A legjobb zenés/szórakoztató előadás kategória jelöltjei:

1. Chicago

Bozsik Yvette felfogásában a musical-történelem enigmatikus darabja a kétes hírű celeb nők bulvárharcáról szól. Ehhez a keserű társadalmi szatírához egy ágy és egy tévé által meghatározott teret választ, hangsúlyozván a központi gondolatot: "kapszulahotel az életünk"- ahogyan maga a rendezőnő fogalmaz. Bozsik Yvette rendezői koncepcióját parádés (kettős) szereposztásban valósította meg, amelyben előnyt élveztek az énekelni-táncolni tudó (és a magyar kereskedelmi médiában is fel-felbukkanó) magyar kiválóságok.

Schell Judit, aki az előadás egyik szereposztásában Vella Kellyt alakítja, így mesél a Fideliónak adott interjújában a darab érvényességéről: "A bírálat abban nyilvánul meg inkább, hogy hogyan kerülnek ki ezek a nők a börtönből - úgy, hogy sztárt csinálnak belőlük. Roxie-nak elég azt füllentenie, hogy terhes, és egyből megsajnálják. Szerintem ezek a nők megérdemlik a büntetésüket: az egyik megölt egy embert, a másik kettőt, hármat, nem hiszem, hogy kint kellene tartani őket az utcán."

"A Centrálban most bemutatott Chicago okosan és érvényesen mesél médiáról, manipulációról és a celebiparról. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy iskolapéldát ad abból, miként tud a zenés-szórakoztató és a bulvár jelző végre nem pejoratív fogalomként létezni a fővárosi színházi életben -írja Frauenhoffer György az előadásról a Revizor hasábjain.

2. Az Őrült Nők Ketrece

Alföldi Róbert rendezése abból a musicalből készült, amit Jerry Herman és Harvey Fierstein az azonos című '78-as film alapján írt. Ahogyan megszokhattuk, Alföldi nem apropó nélkül "beszél": erősen aktualizáló és kikacsintásokkal teli előadásában a bemutatót megelőző, és a témát érintő politikai nyilatkozatokra, a Pride felvonulás körülményeire és médiavisszhangjára is nyíltan reflektál.

Bóta Gábor a Népszava oldalán így ír az előadás nyíltságáról: "Alföldi Róbert nem lacafacázik, nem rejt a sorok közé semmit, egy az egyben, akár vaskos komédiázás keretében, egyáltalán nem finomkodva kimondja, amit akar, legyen szó erotikáról, vagy politikai közlendőről. És közben még érzelmes is, olykor már-már nyúlós. Időnként a giccshatáron mozog. (...) De persze van azért irónia, önirónia, maró gúny, célba találó humor. És kiváló alakítások."

A transzvesztitabár tulajdonosának élettársát játszó Stohl András színész bravúrjai pedig tovább emelik a darab sikerét, ahogyan azt kritikusunk a Fidelión megjelent kritikájában is megjegyzi: "Stohl méltóságteljes, de kiöregedőfélben lévő transzvesztitája valódi feminin jelenség a színpadon, egyszerre harsány drag queen és anyatigris, alakítása akár egy önvallomásnak is beérne színészetről ma Magyarországon."

3. Római vakáció

Az Audrey Hepburn szereplésével filmklasszissá vált mozi, majd Pole Corter zenéivel elhíresült színházi darab Pelsőczy Réka adaptációjában és Zöldi Gergely átiratában igazi kikapcsolódást nyújtó előadássá válik. A dramaturgiai munka által a színházi és filmes élet kulisszatitkai is beleíródnak a történetbe. Hernádi Judit, a legígéretesebb pályakezdő címére esélyes Nagy Dániel Viktor, Fekete Ernő, valamint Tenki Réka és az őt váltó Balla Eszter játékával sztárparádét vonultat fel az Orlai Produkció.

Csáki Judit a Magyar Narancsban megjelent kritikájában a következőképp szól a rendezésről: "Pelsőczy Réka rendezése finom munka. Egyébként is: Pelsőczy rendezéseit ez a bizonyos érzékenység, nem nyomulós, de azért látványos ötletesség és stílusérzék szokta jellemezni (...). Filmlegendáról, avagy legendás filmről lévén szó az ötlet is elkél, a stílusérzék is - és minden marad a kellemes, kedves, bájos, szellemes tartományon belül. Mondhatnám, hogy tipikus nyáresti előadás, de szerintem jól fog jönni mínusz húszban is."

Pelsőczy Réka így beszélt a rendezés mozgatórugójáról a Fidelión megjelent interjúban: "Nagyon szeretem ezeket a régi filmeket. (...) Imádtam tévét és filmeket nézni, teljesen elvarázsolódtam a nagy színészektől, a zenéktől, a táncoktól. Nem tudom, miért, de valahol nagyon mélyen érint ez a világ, ez az álomvilág. Belefeledkeztem a mesékbe, de közben tudtam, hogy ezek színészek, nem embereknek tűntek, hanem földöntúli lényeknek. Ez a rendezésem tiszteletadás, vagy megemlékezés nekem a régiekről."

Ön szerint ki a legjobb? Szavazzon!