Zenés színház

Szájbarágós, de gyönyörűen szól a Trisztán a Müpában

Trisztán és Izolda - kritika
2018.06.12. 08:30
Ajánlom
Újított idén a Budapesti Wagner-napok, a legyőzhetetlen szerelem történetét az olasz Cesare Lievi állította színre.

Miután a komponista valamennyi, Bayreuthban is játszott műve elhangzott már a Budapesti Wagner-napokon, sokakban felmerült a kérdés: hogyan tovább? Merre folytathatja útját a fesztivál most, hogy a kitűzött célt elérték, vajon bemutatják a zeneszerző korábbi darabjait, vagy a tíz „nagy” művet viszik színre újra, más-más rendezésben? Is-is lett a válasz, tavaly a Rienzit hallgathattuk meg koncertszerű előadásban, idén pedig a Trisztán bemutatójára került sor, melyre az olasz rendezőt, Cesare Lievit kérték fel.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_001-151604.jpg

Fischer Ádám (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

A művész a premiert megelőző interjúiban több helyütt is elmondta,

a ma emberétől idegen az a szerelemfelfogás, ami a műben megjelenik.

Talán ennek köszönhető, hogy egész előadás alatt az az érzésünk lehetett, hogy a rendező igen egyszerű motívumokkal, mondhatni szájbarágósan próbálja nekünk elmagyarázni a darab cselekményét, lehetőleg gondosan megmaradva annak elsődleges jelentésrétegénél. Kezdéskor egy átlagos, polgári szobabelsőt láthatunk, dívánnyal és tapétával, hogy érezzük, ebből a közegből ragadja ki az embert a mindent elsöprő szerelem. Aztán a háttér vízzé változik, és a felvonások alatt egyre mélyebbre süllyedünk a felszín alá, ahogy az emberi lélekben is. Közben a dívány egyik oldalára dől, lám, kibillent a világ. És miközben a rendező újabb és újabb, a műnek mindössze a felszínét kapargató szimbólumot vezet be, semmit nem kezd annak saját képeivel, fény és sötét, nappal és éjszaka, élet és halál csak a zenében és a szövegben jelenik meg, mintha ezek csak amolyan mellékes témák lennének, amelyekről a szereplők beszélgetnek, ám a színpadon nem kapnak semmilyen vizuális megfelelőt.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_020-151611.jpg

A Trisztán és Izolda a Müpában (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Lévén a Trisztán és Izolda fő cselekménye a lélek belső világában játszódik, még ez sem lenne olyan nagy baj, ha a szereplők közti viszonyrendszer és az interakciók megjelenítése mélyebbre hatolna a műben. Ezen a téren felemás eredménnyel szembesülhettünk, voltak jelenetek, amelyek igen jól sikerültek, de olyan is előfordult, amely egyenesen kínos perceket okozott. Mindenképpen pozitívumként kell kiemelni a szerelmi jelenetek természetességét, a főszereplők pont olyan manírtalanul, sőt, néha kissé esetlenül borulnak egymás nyakába, csókolják meg egymást, ami a hitelességhez szükséges, van annak valami bája, ha két felnőtt ember kamaszokat megszégyenítő hévvel kapaszkodik össze. A skála másik végpontját a harmadik felvonásnak nagyjából utolsó harmada képviseli, melyben a legalapvetőbb történetábrázolást sem sikerül megoldani, a szereplők rendre máshol tartózkodnak, mint ahol dolguk van, nem akkor vesznek észre valamit, vagy reagálnak rá, mint amikor a zene és a szöveg kívánja. Nagy kár érte, egy rossz befejezés az egész estére rá tudja nyomni a bélyegét.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_036-151606.jpg

A Trisztán és Izolda a Müpában (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Szerencsére a zene képes volt mindenért kárpótolni. Ezen a téren nem kellett csalódnunk, a Budapesti Wagner-napokon megszokott, különösen magas színvonalú, értő tolmácsolásban szólalt meg a zeneszerző bódító erejű muzsikája. Peter Seiffert a Wagner-énekesek első vonalába tartozik, erről most is számot adott, erős, teherbíró, de mindvégig fényesen, sőt, egyes érzelmi csúcspontokat leszámítva kifejezetten szép színben szóló tenorja képes hosszasan lebilincselni az embert. Az Izoldát beugrással éneklő Allison Oakes is magával ragadó, fényes és kiegyenlített hanggal rendelkezik, kár, hogy szerepformálása kissé egysíkú lett, miközben Izolda gyermekien naiv oldalát jól formálta meg, a karakter további oldalaival adósunk maradt. Szintén nagy élményt nyújtott Matti Salminen, már sokadszorra visszatérve a fesztiválra, Marke szerepében nem csupán még mindig kompakt, meleg fényű, de erős hangját mutatta meg; azzal, ahogyan (akár épp a tökéletes szólamformálás rovására is) kiemelte a király esendőségét, végtelenül emberivé és megrázó erejűvé tette alakját. Kurwenalként Boaz Daniel kellemes énekével járult hozzá a produkcióhoz, ám az általa megformált figurát nehezen lehetett komolyan venni.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_021-151608.jpg

A Trisztán és Izolda a Müpában (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Nagy öröm, hogy ezen az estén ismét kiváló magyar énekeseknek örülhettünk. Elsősorban a Brangäne szerepét éneklő Schöck Atalát kell kiemelni, aki a jelek szerint teljesen magára talált a Wagner-repertoárban, muzikalitása, intellektusa, hangjának textúrája mind a német mester jelentős tolmácsolói közé emeli. Nagyon pozitív benyomást keltett ezúttal is (a korábbi évekhez hasonlóan) Megyesi Zoltán pásztora és Horváth István a fiatal hajós szerepében. Az előadáson a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar működött közre, akik a tavalyi, Rienzi-beli szereplésükhöz hasonlóan ismét nagyszerűen muzsikáltak.

Fischer Ádám idén a zenének egészen lírai oldalát emelte ki, mintha az az emésztő szenvedély helyett lényegében egyfajta ideálkeresésről lenne szó benne, a zenekar pedig – egyetlen komolyabb rontástól eltekintve – érzékenyen valósította meg interpretációját.

palyizsofia_180607_trisztanesizoldapremier_043-151609.jpg

Meghajlás az előadás végén (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

Hallhattunk egy szép Trisztán és Izolda-produkciót, mondhatnánk, nagy kár, hogy a látottakban kevesebb örömünket lelhettük, pedig a Budapesti Wagner-napok többek között a visszafogott, mégis a művek mély rétegeit alaposan kibontó rendezéseiről is volt eddig híres. Reméljük, a mostani megingás csak időszakos, és mikor legközelebb új bemutatót tekinthetünk meg, annak rendezője talán nem visz le minket a tenger mélyére, cserébe többet mutat meg az ember belső világából.

Ha nem kapna jegyet a Budapesti Wagner-napokra, menjen Bayreuthba

Kapcsolódó

Ha nem kapna jegyet a Budapesti Wagner-napokra, menjen Bayreuthba

De ha igyekszik, még lesz hely. Június 7-én új arculattal és három operával jön a Budapesti Wagner-napok. A 12 éves, európai hírű fesztiválon beszélgetések, filmvetítések és egy dalest is várja a wagneriánusokat, és mindenki mást.

Hallott már a Trisztán-akkordról?

Hallott már a Trisztán-akkordról?

Ha nem, akkor is biztos vagyok benne, hogy hallotta már. Születésnapján ezzel a híres hangzattal emlékezünk Wagnerre.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Liszt Ferenc szépunokája ez a csodakamasz zongoraművész

Ahogy a középkorú és idősebb generációk birtokba vették a közösségi médiát, úgy futott fel Michael Andreas Häringer karrierje is. A most tizenhét éves zongoraművész nem csak ragyogó tehetség, de kivételesen népszerű is.
Vizuál

Mutatjuk, hol találja a ma 75 éve elhunyt Róth Miksa alkotásait!

Sőt, galériánkban azokat az enteriőröket is, amelyek már elpusztultak. Róth elsőként ismerte fel a monarchiában a Tiffany-üveg alkalmazásában rejlő lehetőségeket, és mesteri szintre emelte az üvegművészetet. 1944. június 14-én halt meg Róth Miksa üvegfestő és üvegmozaik-készítő.
Vizuál

Elhunyt Franco Zeffirelli

A hosszú betegség után elhunyt rendező 96 éves volt. Firenzében helyezik örök nyugalomra – számolt be róla a hvg.hu.
Könyv

12 izgalmas kötet a Könyvhétről

Mi ezeket a könyveket szeretnénk látni a könyvespolcunkon. Szubjektív válogatás a most megjelenő újdonságokból.
Könyv

Simon Márton nyitotta meg a 90. Ünnepi Könyvhetet Budapesten

Simon Márton költő ünnepi beszédével megnyílt a 90. Ünnepi Könyvhét és 18. Gyermekkönyvnapok csütörtök délután a Duna-korzón, Budapesten.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Olyan ez, mint egy jókedvű sütés-főzés

Opera és festői nyáreste Szentendrén – 100 százalék élmény! Megadja a kulturális nyár alaphangját a június 29-ei szentendrei Operagála.
Zenés színház operett

Népi tánc színesíti idén a Budavári Palotakoncerteket

Elemi szenvedélyek – ez a címe a Budapesti Palotakoncertek idei gálaműsorának, amelyet a budai vár Oroszlános udvarában rendeznek augusztus 2-án és 3-án.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Ez az este örömzene lesz”

Első szerepe operaszerep volt, ma az Operettszínház primadonnájaként ismerjük Fischl Mónikát, akit nyáron egy operagálán is hallhatunk Szentendrén. Interjúnkban felelevenítettük pályájának lényeges mozzanatait.
Zenés színház koktélparti

5 dolog, amit talán nem tudtál Wagner Ringjéről

Wagner tetralógiája, A Nibelung gyűrűje megkerülhetetlen monstruma a zenetörténetnek. Összeszedtünk öt dolgot, amit talán nem tudtál róla.
Zenés színház interjú

Kendi Lajos: Sportot űztem a beugrásokból

Kendi Lajos baritont, a tavalyi szegedi Rigoletto főszereplőjét nem kell bemutatni a magyar operaszerető közönségnek. Az énekes elmesélte, hogy miért szerette sokáig a merész beugrásokat, és miért meghatározó mű a Figaro házassága karrierjében.