Zenés színház

Stravinsky, mint nagy fa – I. rész

2007.10.29. 00:00
Ajánlom
Ha Stravinsky kortárs orosz szatíraszerző lennék, és megpróbálnám beépíteni az október 25-én a Thália színpadán látottakat, mondjuk egy novellámba, akkor az előadást az "egy műkedvelő társulat Stravinskyba vágja kicsiny fejszéjét, avagy a ravasz rókácska kiherélése" címmel emlegetném, és elverném a port, nem túl barátságosan, nem csak a rendezőn, de még a zeneszerzőn is, aki a látottak és hallottak után nem tűnt volna valami nagy talentumnak.

Továbbá eszembe sem jutott volna azt feltételezni, hogy nem voltak kedvezőek a feltételek, rossz volt a csillagállás, vagyis a darabok, egyébként - eltekintve A katona története bizonyos részeitől - megérdemelnének egy újabb próbát. Nyelje el őket az idő pora, gondolnám, mert bár van bennük némi kecs, és kedvesség, van bennük valami az orosz lélekből, alapvető tulajdonságuk, hogy zavarosak, és bántják a fület. Ha elbeszélést írnék Zoscsenko vagy Bulgakov modorában, mindenképpen megemlékeznék arról, hogy az első darab, a Róka, után a társulat füttyögést imitált, amibe - így sül el az alkalmatlan helyen használt veszélyes fegyver - a közönség is beszállt, mintegy jelezve, mint gondol a vörös kis ravaszdiról szóló mese megvalósításról.

Megemlékeznék arról, hogy a harmadik epizódban a deklamáció a gimnáziumi diákszínjátszó köröket idézte, ezért volt igaza annak, aki mögöttem azt rebegte: elégséges. Bulgakov és a hasonszőrű szerzők, megejtően köszörülnék a nyelvüket a péniszt utánzó kosztümrészeken, azon, hogy akkor, ha vidékre kerül a produkció, a falubeliek majd miket kurjantanak a kakasnak. És lehet, lenne ebben az elbeszélésben egy epizód, melyben az esetlen részvevőket meginvitálja a párttitkár, hogy beszéljen a fejükkel, és azok, élükön a rendezővel, addig izzadnának, míg rá nem tudnák venni az előjárót, hogy megigyon velük egy pálinkát, és csak akkor csitulni a tótumfaktum haragja, ha már elfogyasztotta a második üveggel is. Akkor már tudna mondani szépeket is a műsorról, mellyel a közösség előtt a nevezetes, de még nem híres, Stravinsky nevű szerző - az apja híres énekes, de az anyja is jó családból való - bemutatkozott. De valószínűleg a harmadik előadáson, már csak akkor lenne közönség, ha ingyen osztanának heringet (és egy asszony azt kiáltaná, elnyomva a Róka óbégatását: ide nekem a halat, ami a törvény szerint jár).

Kár, bizony nagy kár, ezekért a kiváló művekért. Szívesen bánnék el Vidnyánszky Attila rendezésével úgy, ahogy Bulgakov tette néhány amatőr csoport előadásával. De tekintettel leszek az érdemdús szerzőre (később az is kiderül, miért), és inkább arra törekszem, hogy kidomborítsam, ő tulajdonképpen mit akart, és hogy az miért is nem látszott a Thália színpadán.

Elméletileg tehát: Stravinsky három egyfelvonásosait láthattuk (a Rókát, a Mavrát, és a legkomolyabb darabot az A katona történetét). Volna. Szögezzük le, rögtön az elején, egyik sem opera, a Mavra is legfeljebb ha vígopera-paródia.

Mindegyik darab magyarul szólalt meg; a Katona Lackfi János hangján. És ezzel volt még a legkisebb baj, de baj, volt ezzel is: nem is csak a Lackfi fordítással, mellyel lehetne vitatkozni (miért lett forint a garas), hanem főként a Róka magyarításával. Ugyanis Stravinsky nem egyszer elmondta, a Róka fenoména darab, csak oroszul szólal meg igazán. Kierkegaard-t idézi: a Szeresd felebarátodat parancsolatnál nem mindegy hová esik a hangsúly, a Szeresdre vagy a másik mondatrészre, ugyanis nem ugyanazt jelenti a két változat. Az orosz nyelvet ilyen trükkökre használta a Rókában.

A sok más műhöz hasonlóan Gyagilev számára készült kis darab eredetije, sok más műhöz, például a Katonához, hasonlóan Afanaszjev mesegyűjteményének harmadik kötetéből való. A Rókát Stravinsky, bár ez nehezen elképzelhető, cimbalmon komponálta, nem zongorán: Svájcban, egy étteremben hallotta először Rácz Aladárt cimbalmozni, és Rácz játéka, valamint a hangszer ihlette meg. Eredetileg guzlával képzelte el a Rókát, különösen a kakas áriáját - pontosabban pilinckázását - de már az ő idején sem volt divatban a guzla. A darabnak egyébként valóban főszereplője a cimbalom, jelenléte meghatározza hangzást. A darab ősbemutatóján a koreográfiát Nizsinszkij testvére, Broniszlava Nizsinszkaja készítette: őt még a nagy Nizsinszkijnél is többre értékelte Stravinsky. Amit Nizsinszkijről mond, elárulja, hogyan képzelte el a Róka ideális előadását: szerinte Nizsinszkij koreográfiái mindig, és szigorúan a metrumot követik, de ezzel csak illusztrálják a zenét - csak aláhúzzák a zene ütemét, de azzal nem kezdenek semmit, nem rugaszkodnak el a hangzástól, nem tesznek hozzá ahhoz, amit a zene egyébként is kifejez.

Vidnyánszky Attila rendezése, mivel a szereplők a metrumot sem tudták követni – amit lehet arra fogni, hogy ez még csak a bemutató volt, a társulat nem összeszokott – ezt a minimumot sem teljesítette. Az, hogy a megzavart tyúkólban a szárnyasoknak maszkírozott emberek az oldalukhoz v-alakba szorított karjukkal verdesnek, nem mondható, a legnagyobb jóindulattal sem, ötletnek; hiszen egy tíz éves gyermek is, ha erre kérik, így adja a tyúkot. S a fej ütemes előrebólintásával sem lehet érdemben kifejezni a baromfiudvart.

A Róka, ez a duplacsavarra építő szatíra, aminek humorát éppen a zene, és éppen a cimbalom (amit később műveiben így a Ragtime-ban is használ majd szerző) adja, nem feltétlenül kotkodácsoló tyúkokról szól, és nem kell mindenáron egy ketrecbe tenni. Vidnyánszky rendezéséből, ebből és a másik két darabból is, hiányoztak a dramaturgiai pontok, nem volt a daraboknak hullámzása, nem lehetett tudni éppen mikor ki-kivel van, ki a jó, ki a rossz, ezért nem lehetetett érteni azt sem, hogy miért kapta el a büszke kakast a róka - s miért kapta el újra. Nem lehet a kásás szövegmondásra, az énekesek teljesítményére fogni, hogy nem lehetett tudni, miről szól e kis (egyébként roppant zenei viccekkel megspékelt) zenés mű, mert az énekesek kitettek magukért - különösen a száraz, Stravinsky által megkövetelt hangzást jól rekonstruáló Gulyás Dénes, és Daróczi Tamás.

(Kolozsi László írásának második részét, a Mavráról és a A katona történetéről szóló kritikát holnap olvashatják a Fidelio oldalain.)

(2007. október 26. 19:00 Thália Színház (Budapest) - Stravinsky: A katona története; Mavra; A róka)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Egy vidám tekintet, egy izgalmas száj – és a kettő között az évek múlása

Évtizedekig kutatta Törőcsik Mari arcait. Fotózta színpadon és magánéletben egyaránt, közel hetven esztendőn át. Kivételes szakmai kapcsolat és mély barátság fűzte a nemrégiben elhunyt színésznőhöz a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművészt, Keleti Évát, aki személyes történetei és képei segítségével járult hozzá, hogy fölidézhessük Törőcsik Mari különleges alakját.
Klasszikus

„Így kell dolgozni, így kell élni” – Tallér Zsófiára emlékezünk

A Fidelio felkérésére Tallér Zsófia három egykori tanítványa – ahogy ő fogalmazott, Petrovics unokák – emlékezik a fiatalon elhunyt Erkel-, Bartók–Pásztory-, Fonogram-, valamint Artisjus-díjas zeneszerzőre.
Jazz/World

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Vizuál

Catherine Deneuve és Gérard Depardieu új filmjeivel jön a Frankofón Filmnapok

Online rendezik meg a 11. Frankofón Filmnapokat április 22. és május 2. között. A tíz napon át látható válogatásban nyolc olyan játékfilm kapott helyet, amellyel a magyar közönség először találkozhat.
Vizuál

Hartung Dávid és Réder György is a legjobb operatőrök között

Hat kategóriában adták át Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Verseny díjait szombat este a Pesti Vigadóban. A közönség a Facebookon nézhette élőben a rendezvényt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Orfeum a háború árnyékában – interjú Laki Péterrel

Laki Péter 2012 óta számos szerepben bizonyított már a Budapesti Operettszínházban, legutóbb a Marica grófnő Zsupánjaként láthatta őt a közönség. Ezúttal az operettirodalom egyik legismertebb darabja, a Csárdáskirálynő Bónijaként áll a nézők elé – online. Az elmúlt időszakról, a zene iránti szeretetéről és az előadás történelmi hátteréről beszélgettünk.
Zenés színház gyász

89 évesen elhunyt Szabó Rózsa operaénekes

Lukács Ervin Kossuth-díjas karmester özvegye, Szabó Rózsa magánénekes halálhírét a Magyar Állami Operaház közölte.
Zenés színház gyász

Elhunyt Szalay Miklós, az Operaház egykori karigazgatója

Szalay Miklóst néhány nappal 86. születésnapja előtt érte a halál – tudatta az Operaház.
Zenés színház hír

Pályakezdő operaénekeseknek hirdet bel canto mesterkurzust és énekversenyt a Coopera

Molnár Levente Liszt-díjas bariton ötlete nyomán Musicum Laude címmel bel canto mesterkurzust hirdet a Coopera. A nyári képzést egy énekversennyel egybekötött gála zárja majd szeptemberben.
Zenés színház ajánló

Ajándék előadásokkal kedveskedik nézőinek a Madách Színház

Ismét műsorra tűzi népszerű online előadásait a Madách Színház, a zenés beszélgetéseket bárki ingyenesen megtekintheti. A SzínpadON produkciói szerda esténként láthatóak, az alkotók így szeretnének egy kis színházat visszacsempészni az emberek életébe.