Tanulmányait Plovdivban kezdte, majd a Genfi Konzervatórium következett, ahol 2009-ben szerzett mesterfokozatot. Mit változtatott szemléletén a közeg, amelybe Svájcban belecsöppent?

Svájc csendes, tiszta, békés, nyugodt ország, megérkezve azonnal megragadott a szabadság légköre. Rögtön úgy éreztem, itt otthonra találtam, és valóban: azóta is itt élünk.

Egy interjúban nagy nyomatékkal beszél a beskatulyázás káros hatásairól, valamint arról, hogy minden stílust ki szeretne próbálni, a repertoár minden részében jártasságot igyekszik szerezni. Barokk énekesként indult: hol tart most, mi mindent sikerült meghódítania, és mit tervez a jövőben?

A barokk zenére William Christie-nek köszönhetően találtam rá, amikor részt vehettem a fiatal énekesek felsőfokú képzése céljából létrehozott Jardin des Voix programjában. Amikor barokkot énekeltem, mindenki azt várta tőlem, hogy csak azzal foglalkozzam. Azután elkezdtem az olasz repertoárt énekelni, és akkor arra kaptam folyamatosan szerepajánlatokat. Én azonban szeretek sokféle dolgot kipróbálni, utálom a rutint. A rutin szerintem egy művész számára gyilkos dolog. Nem tudom elképzelni, hogy ugyanazt énekeljem egész életemben, számomra ez lehetetlen.

Fejléckép: Szonja Joncseva (fotó: Victor Santiago / Müpa)

Támogatott tartalom.