Zenés színház

Szavak nélkül is

2006.10.19. 00:00
Ajánlom
Ha elmaradt volna a Dán Rádió Kamarazenekarának Titus-előadása, egy szót se szólhattunk volna: hatból négy énekes betegedett meg, köztük a címszereplő. Fischer Ádám mégis úgy döntött: megtartják a hangversenyt – és milyen jól döntött! Így ugyanis nem mindennapi élményben lehetett része a Bartók-terem (meglehetősen kevéske) közönségének.

Mozart Titusa árnyékban marad kései híres operái mellett – s valóban nem mindenben veheti fel a versenyt a Da Ponte-operák vagy A varázsfuvola hasonlíthatatlan világával. Metastasio „csókos” szövegkönyve ráadásul enyhén szólva gyönge (még a mostani, erőteljesen húzott verzióban is). Fischer Ádám már az előadást bevezető apológiájában felhívta a figyelmet arra, hogy inkább a zenére érdemes figyelni – és ebben is igaza lett. Már a nyitány első ütemeiben elfeledhettük Karl Böhm vaskosan akadémikus megközelítését. Egyáltalán: a nyitány hallatán tudhattuk, abban is igaza van Fischer Ádámnak, hogy Mozart Titusa csodálatos zene, a legcsodálatosabbak egyike. Méghozzá másképp az, mint a többi érett Mozart-opera: formai konzervativizmusa ellenére részleteiben sokkal kevésbé klasszicizáló. Rengeteg a játék, az apró belső szólam, mintha Mozart még egyszer meg akarná mutatni, mi minden fér bele az opera seriába – egyúttal sok mindent idézőjelbe tesz. A nyitány mostani előadása után törölhettük az „unalmas”, „invenciótlan” szavakat a szótárunkból – és cseppet sem mellesleg bemutatkozott az est igazi főszereplője: a zenekar.

Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert a Dán Rádió Kamarazenekara szinte észrevétlen maradt az „igazi” főszereplők, az énekesek mellett, akik kivétel nélkül megérdemlik a legnagyobb dicséretet és elismerést. Közülük is kiemelkedik a darab dramaturgiai és zenei főszereplője, Sesto. Alighanem neki írta Mozart a legnehezebb és a legterjedelmesebb szerepet. Szerencsénkre: Anna Bonitatibus ugyanis káprázatos technikával, szép hangon, a szerepet dramaturgiailag is átélve énekelt. Méltán kapta ő a legnagyobb tapsot (az egyébként remek énekkartól is). Ebben a gárdában Bonitatibus az, akit az operairodalom szinte bármelyik mezzo szerepében el tudok képzelni – és akit a legszívesebben hallanék is. Számára minden hang fontos, egyetlen passzázs sincs odakenve. Ha az efféle igényesség olyan hangi tehetség, énektechnikai tudás mellé áll, mint az övé, abból kis szerencsével igazi világhír, fényes karrier származhat – Bonitatibus a legjobb úton van efelé.

A címszerepre az utolsó pillanatban beugró Stefano Ferrarit tavasszal hallhattuk a Pásztorkirályban – akkor sokkal kevésbé volt meggyőző az alakítása, mint most. Különösen második felvonásbeli, koloratúrákkal bőven megáldott áriájában mutatta meg azt, amit hazai színpadon oly ritkán hallani – és ha ehhez hozzátesszük, hogy Ferrari gyakorlatilag próbalehetőség nélkül lépett színpadra, akkor nem marad más, csak a képzeletbeli kalapemelés. Birgitte Christensen kiválóan illett Vitellia szerepéhez, energikus, olykor hisztérikus, de mindig ízléses előadása segített abban, hogy a drámát szavak nélkül is megértsük. Még jobban tetszett Elisabeth Janssohn alakítása: Annio nadrágszerepét zeneileg tökéletesen, dramaturgiailag is komolyan adta elő – és ne feledjük, ő is az utolsó napokban tudta meg, hogy Maria Fontosh helyett be kell ugrania. De nem lenne igazságos elfelejteni a Servilia szerepében szintén „alkalmilag” fellépő Ditte Andersent vagy a jóval kevesebb szerephez jutó Johan Reutert (Publio). Utóbbi annyiban rí ki a többiek közül, hogy meg se kísérelte, hogy a zenei eszközökön kívül mást is bevessen, szinte sértetten távozott minden megszólalása után – énekelni viszont ő is nagyon tud.

Mint említettem, nekem mégis a zenekar tetszett a legjobban. Ha A pásztorkirályban kifogásoltam a régizenés allűröket, itt a „régizenélésnek” a számomra pozitív vonásait hallhattuk: a frissesség, a sokszólamúság, a transzparencia egészséges kamarazenekari hangzás szolgálatában állt, mely mindvégig szép volt. Holott a zenekari anyag az énekesekéhez hasonlóan nem ritkán virtuóz, nemcsak a klarinét- és basszetkürt szólóban. A merész pianissimók és a jókedvűen erőteljes indulók egyaránt megmutatták, hogy ez a hangzás nem egyszeri, hanem sokat csiszolt hagyomány. Nagy szó, hogy ugyanezt elmondhatjuk a Strausz Kálmán által betanított Rádiókórusról is.

Mindez természetesen nem állt volna össze produkcióvá, ha nincs Fischer Ádám. A Titus kegyelmének mostani előadásából kiderült, hogy ez az opera Fischer Ádám számára fontos, láthattuk, mennyire jól érzi magát ő is, együttesei, énekesei is előadás közben – így a közönség is gazdagabb lett egy jelentős Mozart-operával. Azt hiszem, ennél többet egy hangverseny nemigen adhat.

(2006. október 14. 19:00 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem: Mozart: La clemenza di Tito (Titus kegyelme); Titus: Stefano Ferrari; Vitellia: Birgitte Christensen; Servilia: Ditte Andersen; Sextus: Anna Bonitatibus; Annius: Elisabeth Janssohn; Publius:Johan Reuter; km.: Magyar Rádió Énekkara (karig.: Strausz Kálmán), Dán Rádió Kamarazenekara; vez.: Fischer Ádám)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

„Az éneklés felemeli a lelket” – 70 éves Pitti Katalin

A legendás énekesnőt születésnapja alkalmából egy csokorra való felvételével köszöntjük, melyek között emblematikus szerepei és ritkaságok egyaránt meghallgathatók.
Zenés színház interjú

„A humor a legszebb eszköz a sötétség ellen” – interjú Dénes Viktorral

Számos operettben bizonyított már táncoskomikusként, ezúttal azonban Rozsda Lovag bőrébe bújik Dénes Viktor a Budapesti Operettszínház zenés mesejátékában, a Rozsda Lovag és Fránya Fridában. Az újrahasznosított főhősről, a környezettudatosságról és a commedia dell’arte darabbéli megjelenéséről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Zenés színház kritika

A mitológiai szörnyek valósága

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.
Zenés színház hír

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.