Zenés színház

Színháztörténet jelen időben

2009.01.27. 00:00
Ajánlom
Amikor először beszélgettünk, első rendezésére készült az Operettszínházban. A Jövőre, veled, itt óta színpadra állított egy musicalkanavász-szerűséget, az Oltári srácokat, és Szabó Magda az Álarcosbál után neki adta Abigélt. Nyolc-tíz hónapja, mióta titoktartást ígértetve elmondta, megkapták a Tavaszébredés non-replica jogait, bármikor találkozunk, Somogyi Szilárd másról szinte nem is beszél.

Somogyi Szilárd

Fidelio Est: Nekem úgy tűnik, időileg, fizikailag, szellemileg azonnal beszippantott ez a munka, a nyáron meghirdetett nyílt szereplőválogatás óta gyakorlatilag ebben élsz. Tényleg, erre a castingra miért volt szükség? A színművészeti egyetemen, a musicalstúdiókban, az Operettszínházban levő fiatalok között nem volt elég tehetség?

Somogyi Szilárd: Egyrészt kötött bennünket a szerződés, másrészt viszont, és ez lehet, hogy nagyképűnek hangzik, de fel akartuk térképezni a jelenlegi helyzetet. Persze, ott vannak a zenésszínész-képző intézmények, és vannak, amelyek növendékeivel naponta találkozunk, mégis azt gondoltuk, nyitnunk kell, és bevállalni ezt a rizikót.

FE: Akár azt is, hogy minden 16 év feletti, kamaszos külsővel megáldott boldog-boldogtalan az Operettszínházat ostromolja?

SSz: Pontosan. De szerencsénk volt: a 350 jelentkezőből 184-et behívhattunk az első fordulóra, és közülük mintegy negyvenen maradtak a másodikra.

FE: Egy tapasztalt színésznek előnye volt egy megfelelő hangú, nem színpadidegennek tűnő, ám teljesen kezdővel szemben?

SSz: Mindenki tiszta lappal indult, nem számított, hány szerep van mögötte. Nagyjából tudtam milyen típusú Wendlát, Moritzot, Melchiort, Ilsét keresek, de érdekelt, kit mi motivál, miért éppen azt a szerepet választotta. Tudtam, hogy nehéz lesz, hogy a darab témája olyan dolgokkal szembesítheti vagy olyan dolgokra ébresztheti rá a jelentkezőket, amit addig még nem éltek át, esetleg sebeket téphet fel vagy elfojtásokat hozhat felszínre. Volt, aki itt, egy szituációs gyakorlatban kapott életében először pofont. Volt, hogy a szöveg egyszerűen bezárta őket, az avatatlanok számára értelmetlennek tűnő számokkal azonban felszabadultan fejezték ki érzelmeiket. Szóval vissza kellett menni a szentesi drámatagozati gyökerekig…

FE: Ez azért elég veszélyes. Elég egy rossz hangsúly, és kibillenhet a személyiség egyensúlya, neked pedig, mert minél több időt töltötök együtt, minél mélyebbre ásol bennük, annál nagyobb a felelősséged. Ez nem riasztott vagy bizonytalanított el egy pillanatig sem? De kérdezhetném jelen időben is.

SSz: Abból a szempontból talán könnyebb a helyzet, hogy nincs olyan nagy korkülönbség közöttünk, így nyitottabb, őszintébb, tiszteletköröktől mentesebb a viszonyunk. A második-harmadik forduló workshopjai után épp ezért lépett be egy pszichológus, és mérte fel, kik azok, akik képesek ezt elviselni. Nem a munka mennyiségét, hanem a lelki megterhelést. Gondolj bele: 19,5 év a szereplők átlagéletkora. Alig vannak túl a darabban megírt felnőtté válás kételyein és problémáin, ráadásul hiába telt el közel százhúsz év azóta, hogy Wedekind megírta ezt a gyermektragédiát, ha végignézel az előadások történetén, azt látod, hogy szinte minden premier előtt hallatták a hangjukat azok, akik kikérték maguknak ezt a témát. Pedig nem lehet a szőnyeg alá söpörni, nem lehet áltatni a kamaszokat. Korábban érnek és gyorsabban élnek ma, mint akkor, de még mindig hiányzik a kommunikáció. Lehet, hogy naiv vagyok, de bízom benne, hogy ez a musical elindíthat valamiféle párbeszédet. Ami még fontos, hogy a felnőtt női szerepeket Bajcsay Mária játssza, aki mint egy tyúkanyó tartja össze a próbák szüneteiben és a próbákon kívül a társaságot.

FS: Ha már előjött a színháztörténet: a rendezők ennél a darabnál láthatóan törekszenek egyfajta stilizációra, legutóbbi itthoni bemutatója, a Horváth Csaba rendezte, fizikai színházi előadás volt. A musicalműfaj mit enged meg?

SSz: A Nyugati Teátrum intim terében nem lehet hazudni, ugyanakkor nem lehet, és nem is kell, a húst megmutatni. Az üres tér és a szavak ereje jobban beindítja a fantáziát. Egyetlen fekete szobába sűrűsödnek az események, ahol nincsenek bútorok, csak egyszerre gyermekien játékos és merevségükben, szabályosságukban a külső világra utaló kockák. A hangulatot fénnyel fogjuk megteremteni. Az egyik kollégám azt kérdezte, hogy krétakörös vagy operettes lesz-e az előadás. Egyik sem. Sikeres és nagyon jó színházak tartom mindkettőt, de én nem hiszek abban, hogy csak ezek a pólusok léteznek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Plusz

Az utolsó szerelem mítosza

Az első szerelem minden líra egyik fő toposza, sőt népdaloktól regényekig, a first love az igazi, mert mindenkit érdeklő, lángba boritó téma. Azon gondolkozom, hogy miért nincs az elsőnek párja, azaz miért nincs igazi irodalma, lírai lenyomata az utolsó szerelemnek, ennek a fellobbanó érzelmi viharnak? Almási Miklós írása.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kritika

Szikrák és vízcseppek – Aida a Szentmargitbányai Kőfejtőben

Tíz év után ismét az Aida került színre az Ausztriában található Szentmargitbányai Kőfejtő hatalmas szabadtéri színpadán. Nem ez volt azonban az egyetlen visszatérés: ismét Thaddeus Strassberger rendező munkáját láthatta a közönség.
Zenés színház hír

Lehoczky Zsuzsáról nevezték el az Operettszínház játszóhelyét

Különleges születésnapi ajándékkal köszöntötte a Budapesti Operettszínház Lehoczky Zsuzsát: a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja nevét viseli mostantól a teátrum Raktárszínháza.
Zenés színház ajánló

Lehár Ferenc világhírű művei csendülnek fel a Komáromi Erődben

A Budapesti Operettszínház a legendás komáromi zeneszerző életművéből nyújt nagyívű válogatást július 27-én, a gálakoncertet Homonnay Zsolt rendezésében láthatja a közönség.
Zenés színház kritika

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Zenés színház interjú

„Csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nincsenek félelmeink” – beszélgetés Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs elképesztően erős évadot tudhat maga mögött. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatójaként 2024-ben debütált a Budapesti Operettszínház több előadásában is, és főszerepet kapott a Carmenben.