Zenés színház

"Szeretem, ha az utolsó gombot is kiválaszthatom"

2016.06.07. 08:16
Ajánlom
A divat nem igazán érdekli; a rajzolás, festés annál inkább. Igazi csapatjátékos, a jelmeztervezésben is ez vonzza, nem vágyik főszerepre. Nyolc éve tervez színpadi öltözékeket a Madách Színház nagy produkcióihoz, de az Operában és vidéki színházakban is sokat dolgozik. Rományi Nórával beszélgettünk.

- Mindig jelmeztervező akartál lenni?

- Gyerekkoromtól kezdve jelmeztervezőnek készültem. 12-13 éves koromra pedig már biztosan tudtam, hogy ez érdekel.

- A divat vagy a színház?

- A divat kevéssé, inkább az irodalom és a színház. A Kisképzőbe jártam, aztán az Iparművészetire.

Rományi Nóra

Rományi Nóra

- Hogy kerültél a zenés színház közelébe?

- Egyszerűen így alakult, semmilyen elhatározás nem volt bennem ezzel kapcsolatban, bár nyilván mindig is volt bennem egy affinitás hozzá. A kezdeti munkáim között volt az Interoperett jelmezeinek tervezése, amit tizenkét éven át csináltam. Ez pedig az ismeretségek révén újabb és újabb meghívásokat-megrendeléseket hozott zömében ebből a zenés színházi közegből, de előfordultak már akkor is táncos felkérések.

- Egy jelmeztervezőnek mennyire van szabad mozgástere?

- Nagyon változó. Rengeteg helyen dolgoztam, sokat járok vidékre, de a legmeghatározóbb számomra a Madách Színház. Nyolc éve dolgozom itt rendszeresen, s miután ezek zömében látványos, nagy produkciók, elég pontos és kötött menete van annak, hogy ki mit miként csinál. Elengedhetetlen a jó együttműködés a rendezővel, de természetesen van mozgásterem. Ez mondjuk darabonként is változik.

- A legutóbbi munkád a Madách Színházban a Les misérables – A nyomorultak volt. Itt mi volt a megkötés?

- Itt viszonylag szabadon mozoghattam. Szirtes Tamás rendező mindössze annyit kért, hogy ne használjunk olyan nagy léptéket, hanem a jelmezekben is legyenek filmes, aprólékos kidolgozottságú finomságok, egyfajta festőiség.

- A korhűség alapvető volt?

A kosztümök összességében egyértelműen az adott korból merítenek, de a sminkeknél és a frizuráknál lazábban kezeltük a korhűséget, kicsit közelítettünk a mához, főként a fiatal forradalmárok esetében.

Rományi Nóra rajzai  a fiatal forradalmárok jelmezeiről

Rományi Nóra rajzai  a fiatal forradalmárok jelmezeiről

- Ilyenkor beleásod magad, keresel régi ábrázolásokat?

- Ez mindig így van, kortárs daraboknál sem lehet megspórolni az utánajárást. A tervezési folyamat első lépése – azután, hogy a rendezővel átbeszéltük az elképzeléseit – a gyűjtőmunka. Én úgy szoktam, hogy rengeteg dolgot elolvasok, megnézek, majd hagyom, hogy egy kicsit leülepedjen, összeálljon bennem valamilyen miliő, hangulat. A rajzoláskor pedig ez természetesen ott van a fejemben, de addigra már otthonosan mozgok ebben a világban, s szabadabban gondolkodhatok. Egy kortárs dráma közege is nagyon erősen meghatározott, abba ugyanúgy bele kell ásni magad.

- Sosem szeretted volna, hogy valamilyen módon a ruháid álljanak a középpontban?

- Ha ezt szerettem volna, akkor divattervező lennék, vagy látványszínházat készítenék. Ha ki akarom élni az ilyen irányú vágyaimat, képeket festek. Ebben a munkában nekem pont az tetszik, hogy igazi csapatmunka: rengeteg ember harmonikus együttműködése szükséges a kiváló eredményhez, s ehhez én teszem hozzá az egyik mozaik-darabot.

A fiatal forradalmárok élőben

A fiatal forradalmárok élőben

- A színészek jellemzően mennyire szólnak bele abba, hogy mit viselnek?

- Azt vettem észre, hogy zenés színházakban, nagy musicalprodukciók esetében ez is gördülékenyebben működik. Itt mindenki tudja, hogy minden fogaskeréknek a helyén kell lennie ahhoz, hogy zökkenőmentesen menjen a dolog, így általában első szóra felveszik, amit kapnak, kevésbé vannak mániáik. Ez most persze általánosítás, és annyiféle helyzet adódik. Előfordul, hogy egy szereplőnek kimondottan szépnek kell lennie a színpadon, máskor pedig szándékosan elrajzoltak a figurák, s akkor nem lehetünk tekintettel arra, hogy neki jobban állna ez vagy az. A Madáchban azt tapasztaltam, hogy ezzel sosincs komoly gond.

- Előfordul többes szereposztásnál, hogy nézed a próbát, és azt gondolod: ez a másikon sokkal jobban állt?

- Persze, de ez már a ruhapróbán is nyilvánvalóvá válik, ezért általában nem is tökéletesen egyformák a jelmezek, muszáj az adott színészre alakítani. Ezek olyan finomságok, amiket nem veszel észre, ha megnézed egymás után az előadásokat, de ha egymás mellett állna a két szereplő, akkor szembetűnő lenne. A karakterek lényegét is kicsit másként ragadják meg, s a jelmez ehhez is igazodhat.

A nyomorultak - Madách Színház

A nyomorultak - Madách Színház

- Mi az, ami a tervezéskor ihletet ad? A gyűjtögetésnél már színeket, anyagokat is keresel, vagy az az utolsó fázis?

- A nagyprodukcióknál, mint például A nyomorultak, ennek pontos menetrendje van. Gondolj bele, egy ilyen előadásban négy-ötszáz jelmez is van, tekintve, hogy sok szerepet kettes-hármas szereposztásban játszanak. Az első lépés, hogy megkapom a szövegkönyvet, és zenés darab esetében ugyanilyen fontos, hogy a zenét is meghallgassam. Összeáll bennem egy kép, ezt megvitatjuk a rendezővel, aki meghatároz alapvetéseket, hangulatot, beszélünk a karakterekről. Zenés daraboknál pedig nagy tánckarral dolgozunk, és ilyenkor különösen oda kell figyelni arra, hogy milyen legyen ez a tömeg, s ebből miként tűnjenek ki a szereplők. A nyomorultakban megjelenített eseményekről persze kevés konkrét képi anyag fellelhető, de sok festményt, korabeli rajzot vagy akár karikatúrát tanulmányoztam; leginkább színeket, hangulatokat kerestem.

A Thénardier-házaspár

A Thénardier-házaspár

- Ilyenkor skiccelsz?

- Nem skiccelek, a legtöbb rajzomat rögtön aprólékosan kidolgozom, megfestem. Akikkel én dolgozom, azoknak ez többnyire fontos is. Szirtes Tamás például kimondottan szereti, ha a minták, gombok is jól látszanak a terveken. Az első rajz általában persze nem a végleges változat, az többszöri egyeztetés után alakul ki. Elkészül a díszlet, akkor azt is figyelembe kell venni: mi olvadjon bele, és mi az, ami jó, ha kiugrik. A nyomorultaknál például a Thénardier házaspár az, aki elrajzoltabb, s némi színt visz az alapvetően komor közegbe. A próbák során is sokat változtatunk, belekerülnek új ötletek: ide kellene egy plusz zseb, kendő. Mikor készen vannak a tervek, ahhoz keresünk anyagokat, ha nem találunk, festetünk, itt nem igazán működik az, hogy láttam egy izgalmas anyagot, s azt beillesztem. A nyomorultaknál a kész ruhák egy részét pedig koszolni, rongyolni kellett.

- Az fel sem merülhet, hogy egy-egy darabot boltban vásárolj meg?

- Ilyen nagyprodukcióknál nem jellemző. Hiszen több szereposztás van, így például a turkáló nem annyira jöhet szóba, hiszen többes szereposztásban és sokáig játsszák, esetleg új szereplő lép be, vagy pótolni kell. Kisebb vagy kisebb létszámú produkciókban ez inkább megesik. Például Pécsen A kis herceg balettben a bőrkabátokat egyszerűen megvettük, és kicsit átdekoráltuk. De én alapvetően a zenés színházi közegben mozgok otthonosan, ott pedig legtöbbször kimondottan „jelmezszerű”, az adott darabhoz készülő színpadi öltözékekre van szükség.

Kisherceg-Róka

Kisherceg-Róka

- Rengeteget jársz vidékre. Mész, ahová hívnak?

- Igen, a mi szakmánknak van egyfajta kiszolgáltatottsága. Jellemzően nem vagyunk társulati tagok, így ez egyfajta vándorélet. A Madáchban például annyira sikeresek a darabok, hogy két-háromévente kerülhet sor egy-egy ilyen nagyobb bemutatóra, amire jellemzően engem hívni szoktak. Ez főállásnak kevés volna, és izgalmas is időnként más emberekkel, társulatokkal találkozni.

- A munkád a bemutatóval befejeződik?

- Igen. A színházban van jelmeztervező-asszisztens, aki viszont főállásban dolgozik a társulatnál, és a pótlásokat, vagy az új szereplők jelmezeit már ő el tudja intézni. Előfordul, hogy kikérik a véleményemet, de a munka a premieren véget ér. Addig viszont teljesen leköt egy új darab. A tervezés után anyagmintákat nézegetünk, végigkövetem a kivitelezést, és szeretem, ha az utolsó gombot is kiválaszthatom, ezek mind fontos apróságok.

- Az Operában rendszeresen dolgozol, nyilván más szempontok alapján kell táncosokra tervezni.

- Valóban, de én kicsi korom óta imádom a balettet, így valamelyest otthonosan mozgok ebben a közegben. Novemberben mutatták be a Diótörőt (Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreográfiájával), aminek a jelmezeit én terveztem, most pedig a Don Quijote-hoz készítettem el a jelmezterveket, ennek idén novemberben lesz a premierje, és egy szentpétervári koreográfus, Mikhail Messerer rendezi. Meseszerű, finom humorú előadást álmodott meg, korhű jelmezekkel, így ehhez igazítottam a terveimet is.

Drosselmeyer varázsló

Drosselmeyer varázsló

- Ezeken a terveken nagyon különlegesek az anyagok. Ezeket készíttetitek?

- Ennek a ruhának az anyagát valószínűleg egy speciális technikával nyomtatjuk majd.

- A költségvetés mennyire szab határt a fantáziának?

- Általában már a tervek elkészültekor meg tudjuk becsülni, hogy ez mibe kerül majd, és vagy jóvá hagyják, vagy nem. Előfordul az is, hogy a már kész terveket kell utólag szűkebbre szabni, például az anyagokon lehet spórolni, persze ez minőségbeli különbséget is jelent.

- Mennyire kell ismerned a színészeket-táncosokat, akikre tervezel?

- A Madáchban már otthonosan mozgok, ott sokakkal dolgozom együtt rendszeresen, így ismerem a küllemüket, alakjukat, ha pedig valaki új érkezik, azt általában alaposan megnézem magamnak.

- Az utcán mennyire figyeled az emberek öltözködését?

- Figyelem, de jellemzően inkább az összkép, a karakter érdekel: a ruhán túl a tartása, frizurája, járása, tekintete. A divat igazán nem érdekel. Láthatod, én is a kényelemre szavazok: sportcipő, nadrág, szaladgálós darabok, egészen megvisel, amikor egy-egy bemutatóra magas sarkút kell felvennem.

- A színpadon, a jelmezek tekintetében sincsenek divatirányzatok?

- Ez érdekes, mert amikor az ember tervez, akkor ezt nyilván nem érzi. De ha visszanézem a tíz-húsz évvel ezelőtti munkáimat, akkor nagyjából meg tudom mondani, mikor készült - nem csak emlékezetből hanem -, mert a ruhákon rajta van a kor lenyomata. Még egy más korszakban játszódó darab esetében is beszüremlik valami az aktuális trendekből. Ebben nincs szándékoltság, de jól megfigyelhető. Most itt ülünk mi 2016-ban, és úgy érezzük, hogy ehhez képest minden elavult, de tíz év múlva ugyanúgy látni fogjuk a fotókon, hogy lám, akkor ez volt a trend.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Vizuál

Instagramon dokumentálta apja halálát egy fotós

Apja élete utolsó tanítását akarta átadni fiának, akinek teljesen hiányzott addigi életéből - fia pedig így, fotókon keresztül próbálta feldolgozni a tragédiát. A sorozat végül mindkettőjük számára sokkal többet adott.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Zenés színház

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.
Klasszikus

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

A Játékszín gondoskodik a siófoki nyaralók szórakoztatásáról

A Dog Story, A chicagói hercegnő, a Chess és Hernádi Judit önálló estje is látható lesz a siófoki Színparton. Idén a Játékszín állította össze a nagymúltú szabadtéri színpad műsorát.
Zenés színház

Ki volt az igazi Hans Sachs?

Több ezer mű szerzője, Luther támogatója, eszményített lírikus, egy koraújkori, egyszemélyes Monty Python, foltozóvarga, és nem utolsósorban Wagner egyetlen vígoperájának főszereplője.
Zenés színház Mörbisch

Bodor Johanna: „Minden társulatot meg kellett hódítani”

A Mörbisch-i Seefestspiele gigaméretű, 3600 négyzetméteres színpadának közepéig a kulisszából 35 lépést kell megtenni. Ez volt az első, amit rögtön kiszámolt a helyszínen Bodor Johanna, miután felkérték: idén nyáron ő legyen a koreográfusa a Marica grófnőnek a Fertő-tónál.
Zenés színház billy elliot

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Zenés színház magazin

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.