosódik az előadás elején, valójában nem válik világossá, mi viszi rá őt és Pickeringet arra, hogy Elizát mint kísérleti nyulat górcső alá vegye és kikupálja. Gálvölgyi János Pickering ezredese jóindulatú, érzékeny apafigura. A színész csupa eszköz játéka, mely különösebb mélységeket feltárni nemigen ambicionál, hamar elnyeri, és nagy rutinnal tartja meg a közönség feltétlen rokonszenvét. Bizonyos szempontból az ezredes figurapárja Mrs. Higgins: Venczel Vera karakteralakítása az örök nő örök okosságának, hűvös hevességének summázata. Alfred Doolittle-t és kétes udvartartását Bezerédi Zoltán, Egyed Attila és Mihályfi Balázs játssza. Kisstílű-nagysvungú svihákok, persze Bezerédi tolókocsis (!) Alfredjével az élen. Csinálják a csinnadrattát, míg rájuk, ránk nem borul a szegedi éjszaka.

2010. július 2. 21:00 - Szeged, Dóm tér

Alan Jay Lerner-Frederic Loewe: My Fair Lady - Szegedi Szabadtéri Játékok

Fordító: Varró Dániel

Dramaturg: Kárpáti Péter

Visual: Bajkó Péter, Bereznai Tamás, Kiss Benedek Kristóf, Székács Dániel

Díszlet: Khell Zsolt

Jelmez: Zeke Edit

Koreográfus: Novák Péter

Karmester: Silló István

Rendező: Novák Eszter

Eliza Doolittle: Tompos Kátya

Higgins professzor: Széles László

Mrs. Higgins: Venczel Vera

Pickering ezredes: Gálvölgyi János

Alfred Doolittle: Bezerédi Zoltán

Freddie: Szabó Kimmel Tamás

Mrs. Pierce: Molnár Erika

Jamie / Kárpáthy Zoltán: Egyed Attila

Harry: Mihályfi Balázs

Mrs. Eynford-Hill / Mrs. Hopkins / Transylvania királynője: Fekete Gizi

További szerepekben a Színház- és Filmművészeti Egyetem II. éves zenés-színész hallgatói: Ágoston Péter, Dénes Viktor, Hekler Melinda, Kosik Anita, Kulcsár Viktória, Marofka Mátyás, Mikola Gergő, Nagy Dániel Viktor, Nagyhegyesi Zoltán, Ódor Kristóf, Sándor Péter, Soltész Rita, Szabó Irén, Szilágyi Csenge, Tarr Csilla, Törőcsik Franciska, Wunderlich József

Közreműködik: a Szegedi Szabadtéri Játékok Énekkara, Tánckara, a Szegedi Szimfonikus Zenekar, valamint a Szeged Táncegyüttes

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Zenés színház operett

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.