Zenés színház

Szájbarágós, de gyönyörűen szól a Trisztán a Müpában

Trisztán és Izolda - kritika
2018.06.12. 08:30
Ajánlom
Újított idén a Budapesti Wagner-napok, a legyőzhetetlen szerelem történetét az olasz Cesare Lievi állította színre.

Miután a komponista valamennyi, Bayreuthban is játszott műve elhangzott már a Budapesti Wagner-napokon, sokakban felmerült a kérdés: hogyan tovább? Merre folytathatja útját a fesztivál most, hogy a kitűzött célt elérték, vajon bemutatják a zeneszerző korábbi darabjait, vagy a tíz „nagy” művet viszik színre újra, más-más rendezésben? Is-is lett a válasz, tavaly a Rienzit hallgathattuk meg koncertszerű előadásban, idén pedig a Trisztán bemutatójára került sor, melyre az olasz rendezőt, Cesare Lievit kérték fel.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_001-151604.jpg

Fischer Ádám (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

A művész a premiert megelőző interjúiban több helyütt is elmondta,

a ma emberétől idegen az a szerelemfelfogás, ami a műben megjelenik.

Talán ennek köszönhető, hogy egész előadás alatt az az érzésünk lehetett, hogy a rendező igen egyszerű motívumokkal, mondhatni szájbarágósan próbálja nekünk elmagyarázni a darab cselekményét, lehetőleg gondosan megmaradva annak elsődleges jelentésrétegénél. Kezdéskor egy átlagos, polgári szobabelsőt láthatunk, dívánnyal és tapétával, hogy érezzük, ebből a közegből ragadja ki az embert a mindent elsöprő szerelem. Aztán a háttér vízzé változik, és a felvonások alatt egyre mélyebbre süllyedünk a felszín alá, ahogy az emberi lélekben is. Közben a dívány egyik oldalára dől, lám, kibillent a világ. És miközben a rendező újabb és újabb, a műnek mindössze a felszínét kapargató szimbólumot vezet be, semmit nem kezd annak saját képeivel, fény és sötét, nappal és éjszaka, élet és halál csak a zenében és a szövegben jelenik meg, mintha ezek csak amolyan mellékes témák lennének, amelyekről a szereplők beszélgetnek, ám a színpadon nem kapnak semmilyen vizuális megfelelőt.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_020-151611.jpg

A Trisztán és Izolda a Müpában (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Lévén a Trisztán és Izolda fő cselekménye a lélek belső világában játszódik, még ez sem lenne olyan nagy baj, ha a szereplők közti viszonyrendszer és az interakciók megjelenítése mélyebbre hatolna a műben. Ezen a téren felemás eredménnyel szembesülhettünk, voltak jelenetek, amelyek igen jól sikerültek, de olyan is előfordult, amely egyenesen kínos perceket okozott. Mindenképpen pozitívumként kell kiemelni a szerelmi jelenetek természetességét, a főszereplők pont olyan manírtalanul, sőt, néha kissé esetlenül borulnak egymás nyakába, csókolják meg egymást, ami a hitelességhez szükséges, van annak valami bája, ha két felnőtt ember kamaszokat megszégyenítő hévvel kapaszkodik össze. A skála másik végpontját a harmadik felvonásnak nagyjából utolsó harmada képviseli, melyben a legalapvetőbb történetábrázolást sem sikerül megoldani, a szereplők rendre máshol tartózkodnak, mint ahol dolguk van, nem akkor vesznek észre valamit, vagy reagálnak rá, mint amikor a zene és a szöveg kívánja. Nagy kár érte, egy rossz befejezés az egész estére rá tudja nyomni a bélyegét.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_036-151606.jpg

A Trisztán és Izolda a Müpában (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Szerencsére a zene képes volt mindenért kárpótolni. Ezen a téren nem kellett csalódnunk, a Budapesti Wagner-napokon megszokott, különösen magas színvonalú, értő tolmácsolásban szólalt meg a zeneszerző bódító erejű muzsikája. Peter Seiffert a Wagner-énekesek első vonalába tartozik, erről most is számot adott, erős, teherbíró, de mindvégig fényesen, sőt, egyes érzelmi csúcspontokat leszámítva kifejezetten szép színben szóló tenorja képes hosszasan lebilincselni az embert. Az Izoldát beugrással éneklő Allison Oakes is magával ragadó, fényes és kiegyenlített hanggal rendelkezik, kár, hogy szerepformálása kissé egysíkú lett, miközben Izolda gyermekien naiv oldalát jól formálta meg, a karakter további oldalaival adósunk maradt. Szintén nagy élményt nyújtott Matti Salminen, már sokadszorra visszatérve a fesztiválra, Marke szerepében nem csupán még mindig kompakt, meleg fényű, de erős hangját mutatta meg; azzal, ahogyan (akár épp a tökéletes szólamformálás rovására is) kiemelte a király esendőségét, végtelenül emberivé és megrázó erejűvé tette alakját. Kurwenalként Boaz Daniel kellemes énekével járult hozzá a produkcióhoz, ám az általa megformált figurát nehezen lehetett komolyan venni.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_021-151608.jpg

A Trisztán és Izolda a Müpában (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Nagy öröm, hogy ezen az estén ismét kiváló magyar énekeseknek örülhettünk. Elsősorban a Brangäne szerepét éneklő Schöck Atalát kell kiemelni, aki a jelek szerint teljesen magára talált a Wagner-repertoárban, muzikalitása, intellektusa, hangjának textúrája mind a német mester jelentős tolmácsolói közé emeli. Nagyon pozitív benyomást keltett ezúttal is (a korábbi évekhez hasonlóan) Megyesi Zoltán pásztora és Horváth István a fiatal hajós szerepében. Az előadáson a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar működött közre, akik a tavalyi, Rienzi-beli szereplésükhöz hasonlóan ismét nagyszerűen muzsikáltak.

Fischer Ádám idén a zenének egészen lírai oldalát emelte ki, mintha az az emésztő szenvedély helyett lényegében egyfajta ideálkeresésről lenne szó benne, a zenekar pedig – egyetlen komolyabb rontástól eltekintve – érzékenyen valósította meg interpretációját.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_043-151609.jpg

Meghajlás az előadás végén (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Hallhattunk egy szép Trisztán és Izolda-produkciót, mondhatnánk, nagy kár, hogy a látottakban kevesebb örömünket lelhettük, pedig a Budapesti Wagner-napok többek között a visszafogott, mégis a művek mély rétegeit alaposan kibontó rendezéseiről is volt eddig híres. Reméljük, a mostani megingás csak időszakos, és mikor legközelebb új bemutatót tekinthetünk meg, annak rendezője talán nem visz le minket a tenger mélyére, cserébe többet mutat meg az ember belső világából.

Ha nem kapna jegyet a Budapesti Wagner-napokra, menjen Bayreuthba

Kapcsolódó

Ha nem kapna jegyet a Budapesti Wagner-napokra, menjen Bayreuthba

De ha igyekszik, még lesz hely. Június 7-én új arculattal és három operával jön a Budapesti Wagner-napok. A 12 éves, európai hírű fesztiválon beszélgetések, filmvetítések és egy dalest is várja a wagneriánusokat, és mindenki mást.

Hallott már a Trisztán-akkordról?

Hallott már a Trisztán-akkordról?

Ha nem, akkor is biztos vagyok benne, hogy hallotta már. Születésnapján ezzel a híres hangzattal emlékezünk Wagnerre.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Egy karmesternek szüksége van lábra, amin áll”

Felnőtt egy generáció, amely saját bőrén tapasztalhatta meg, mi is Wagner művészetében a téboly és a bűvölet – köszönhetően Fischer Ádámnak.
Színház

Nincsenek skatulyái – Simon Zoltán

A fiatal színművész éveken át vizilabdázott, férfias testalkata, erős egyénisége mégis skatulyázás nélkül teszi lehetővé számára különböző figurák megformálását a színpadon.
Vizuál

Libanoni Oscar-jelölt film, új Sorrentino, Pawlikowski és Farhadi - kezdődnek a Mozinet Filmnapok

Enyedi Ildikó, Nemes Jeles László, Paulo Sorrentino, Asghar Farhadi, Pawel Pawlikowski, Penélope Cruz, Javier Bardem - néhány név azok közül a művészek közül, akiknek filmjeit megcsodálhatjuk a 8. Mozinet Filmnapok vetítésein, szombattól kedd estig országszerte az art mozik hálózatában.
Színház

Nem provokál, mégis provokatív – Fekete Ádám

Az a fajta művészi és emberi szabadság az alapja ma is minden munkájának, amit a Táp Színháznál tanult. Fekete Ádám a KULT50-ben megjelent portréja.
Színház

„Megismertem, mik a határaim” – Zoltán Áron

Úgy véli, minden fiatal színésznek hasznára válna, ha néhány évet egy vidéki színháznál töltene el. Jelenleg a Vígszínház társulatát erősíti, ahol jobbnál jobb szerepek találták meg.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kult50

Aki ötszázszor bújt a Csárdáskirálynő főszerepébe

A hazai operettjátszás koronázatlan királynője, aki az operaénekesi karrierjét is feladta az operett varázsáért. A Kult50 portréja Fischl Mónikáról.
Zenés színház videó

Lőrinczy György számvetése az Operettben

A Budapesti Operettszínház leköszönő főigazgatója közösségi oldalán köszönte meg az elmúlt 18 évet.
Zenés színház hír

Kiss B. Atilla lett az Operettszínház új főigazgatója

Kásler Miklós, az Emmi minisztere a bírálóbizottság javaslata alapján kijelölte a Budapesti Operettszínház új főigazgatóját. Kiss B. Atilla Lőrinczy Györgyöt váltja a dalszínház élén.
Zenés színház videó

Piotr Beczala és Susanna Phillips viasztekercsre veszik a hangjukat, és az eredmény – nem is olyan vészes!

Piotr Beczala és Susanna Phillips kipróbálta, milyen lehetett száz évvel ezelőtt hangfelvételt készíteni. Nézze meg a Metropolitan Opera videóját!
Zenés színház magazin

A színpad csodát tesz vele – Gubik Petra

Különleges személyisége és hangi adottságai a legjelentősebb zenés-színésznők sorába emelték a Budapesti Operettszínház friss Junior Prima-díjas művészét, Gubik Petrát.