Zenés színház

Szabó P. Szilveszter: "A színház egy felelős hely"

2011.03.14. 11:32
Ajánlom
Szabó P. Szilvesztert idén a Koldusopera Tigris Brownjaként és a Mario és a varázsló Cipollájaként láthatja a közönség. Egy évad, két egészen különböző szerep – vagy mégsem olyan különböző? Ezt próbáltuk megfejteni a Budapesti Operettszínház művészével.

- Mennyire áll távol egymástól a két darab és a két férfi?

- Mindkét szerep nagyon érdekes, mert sajátos rendszereken belül működnek. A Koldusoperával főiskolásként már találkoztam, igaz, akkor Bicska Maxit voltam. Brechtet játszani nem azt jelenti, hogy sorsokat játszol, emberi drámákat élsz meg, hanem azt, hogy egyfajta példát mutatsz meg, amit a saját civil színészi véleményeddel kommentálsz. Ez a darab aktuális volt a megírásakor, és aktuális bármelyik politikai rendszerben, mert az emberi gyarlóság, az ösztönök rendszerfüggetlenek. A Mario és a varázslónál ezzel szemben a zenei rendszert és az emberi motivációkat kellett megérteni. Vajda János operáját kicsit hátulról közelítettük meg, ugyanis nem elsősorban a zenét próbáltuk megfejteni, hanem mivel a zene nagyon pontosan fejez ki egy-egy lelkiállapotot, a színpadi szituációnak kell igaznak lenni. Cipolla belül nagyon sokat megélt, és ebből az élményanyagból táplálkozik a manipulációja. Hihetetlen empatikus készsége van, az más kérdés, hogy negatívan használja: az emberekben rejlő vágyakat felismeri, és tulajdonképpen "csak" egy rendkívül szenzibilis katalizátorként működve kihozza a mélyen rejlő, elfojtott érzéseket. Számunkra ez utóbbi fontosabb volt, mint a Thomas Mann-nál vezérmotívumként megjelenő manipuláció. Ellentétben Tigris Brownnal, aki egy sokkal földibb, esendőbb, hétköznapibb figura. Hordoz egy titkot ő is, de valahogy megfoghatóbb, ismerősebb.

60E7E415-903D-4B3E-8B95-C0F69A27A571

Szabó P. Szilveszter - Mario és a varázsló - Budapesti Operettszínház

- Cipollák nem járnak köztünk?

- Dehogynem, csak nem tudjuk őket rajtakapni. Nincsenek hozzá receptoraink, ezt nem tudjuk elsajátítani. Cipollának lenni azt jelenti, hogy végtelenül konzekvensen éled az életed, és tudod, hogy van tét, vesztenivaló, és tisztában vagy azzal, hogy nem számít az életed. Bele van kalkulálva a játszmába, hogy megölik, mint ahogyan le is lövik, és mivel azért küzd minden alkalommal, hogy a játék lezáruljon, azt is el tudom képzelni, hogy örömmel, megelégedetten, mosolyogva, ha úgy tetszik, katarzisban hal meg. Tigris Brownnak viszont a hatalom fontos: rendőrfőnökként a bűnüldözést felügyeli, a Bicska Maxival fenntartott barátságával pedig irányítani tudja a bűnelkövetést is. A Koldusopera érvényességét nehéz megfogalmazni egy olyan világban, ahol mindent szabad, illetve nem is tudom, szabad-e, mindenesetre a morális korlátok eltűnőben vannak. Míg az "átkosban" az értelmiség összekacsintott, a sorok között és mögött olvastunk, most egyáltalán nem tudom, a végső konklúzió kinek szól, vagy ha meg is hallják, van-e rá válasz. Hogy ma az összekacsintás után tesznek, teszünk-e bármit. A politikus színháznak - és itt nem aktuálpolitikára gondolok, hanem arra, hogy fontos egyéni, társadalmi kérdésekről beszéljen a színház! - azonban ezt a szélmalomharcot vállalnia kell. Hiszek abban, hogy kell a színház mint szócső, mint azonosulási lehetőség, hogy a nézők lássák-hallják a bennük fortyogó indulatot a színpadon, és ezáltal könnyebb legyen az élet. Félreértés ne essék, nem kell szükségszerűen vérkomoly, nagy drámákra gondolni, mert az Egy éj Velencében is tele van aktualitással, de a színház egy felelős hely. Nem hiszek a gondolkodás nélküli szórakoztatásban. Én a párbeszédben és a csoda pillanatában hiszek, amikor a nézőtér leszűkül a színpadra és egyetlen nézőre, akit valami hirtelen megérint, amikor személyessé válik a kapcsolat. Ehhez viszont gondolatok kellenek, amit színészként közvetítesz a színpadról, és eljutnak az értelemig, vagy előjön egy hatévesen megélt emlék onnan hátulról a kisagyból... Ha "csak" a lélekig jutsz el, az az igazi csoda.

- Az, hogy az Operettszínházban operát vettettek repertoárra, eléggé meghökkentőnek és rizikós vállalkozásnak tűnt.

- Fontos egy színház, pláne egy vezető színház életében, hogy mindig magasabbra kerüljön a léc. Az angolszász musicalvilág dallamossága és az artistamutatványokat is követelő operettek mellé, amiket azt hiszem, jól csinálunk, kellett egy olyan szín is a palettára, amelyben meg tudjuk mutatni, mi van még bennünk. Hogy az Operettszínház miért kotnyeleskedik bele az operába? Ne felejtsük el, hogy Kerényi Miklós Gábor az operából indult, neki az az első otthona, és operai igénnyel, zene és szöveg egységével közelít a darabokhoz. Az, hogy hol játszunk operát, nem helyfüggő. Egy basszista Cipolla azt jelenti nekem személy szerint, hogy van egy szinte sanzon típusú elbeszélő költemény, és meg kell fogalmaznom gondolatokat, amelyeknek ez a hangfekvés egyfajta szürreális színezetet ad. Ha én ennek a feladatnak nem színészként fogok neki, akkor elvesztem. Ha elkezdem utánozni az általam nagyra tartott operistákat, pláne némi iróniával, az első percben elvérzek és nevetségessé válok.  Megkérhettük volna a szerzőt, hogy tegye föntebb egy nagy terccel, és akkor kényelmesebb a hangomnak, vagy nem kell hét hónapig tanulnom, de épp ez a fojtottság ad neki különös hangulatot. Ha ezt kihagyom az életemből, kevesebb vagyok. Mivel közlés elsősorban a szöveg szintjén valósul meg, nekem pedig a gondolatokat kell hitelesen közvetítenem.  Egy történetet akartunk elmesélni. Az a kérdés, hogy ez eljut-e a nézőkhöz. Musicalekben kezdtem, aztán a Párizsi élettel kezdődött az operettek sora, ahol azért valljuk be, az úgynevezett drámai intrikus szerepkört, amibe engem általában elkönyvelnek, nehezen találjuk. Ennek a színészpedagógiai szereposztásnak van egy olyan hozadéka is, hogy nemcsak én, de azok is, akik szeretnek színészként, új műfajokba kirándulnak.  Ha ezt hitelesen csináljuk, az előadás végére azonban elfelejtik, hogy X vagy Y miatt vettek jegyet, mert az általunk közvetített gondolatok élményével távoznak.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Felmondások és tiltakozás az SZFE-n Vidnyánszky Attila kinevezése miatt

Zsámbéki Gábor rendező 41 év tanítás után hagyja ott az Egyetemet, és követi példáját Gáspár Máté megbízott intézetvezető is, aki lemondásával az SZFE modellváltásának elve és gyakorlati megvalósítása ellen is tiltakozik. Mindez azután, hogy a minisztérium bejelentette: Vidnyánszky Attila vezetheti az Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumát.
Színház

Otthagyja a Nemzetit Bánsági Ildikó

A színésznő a közösségi oldalán jelentette be, hogy felmondott a Vidnyánszky Attila vezette teátrumban.
Zenés színház

Pietro Mascagni sosem tudta felülmúlni a Parasztbecsület sikerét

Mascagni számos műfajban alkotott: első fia emlékére írt gyászmisét, komponált zongoradarabot, szimfóniát, kantátát, egyházi zenét, dalokat, operettet, sőt filmzenét is, ennek ellenére szinte csak erről az operájáról ismert. Hetvenöt éve, 1945. augusztus 2-án halt meg Pietro Mascagni olasz zeneszerző, a Parasztbecsület komponistája. 
Jazz/World

Barabás Lőrinc: Úgy énekelsz, amilyen ember vagy

Hajlamos egyedül maradni a színpadon, a zenéjét is belső utazásnak tartja. Barabás Lőrinc trombitáján úgy szól a jazz, hogy arra a popra éhes fülek is megnyílnak. Augusztus 13-án a Kultkikötő badacsonyi színpadán lép fel a Random Szerda. Csütörtökön.
Jazz/World

10+1 magyar jazzlemez, amit hallanod kell idén

Összeszedtük az elmúlt hónapok legfontosabb megjelenéseit a magyar jazzben: Lukács Miklós, a Subtones, Dés András, a Modern Art Orchestra és Juhász Gábor, valamint egy külföldi csapat tisztelgése Bartók előtt – a Fidelio válogatásában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban

A Budavári Palotakoncert meghívott vendégeként augusztus 8-án két erdélyi művész, Hary Judit és Fülöp Márton is szívhez szóló, emlékezetes élményt nyújtó produkciókkal készül megajándékozni az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. A Kolozsvári Magyar Opera művészeivel a közelgő gála kapcsán arról is beszélgettünk, hogy határon túli magyarokként miért kiemelkedő fontosságú számukra ez a találkozás és maga az operett műfaj.
Zenés színház interjú

„Ez az a szívdobbanás, ami bennünk is él”

Az idei gálán két testvér, két virtuóz zenész, a Jávorkai Brothers is lenyűgöző produkciókkal várja majd az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. Jávorkai Sándor és Jávorkai Ádám - egy hegedűművész és egy gordonkaművész –-, akik számos más díj mellett 2009-ben Ausztriában az Év Művészei címet is elnyerték – a Budavári Palotakoncertek kapcsán az általuk megszólaltatott különleges hangszerek történetei mellett többek között az operettel kapcsolatos gondolataikat is megosztották velünk.
Zenés színház hír

Parkfoglaló gála Jonas Kaufmannal

Az Eiffel Műhelyház körüli hatalmas park ad otthont annak a nagyszabású gálaműsornak, amelyen az Opera művészei és napjaink legnépszerűbb tenorja, Jonas Kaufmann lépnek a közönség elé augusztus 19-én.
Zenés színház interjú

Az operett megoldást kínál és reményt ad az embereknek

A Budapesti Operettszínház művésze, Kalocsai Zsuzsa operettprimadonna is fellép az idei Budavári Palotakoncerteken. A Jászai Mari-díjas művésznővel nemcsak a műfajjal való első találkozást idéztük fel, de egyebek mellett arról is beszélgettünk, mi az a pótolhatatlan érték, amit manapság is nyújt számunkra.
Zenés színház magazin

Pietro Mascagni sosem tudta felülmúlni a Parasztbecsület sikerét

Mascagni számos műfajban alkotott: első fia emlékére írt gyászmisét, komponált zongoradarabot, szimfóniát, kantátát, egyházi zenét, dalokat, operettet, sőt filmzenét is, ennek ellenére szinte csak erről az operájáról ismert. Hetvenöt éve, 1945. augusztus 2-án halt meg Pietro Mascagni olasz zeneszerző, a Parasztbecsület komponistája.