A szentpétervári Malij Színház művészi radikalizmusáról és a látványos, tömegeket mozgató megoldásairól ismert rendezője 1999-es vitte színre a Pikk dámát Párizsban, azóta 2001-ben és 2004-ben is felújították a produkciót a francia főváros operaházában. Az előadás ezúttal is az előzőekben tapasztalat reakciókat váltott ki: a közönség a bemutatón bravózva ünnepelte az énekeseket, a hatalmas kórust, a zenekart és a karmestert, a librettót szabadon kezelő rendezőt viszont kifütyülte. A kritikusok azonban egyértelmű elismeréssel fogadták, hogy a cári Oroszország képeslapszerű díszletei és nosztalgikus báli ruhái helyett egy rideg elmegyógyintézet elevenedik meg a színpadon. A Le Monde kritikája szerint a rendezés kétségtelenül provokatív, de egyáltalán nem öncélú, és "kísérletinek" sem nevezhető. A történet új keretbe helyezése ugyanis kiválóan végiggondolt, s az énekeseknek olyan erős színészi jelenléte van, hogy az teljesen magára irányítja a figyelmet - hangsúlyozta a lap.
Az orosz rendező ugyanis nem a szövegkönyv, hanem az annak alapjául szolgáló Puskin-novella alapján nyúlt az operához, s a flashback-technikát alkalmazta: Hermann egy pszichiátriai osztályon emlékezik vissza arra a kalandra a szerelmével és a kártyaszenvedélyével, amely az őrületbe kergette. A színpadon látható jelenetekben a főhős látomásai keverednek az elmegyógyintézet valóságával. Vagyis Hermann nem lesz öngyilkos, ahogy az Csajkovszkijnál történik, hanem Puskin eredeti elképzelésének megfelelően szorongásai közepette megbolondul.
Hermannt a szentpétervári Mariinszkij Színházból érkezett Vlagyimir Galuzin énekli, akit a budapesti közönség a Magyar Állami Operaház legutóbbi Májusünnepén hallhatott Othello szerepében. A főbb szerepekben is orosz énekesek lépnek fel, a barátját a pusztulás felé toló Szurint azonban a magyar Szabó Bálint alakítja. A basszista az MTI-nek a bemutató után elmondta: igazságtalannak érezte a premierközönség reakcióját a rendezővel szemben. Dogyin - akinek pontos koncepciója van a műről - színészileg nagyon sokat elvár az énekesektől, ami Szabó szerint mindig hálás feladat. Megtiltotta például a "felesleges járkálást" a színpadon, miután a "koncentrált hangulatkeltés" volt a célja.
Szabó Bálint visszatérő vendégnek számít a párizsi operaházakban. Szeptemberben a Garnier Operában Mozart Titus kegyelme című operájában lépett fel. A 2013-2014-es évadban pedig kilenc alkalommal Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című művének címszerepét énekli Pierre Boulez vezényletével.
A kolozsvári születésű basszista 1998-ban megnyerte a Budapesti Nemzetközi Énekversenyt a Bohémélet Colline-szerepében. Nyolc évvel ezelőtt költözött Erdélyből Hamburgba, nemzetközi karrierje azóta teljesedett ki: 2005 és 2009 között a Frankfurti Opera tagja volt, azóta pedig fellépett többek között Toulouse-ban, Barcelonában, Amszterdamban, Santiagóban, a londoni Covent Gardenben és a milánói Scalában. Szabó Bálint 2009-ben a Magyar Állami Operaházban alakította a Kékszakállút. A szerepről így nyilatkozott a premier előtt: "Nincsenek standardok, minden személyre szabott: egyfelől abból áll, amit a társam kivált belőlem, amihez, másfelől, hozzáadódnak az általam hozottak, s ebből lesz egy a nézők számára eladható konfliktus. "
hírlevél
