Az előadást Szinetár Miklós rendezte, vezényel Jankó Zsolt.

A díszletet és a jelmezeket gróf Bánffy Miklós ősbemutatóra készült tervei alapján rekonstruálták. A koronavírus-járvány miatt Kolozsváron továbbra sem szabad közönség jelenlétében színházi és operaelőadásokat tartani.

Az opera cselekménye a Kékszakállú várában játszódik, ahová a herceg új feleségével érkezik, aki családját és vőlegényét is elhagyta az ő kedvéért. A szerelmes Judit meg akarja ismerni férje múltját és annak vonakodása ellenére sorra kinyitja a lezárt ajtókat, amelyek véres titkokat rejtenek: a kínzókamrát, a fegyvertárat, a kincseskamrát, a virágok földjét, Kékszakállú birodalmát, a könnyek tavát. Az utolsót már Kékszakáll tiltása ellenére tárja ki, s mögötte a régi három asszonyt találja, akik közé ő neki is be kell lépnie, emlékké válik ő is, hogy a magány örök éjszakája boruljon a várra.

A mindössze egyórás, kétszereplős zenemű értelmezési lehetőségei igen tágak. Balázs művét misztériumnak nevezte, a vég Judit sorsában a tragikus elbukás: a vár a lélek birodalma, az ajtók pedig a lélek kapui. Van, akik szerint a darab a férfi-nő kapcsolatról, a lélek rejtelmeiről és szenvedéseiről szóló szerelmi dráma, mások szerint a Kékszakállú a teremtő, Judit maga az ember lenne.

Kapcsolódó

100 éves a Kékszakállú

Száz éve, 1918. május 24-én mutatták be Bartók Béla egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát.