Úgy gondolom, ezt a darabot csak az akarhatja eljátszani, akinek különös vonzalma van a klasszikus zenéhez. Jól érzem?
A feltételezés stimmel. Bár ezt a vonzalmat nem tartom kizárólagos feltételnek A nagybőgő eljátszáshoz, mert végtére is az a közeg, ami itt a komolyzene világa, csak egy választás eredménye. A szerző, Patrick Süskind döntése.
Azt a fajta küzdelmet, amit a mindenkori kisember átél, megmutathatná egy gimnáziumban vagy akár egy építkezésen is.
Akkor a főhős nem muzsikus, hanem tanár vagy ács lenne. Süskind valamiért ebbe a mitológiába helyezi a hősét, s persze extrán vonzóvá teszi így számomra az anyagot: nagy szerelmem a komolyzene. Nem vagyok fanatikus, de remek kikapcsolódás számomra egy koncert. Legutóbb például a Wagner-napokon jártam a Müpában, A Rajna kincsén. Hatalmas élmény volt. Főként, hogy ez a mű fontos motívum a nagybőgős sztorijában is.
Klem Viktor (Fotó/Forrás: Klem Viktor)
Wagneren kívül van még nagy kedvenc?
Nem vagyok válogatós sem műfajok, sem előadók terén. Ugyanazt nyújtja számomra egy szólókoncert, mondjuk Várdai Istvánnal vagy Bogányi Gergellyel, mint egy este a Fesztiválzenekarral. Lenyűgöz, amit hallok és látok. Szerzőtől függetlenül tudok lelkesedni egy-egy zenei eseményért. Jó, a szívem csücske a romantikusok és az oroszok világa, A nagybőgő nem véletlenül indul Rachmanyinov II. szimfóniájával. Süskind eredetileg Brahmsot írt a darab elejére, ezen a ponton avatkozott bele azonban a dramaturgiába Klem Viktor ízlése.
És milyen az a férfi, akit játszol?
A nagybőgős karakterének két arcéle van. Az egyik egy átlagos emberi vonáson alapszik: megpróbál nagynak mutatkozni, valójában viszont porszemnyi, és ő maga is tudja ezt. Mi, emberek, úgy vagyunk összerakva, hogy sok esetben megpróbálunk nagyobbnak tűnni, mint amekkorák vagyunk. Ő is ilyen – úgy tesz, mint egy páva.
Van egy álcája, ami ugyan kopottas, de hatalmasra fel tudja fújni magát a látszat kedvéért.
Aztán egyszer csak lebuktatja saját magát, és kiderül: nemhogy nem páva, de ökörszemnek is túlzás. Ugyanakkor mégis van benne valami szerethető, hiszen szakmailag nagyon elhivatott, és hittel teli az élet költői, metafizikai részét illetően. Nem mellesleg nagyon kifinomult figura. Ez a fickó kényszeresen ügyel a nyelvre és a stilisztikára is. Aztán a néző mégis tanúja lesz annak, ahogy ez lebomlik, s végül egyre sallangmentesebben, tisztábban szólal meg. És minél több réteget hánt le magáról, annál emberibb arca válik láthatóvá. A nagybőgős 70 perc alatt olyan önismereti utat jár be, amelynek a végén kegyetlenül szembesíti magát azzal, hogy mi is a helyzet.
Mire jön rá?
Arra, hogy lépéseket kéne tennie a boldogsága érdekében... Eddig képtelen volt radikálisan változtatni, akár egyetlen lépést is tenni a karrierje és a boldogulása útján. Mindent összevetve elszámol magával: felismeri, hogy sebezhető és magányos. Miközben élhetne éppenséggel boldog párkapcsolatban, lehetne olyan munkája, amiben hisz, dolgozhatna olyan közegben, amelyben nincs alábecsülve és megalázva, hanem pont értékelnék. Az előadás persze nem ad választ arra, hogy fog-e majd érdemben cselekedni, de a nézőben legalább felsejlik a remény, hogy talán egyszer túllép a saját határain a manus.
A videóajánlódban partnernődként említetted a nagybőgőt. Számomra, ha van férfias hangszer, akkor az pont a nagybőgő.
„Ez egy nagy szerelem” – hangzik el a főhős szájából, miközben a hangszerről beszél. Később a beteg nagynénikéjéhez hasonlítja, öregasszonynak titulálja. Miközben a nagybőgő valóban meglehetősen robusztus, mégis
utalások vannak arra, hogy a zenész és a hangszer között valami erotikus szál feszül, ahogy tartja, öleli, abban ugyancsak van valami erotikus
– persze csak költői szinten. Nőként tekint a hangszerére, ezért bennem is kialakult valahogy ez az asszociáció, hogy a bőgő a partnernőm. Miközben tele van vele a kocsi, ha mellém ül. Viszont előadás végén mindig meghajol ő is.
Klem Viktor (Fotó/Forrás: Klem Viktor)
A sajátod?
Bérlem. Szóval nincs mindig nálam, de ha igen, akkor a lakásban a csellóm és a basszusgitárom mellett szállásolom el. Épp összeölelkezve dőlnek a falnak hárman.
Ez azt jelenti, hogy rendszeresen muzsikálsz?
Süskind mintha rólam írta volna azt a részt, amelyben a nagybőgős azt mondja: furulyán, majd csellón keresztül jutottam el a nagybőgőhöz. Én is. A zeneoviban furulyáztam, aztán 9 éves koromtól csellóztam, a középiskola alatt basszgitároztam, és természetesen bandánk is volt. Az egyetemen a zenés vizsgák alkalmával rendszeresen önjelölt zenei vezető voltam az osztályunkban. Végül eljutottam a bőgőig, és az előadásban meg is szólaltatom. Nemcsak skálázom, hanem el is játszom két darabot – ilyet magyar színész nem csinált még ebben a monodrámában, hazai színpadon.
Fejléckép forrása: Klem Viktor
hírlevél
