A történelmi játék annak a bizonyos napnak az előestéjét idézi meg, amikor Vajkból István lett. Az utolsó este még összecsap Kelet és Nyugat, az európai ígéret és az erős gyökerek, apa és fiú. Ezeréves történet, mégis mai. Fikció, mégis igaz. Géza fejedelem a kereszténység útjára tereli fia és nemzete életét, és nem is sejti, hogy ezzel örökre megpecsételi mindkettő sorsát.
Szabó Magda sajátos humora, modern nyelvezete teszi igazán maivá ezt a történetet, ami aztán a színpadon egy erős koreográfiával, látványos történelmi játékká alakul.
Fiú és apa harca, az átmeneti állapot és az erős alapokon álló haza küzd itt egymással, végül pedig csak az utókor ítélheti meg, melyik győzedelmeskedett.
A képre kattintva galéria nyílik:
Bagó Bertalan rendező egy olyan világot szerkesztett meg, ami nagyon hasonlít arra a korra, de a mában. „Részleteiben olyan, mintha egy katedrálist építenénk, ami még nincs kész, csak a falai állnak és az alapja, és most készül hozzá a felépítmény. A történetet azért vettem elő, mert amióta itt vagyunk, ezer éve, mindig kérdés volt, hogy nyugathoz vagy kelethez tartozunk.
Nyugatnak vagyunk a védőbástyája vagy keletnek vagyunk az előretolt helyőrsége?
Szabó Magda nyelvezetében, szóhasználatában, gondolatiságában összevonta azt az ezer évet, ami eltelt.”
Gáspár Sándor Gézaként bravúrosan használja ki ezt a zseniális, modern nyelvezetet, a sajátos humort, ami az előadás történelmi súlyát finomítja: „Nagy segítség Szabó Magda, aki olyan megfejtéseket követel tőlünk, ahol nem lehet kitérni a történet elmesélésétől, nem lehet eltérni attól a szándéktól, hogy bizonyos helyzetekben kifejezetten abszurd. Ki-be ugrálok a groteszkből a drámaiságba.”
Az előadásban Kovács Tamás elhivatott, céltudatos ifjú Vajkként tűnik fel, akiben már látni az erőskezű Istvánt, a színész szerint az alapprobléma az apjával való konfliktus: „Hatalmas csatározás megy közöttük, elbeszélnek egymás mellett. A drámát ott leljük a műben, hogy nem két barát vitatkozik egymással a kereszténységről, hanem apa és fia.
Szabó Magda rendkívül jól írta meg a művet, hiszen folyamatosan csak egy-egy mondata utal arra, hogy tulajdonképpen mindketten mást akarnak.
Kuna Károly, Gyulaként a mellőzött diplomata-após szerepében, Bönge (Derzsi János) a régi korok megcsonkított hírvivője, Egyed Attila rövid életű Tar, Lábodi Ádám a nürnbergi küldött, Kozáry Ferenc Tata szerepében próbálja összetartani a nagy esemény előkészületeit, és eltakarítani az olykor gyilkos kedvükben lévő nagyurak után maradt tetemeket, aki pedig az egész történelmi eseményről tudósít, Pálya Pompónia.
A látványvilágért Vereckei Rita felel, az előadás hangulatát megalapozó koreográfiát a Sámán szerepében is színre lépő Rovó Tamás jegyzi. A kelet és nyugat határán egyensúlyozó zenét Kricsár Kamill szerezte. A mongol-tibeti torokénekért és az ütősökért Ölvedi Gábor felel, nagybőgőn pedig Csikós Péter kísér.
Fotók: Kiss László / Vörösmarty Színház
hírlevél
