Néhány éve került Kundry a repertoárodba, most pedig az Operaház új produkciójában, a Parsifalban lépsz színpadra a szerepben. (A bemutatót a járvány miatt bizonytalan ideig elhalasztják - a szerk.)
Van bennem egyfajta „tágulási kényszer”, vagy inkább úgy mondom: haladási irány. Szeretem az összetett karaktereket, ilyen volt Carmen, illetve Judit a Kékszakállúból. Kundry esetében a karakter nőisége egészen a misztikus szintig emelkedik, vagy ahogy a rendező úr, Almási-Tóth András mondta, átnyúl dimenziókon. Azt hiszem, ő egy misztikus operai karakter, aki emlékszik az előző életeire, ismeri a világ összefüggéseit. Egykor kinevette Jézust a kereszten, és hiába nézett rá a Megváltó szeretettel, keresi a feloldozást, nem tud bocsánatot szerezni.
Szántó Andrea (Fotó/Forrás: Márton Andrea)
Kundry egy érzéki, csábító nő a férfiak világában, az utolsó felvonásban viszont „megérkezik”, és megmossa Parsifal lábát. Akárcsak Magdalai Mária.
Először máshol keresi a feloldozást, Parsifal viszont ráébreszti, hogy csak önmagában találhatja meg. Fantasztikus és érdekes rendezés lesz az Erkelben, de még nem tudom, mennyit árulhatok el róla. A Parsifal a csúcsok csúcsa, egy igazi spirituális átváltozás.
Mitől függ, hogy tetszik-e neked egy rendezés?
Manapság mindenki szeretné kibontakoztatni önmagát, az operarendezők is. De nekem a lelkemet kell, hogy megérintse a rendezői elképzelés.
Nagy rejtély Wagner személye. Amilyen esendő volt emberként, olyan magasra jutott a művészetben.
El kell választanunk a művészt az embertől. Előtte még senki nem hatolt ennyire mélyre a emberi lélekben.
Azt hiszem, hogy aki alkot, egy magasabb szférából hoz üzenetet, sokkal tisztább energiákat hordoz, mint amilyen ő maga.
Szántó Andrea (Fotó/Forrás: Márton Andrea)
Ha a pszichoanalitikus vizsgálja Wagner műveit, meglepő „diagnózisokat” állíthat fel. Tudjuk, hogy a zeneszerzőnek nem volt zökkenőmentes a kapcsolata a nőkkel, közben pedig létrehozott egy ilyen karaktert, mint Kundry. A Parsifalban azt látjuk, hogy a férfivilág nem tud mit kezdeni azokkal a női jellemzőkkel, amit Kundry személye jelent.
A Grál-lovagok egy olyan férfitársadalom, akik cölibátust gyakorolva keresik az utat a megváltáshoz, a tisztasághoz. A világban vannak emberek, akiknek egyedüli célja a megvilágosodás – hasonlóan ehhez az archaikus rendhez.
De emberként a feladatunk az, hogy benne legyünk az élet körforgásában, a mindennapi életben, ne vonjuk ki magunkat, mert a beavatásokat próbatételekkel nyerjük el.
Parsifalnak világi tapasztalatokat kell szereznie, tapasztalatokat a nőkkel is. A Tarot szerint a Bolond útját járja, hogy eljusson ahhoz, amit keres. Végül megtalálja a férfi és a nő harmóniáját, de nem egyszerű földi, hanem magasabb értelemben is.
Egy másik szerep jut eszembe, amelyben szintén emlékezetes voltál: Judit. A Kékszakállú herceg kezdetben szintén nem tud viszonyulni Judithoz.
Judit meg akarja váltani a kapcsolatát, fel akarja szabadítani a Kékszakállút. Egy igazán mély karakter.
És Carmen?
Carmen nem akar senkit felszabadítani, ő szabad. Megadja a lehetőséget Don Josénak, hogy vele együtt szabad legyen.
Visszakanyarodnék a kezdetekhez az életrajzodban, mert nem sok interjú készül veled. Hogy kezdődött, hogy az énekesi pályára kerültél?
Berettyóújfalun születtem, de hamar elköltöztünk, gyulainak mondom magamat. Az általános iskolában néptáncoltunk, népdalt énekeltünk, aztán beírattak zongorára. Hamar kiderült, hogy szép hangom van, az első tanárom azt mondta, operai hang lehetek. Én meg voltam ijedve, mert a családban nem sokat szólt komolyzene.
Amikor tizenhat éves voltam, azt mondták, tovább kell lépnem. Szegeden Berdál Valika nénit kerestünk meg [Berdál Valéria, Liszt-díjas, Érdemes művész, operaénekes – a szerk.], aki tanácsolt néhány dolgot, és amikor egy hónappal később visszamentünk hozzá, volt változás. És ez Valika néninek tetszett. Azt gondolom, az volt a fontos kérdés, hogy tud-e valaki változtatni. Az ő művészi finomsága, energiája mély nyomot hagyott bennem.
Szántó Andrea (Fotó/Forrás: Márton Andrea)
Felvételiztél a Zeneakadémiára, ahol Andor Éva növendéke voltál, viszont Komlóssy Erzsébet szintén tanított.
Vele Miklósa Erika hozott össze. Énekeltem neki a Székely fonóból, és foglalkozni szeretett volna velem. Azt hiszem, az is egy fontos út, hogy milyen tanárokra találtam. Mindig befogadtam azt, amit tanítottak, ahogy csak tudtam, aztán jött a következő, és egy új lépcsőfok. Kaposy Margit, legújabban pedig Sümeghy Eszter, mindenki ugyanolyan mértékben járult hozzá a fejlődésemhez.
Kaposy Margittól idézek: „Az amatőrnek néha összejön minden, amikor olyan kedve van. A profi meg akkor »hozza magát állapotba«, amikor kell.”
Szeretnéd tudni, hogy profi vagyok-e? (nevet)
A tökéletességet nem lehet örökké fenntartani.
Ritkán előfordul, hogy azt mondom: ez közel járt ahhoz, amit én szeretnék. Mindig lehet jobb, az élet változás, továbblépés, ha valaki megáll, akkor van a baj. Reggel felkelek, sok függ attól, hogyan aludtam, boldogan keltem-e, mi történik napközben, mi az, ami megzavarhatja a „tökéletes állapotot”…
… és ugyanez igaz a közönség minden egyes tagjára.
És a kollégákra. Törekszünk, hogy a legjobbat hozzuk ki minden egyes napból, minden egyes előadásból. Azt hiszem, erre gondolt Kaposy tanárnő.
Úgy tudom, jógázol. Hogy segít ez a színpadi munkádban?
Évek óta csinálom az öt tibeti rítust, és a jógát is. Fontos nekem, hogy ne csak a gyakorlatokat végezzem, hanem a szellemiségét is gyakoroljam, és mostanában úgy érzem, kezdek a saját középpontomba kerülni. A jóga anélkül mozgat meg, hogy az ember kimerülne.
Amikor február elején elhunyt Mirella Freni, az utolsó dívának nevezték, de aztán jön egy új énekes, akire azt mondják, olyan, mint Freni, olyan, mint Callas. Megvan még ez a díva státusz egy operaénekesnél?
Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus? Lehet valaki fantasztikus a színpadon, és közben díva a színfalak mögött, de én a dívaságra nem vágyom, a zenében való feloldódás, a közönség és a kollégák energiái emelnek fel.
hírlevél
