Hogy melegekről is szól, ez a legkevesebb benne.
Megmenteni a világot. Ez már fontosabbnak tűnik. Prior, ez a fiatal, harmincas fiatalember New Yorkból az AIDS első jeleit veszi észre a karján, de ahelyett, hogy belenyugodna a betegségbe, elképzel magának egy angyalt, aki küldetést bíz rá.
Párja, Louis viszont nem tud együtt élni a gondolattal, hogy Prior halálos beteg, elhagyja őt. Eközben a mormon szektához tartozó Harper és Joe kapcsolata is válságban van. „A férjed homokos” – üzeni meg a feleségnek egy titokzatos hang, és a hideg jóslatról kiderül, hogy igaz. Joe és Louis éjjel, a Central Parkban találnak egymásra. Az Angyalok Amerikában története
az egyre elkerülhetetlenebb tragédia felé hömpölyög, de megjelenik az angyal. Fekete szárnyai vannak, és Priort szólítja.
Eötvös Péter operájának alaphelyzete az irreális világ, amelyben mégis a miénkre ismerünk. És a kérdésre: hol húzódik a határ való és valótlan között.
Az operában az irreális uralkodik, és ha ebbe realitás keveredik, akkor kell vigyázni
– mondja Eötvös Péter.
Régi jellemzője ez az operának, talán nincs is alkalmasabb műfaj ennek megjelenítésére. A maga felfokozottságával, valószerűtlen történeteivel, túlzásaival, kitágított pillanataival mindig valami többet, egyfajta lelki igazságot jelenít meg, mintsem megelégedne a fizikaival.
Eötvös szerint ebben a műben mindenki angyal, nem csak az, aki szárnyat visel. Erre utal a dráma alcíme: gay fantasy.
Bécsben vagyunk, az Angyalok Amerikában című opera főpróbáján a Neue Operben, a Museumsquartierben. Ahogy Bécsben, úgy Budapesten, a CAFe Budapest fesztiválon is Caroline Melzer ereszkedik majd alá az Angyal szerepében, Sophie Rennert lesz Harper, az elhagyott feleség, Wolfgang Resch az új identitását megtaláló Joe. David Adam Moore a prófétai feladataira találó Prior, párját, Louist Franz Gürtelschmied alakítja. Matthias Oldag rendezésében végül megbarátkozunk a hófedte New Yorkkal.
A zeneszerző tizenöt éve írta ezt a művét, amely a hatodik a sorban – azóta még hat operát írt. Szerencsés művész: már jó ideje megrendeléseket teljesít, van kinek komponálnia. A millenium idején, a párizsi Chatêlet kérésére kezdett foglalkozni a Pulitzer-díjas Tony Kushner drámájával, amely a kilencvenes években meghódította a világot, azóta film- és sorozatadaptációja is készült, az utóbbi Al Pacinóval és Meryl Streeppel. „Két dologra figyelek: élő szerzőkkel szeretek együtt dolgozni, és a jelenre reflektálni. Amikor ezen az operán gondolkodni kezdtünk, fontos kérdés volt, hogy mit hoz az új évezred.”
Félelem, várakozás előzte meg a percet, amikor évszám az ezres helyiértéken az egyről a kettőre váltott, legyen bármilyen nevetséges ma a rettegés. Eötvös szerint az emberiség égető kérdései ugyanazok száz évvel ezelőtt, mint most, s épp ezek lesznek száz évvel később is. Hogy melegekről is szól, ez a legkevesebb az operában – mondja. „Itt zsidókról, amerikaiakról, mormonokról, félvérekről van szó, a kirekesztettekről.
Úgy tűnik, vannak olyan konfliktusok, amiket az emberek nem tudnak megoldani.”
Kushner hét órás drámája rengeteg témát magába foglal, a libretto szerzője, a zeneszerző felesége, Mezei Mari azonban biztos kézzel válogatta ki azokat, amelyek örökérvényűek lehetnek. A politikával kacérkodó sztárügyvéd, Roy Cohn, aki annak idején Donald Trumpot is védte, és hírhedt homofóbként egyébként homoszexuális volt, benne maradt. Ilyen figurák mindig vannak és lesznek. Az opera azonban nem alkalmas arra, hogy a napi politikára reflektáljon. Most tizenöt évvel az ősbemutató után, több mint egytucatnyi produkció és mintegy 60 előadás után úgy tűnik, Eötvös időtálló művet komponált. Mert ugyan az AIDS már könnyebben gyógyítható, az ózonlyukak mérete is csökken, de sok minden még gyógyulásra vár. Az amerikai prófétának ma hasadtnak kell lenni, mint Prior, aki egy betegágyon várja a megvilágosodást, hogy kilásson ebből a világból. Hogy megpillanthasson valami nála nagyobbat.
„Az angyal, aki a fantáziában létezik, ő teszi helyre a dolgokat” – mondja Eötvös a történet végéről, amely Matthias Oldag rendezésében különösen megragadó. „A színpadon egyszerre eltűnnek a különbségek a melegek, a heteroszexuálisok, a zsidók, az amerikaiak között” – mondja a rendező, és a szeme csillog. Nem volt könnyű dolga, pedig Eötvös kiváló dramaturgiai érzékkel rendelkező zeneszerző. –
Nem mindegy, mi történik a színpadon, mert amikor megjelenik az angyal, annak hitelesnek kell lennie.
„Több életet.” Ezzel búcsúznak a szereplők. Többet nem is lehetne mondani a millenium előtt.
Az Angyalok Amerikában énekesei hangosítással énekelnek – noha ez az opera műfajában ritka, a szerző szerint a szöveg érthetősége miatt van erre szükség –, de a zenekar összeállítása is különleges. Két szaxofont, basszusklarinétot, Hammond orgonát, elektromos gitárt, hatalmas ütőapparátust foglalkoztat a partitúra alapján, a vonóskar az ősbemutatón mindössze egy kvintettet jelentett, de most sem több egy tucatnyi muzsikusnál. „Volt két előadásunk Londonban a BBC zenekarral, ahol hatalmas vonóskarral szólalt meg az opera” – mondja a zeneszerző lelkesen. És hogy szólt?, kérdezem. „Csodálatos volt, kész Hollywood.”
Eötvös a világ egyik legtöbbet játszott kortárs operaszerzője, s azon kevesek egyike, akik professzionális karmesterek. Boulez vette szárnyai alá annak idején, az Ensemble InterContemporain zeneigazgatója volt, rendszeresen állt a BBC Szimfonikusok, a Budapesti Fesztiválzenekar élén, vezető karmester volt a Holland Rádió Kamarazenekaránál. A budapesti premiert is Eötvös vezényli, akitől végre alkalmam nyílik megkérdezni azt, ami régóta foglalkoztat: más élmény-e saját művet vezényelni?
„Amikor egy kompozícióval készen vagyok, és leteszem a ceruzát, onnantól az én gyerekem ugyan, de olyan, aki két lábon áll, önállóan él.
Amikor vezénylek, ugyanúgy jegyzetelem a kottát, mint bármely más karmester” – mondja. Eötvös zenéje színes, nem evilági, s a záró jeleneteket hallgatva úgy érzem, ez a gyönyörű lebegés nem jöhet létre máshogy, csak a tonalitás hátrahagyásával, egy olyan nyelven, amely független az európai fül által követelt harmóniai szabályoktól. „Grandiózus atmoszférája van” – mondja Walter Kobera karmester.
Mi az oka, hogy csak most jut el ez az opera Magyarországra, kérdezem a szerzőt. „Ezt másnak tegye fel. Én annak örülök, hogy végre megtörténik.”
Az Angyalok Amerikában október 10-én és 12-én látható a Müpa Fesztiválszínházában, a CAFé Budapest fesztiválon. A Rádiózenekart a szerző vezényli.