Számomra minden szerep kapcsán az a legfontosabb, hogy szépen énekeljem el

Több szereplő bőrébe bújva is részesévé vált már ennek a közismert történetnek.

Az operaverzióval először Simándy József interpretálásában találkoztam, akivel később kollégákként nagyon jó barátok is lettünk. A filmadaptációban – ami teljesen más verzió és rendezés volt, mint a mostani – aztán felkértek a király, II. Endre szerepére. Most ebben a bariton verzióban Tiborc basszus lett, így az ő szerepét osztották rám.

Kováts Kolos (Fotó/Forrás: Coopera/ Éder Vera)

Melyiküket érzi közelebb önmagához?

Sosem szoktam azonosulni a szerepeimmel, csak eljátszom a királyt, a sátánt vagy a főpapot, de egyik sem én vagyok.

Tiborccal ugyanez a helyzet: ezt a szerepet osztották rám, és én igyekszem legjobb tudásom szerint megoldani mind énektechnikailag, mind művészi eszközök terén. Amíg jólesik a színpadon lenni, szívesen elvállalom azokat a szerepeket, amelyekkel engem bíznak meg.

Hogyan épít fel egy-egy ön által megformált szerepet?

Számomra minden szerep kapcsán az a legfontosabb, hogy szépen énekeljem el. Először mindent a hang szempontjából közelítek meg. Utána persze az érzelmeket, a színészi játékot is bele kell tenni, a rendező utasításait végrehajtani, így áll össze az a szerep, amit én interpretálok a közönségnek.

Mi az, amitől az Ön által most megformált Tiborc különleges, egyedi lesz?

Attól, hogy úgy éneklem el, ahogy szerintem a legszebb és legkifejezőbb. Vannak nagyszerű Tiborc alakítások, amiket ismerek, például Radnai Györgyé, Miller Lajosé és Melis Györgyé, utóbbiakkal közös előadásban is játszottam, amikor a királyt alakítottam. Csodálatos Tiborcok voltak, ámulattal hallgattam őket, de ma már senkit sem utánoznék.

A pályám kezdetén még próbáltam olyan lenni, mint a nagy elődök, de rájöttem, mennyire fontos, hogy minden egyes szerepben önmagamat adjam.

Mit üzen Tiborc a mai közönségnek?

Mindenkinek mást és mást, nem szeretném én megmondani, hadd döntse el mindenki maga. Én csak egy közvetítő vagyok a szerző és a közönség között.

Milyen érzés a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon próbálni és fellépni?

Jóleső. Több mint húsz, talán már harminc év is eltelt azóta, hogy legutóbb ott énekeltem, és ma már teljesen mások a körülmények, sokkal komfortosabbak. Akkor még nem volt lefedve a színpad, nem voltak klimatizált öltözők. Teljes operaprodukcióval most először állok ott színpadra, korábban például a IX. szimfóniában és Verdi Requiemében közreműködve énekeltem ott.

Kováts Kolos és Molnár Levente - Bánk bán (Fotó/Forrás: Coopera/ Éder Vera)

Hogyan került kapcsolatba a zenével?

A szüleim nagyon szerették a komolyzenét, és olyan lemezeket vásároltak nekem, amit ők is szerettek hallgatni. Így kerültem közel az operához: a szüleim zeneszeretete által. De zenész nem volt a családunkban.

Emlékszik az első operaelőadásra, amit élőben látott?

Először Pécsen láttam operát, a Don Carlost, amiben rögtön szerepeltem is.

Középiskolás voltam, és egy flandriai követet alakítottam. A Magyar Állami Operaházban szintén középiskolásként jártam először, a Traviatát néztük meg édesapámmal. Arra emlékszem, hogy Svéd Sándor is énekelt benne. Ez a két élményem maradt meg a középiskolás évekből. Aztán amikor főiskolásként felkerültem Budapestre, az Operaház teljes repertoárját végignéztem.