Zenés színház

Sztárvendégek

2013.11.21. 14:52
Ajánlom
"Mv." - ez a közkeletű rövidítés hirdette hajdan a színházi és operaplakátokon egy-egy vendégművész felléptét. S noha a hagyományos társulati struktúrák lazulásával vagy éppen felbomlásával a vendégszereplések jellege és jelentősége is megváltozott, egy-egy külföldi művész érkezése ma is fel tudja bolygatni az operai állóvizet.

Az Operaház 1884-es megnyitásától kezdve egészen a legutóbbi időkig dolgozott társulati szisztémában, vagyis nem szerepekre, netán évadokra szerződtette művészeit, hanem hosszú távra - egész művészpályák zajlottak le falai között, bensőséges, évtizedeken átívelő kapcsolatot teremtve ezzel nézők és művészek között. A prózai színházakéra emlékeztető működési rendszer elsősorban a művészek összeszokottságában kamatozódott: legendás párosok alakultak ki, akik fél szavakból is megértették egymást, s akiknek előadásain szikrázott a levegő. Ám a hazai közönségkedvencek nevével fémjelzett premierek és repertoár-előadások mellett időről időre megjelentek a (többnyire külföldi) vendégművészek is, hogy más oldalát mutassák meg egy-egy szerepnek. Az egy évadon belül érkező vendégek száma az Operaház elmúlt korszakaiban meglehetősen változó volt, és többnyire az anyagi lehetőségektől függött - azt viszont, hogy honnan érkezzenek a vendégek, sokszor a politika sugallta. Történelmünk ismeretében aligha érhet bárkit meglepetésként, hogy a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején elsősorban olasz és német dominancia volt észlelhető e téren, míg a háború után a rövid Klemperer-korszakot leszámítva majd egy évtizeden át csak a vasfüggöny innenső oldaláról érkezhettek művészek a Sztálin úti deszkákra.

A helyzet nagyjából a hatvanas évektől kezdett rendeződni: ekkortól váltak ismét rendszeressé a nyugati művészek fellépései - s bizony sokszor a legnagyobb nevek tisztelték meg látogatásukkal a Népköztársaság útját vagy a Köztársaság teret (hiszen azt se feledjük: a nagyobb befogadóképesség miatt e fellépések színhelye gyakran az Erkel Színház volt). Felsorolni is nehéz lenne azon nagyságokat, akik ezekben az évtizedekben megfordultak nálunk; a korszak szemtanúi alighanem mind őriznek egy-egy szép emléket valamelyik külföldi kedvencükről. Persze néhány dologban alapvetően különböztek ezek a vendégfellépések a maiaktól. Mindenekelőtt abban, hogy nagyjából a nyolcvanas éveket megelőzően minden előadást magyarul játszott az Operaház - a vendégek viszont természetesen nem magyarul énekeltek: ki a darab eredeti nyelvén, ki pedig (s a szovjet énekesek esetében ez sem volt ritka) saját anyanyelvén illeszkedett be a készen kapott keretekbe. Az így létrejött bábeli nyelvzavar sokszor máig élő, mulatságos anekdotáknak szolgált forrásul (mint például a mindenkori magyar sekrestyések válasza Cavaradossi olaszul elénekelt képáriájára: „Bűnös beszédek, hallgatni is vétek!"). A másik alapvető különbség, hogy míg a régebbi vendégfellépések rendszerint egy-egy alkalomra szóltak, s a szóban forgó művészek kész produkciókba álltak be (ez alól kivételt képeztek a karmesterek, mint Lamberto Gardelli vagy Giuseppe Patané, akik rendszerint maguk tanítottak be egy-egy új produkciót), addig az elmúlt időszakban több operaházi vezetőség is törekedett arra, hogy premiereken léptessen fel vendégeket, alaposan betanult és végigpróbált produkciókban állítva őket a közönség elé. Így volt ez az Élektra 2007-es bemutatóján, ahol Nadine Secundét és Agnes Baltsát, vagy az egy évvel későbbi Fidelio-premieren, ahol Thomas Mosert láthattuk-hallhattuk - de hivatkozhatnánk akár a legutóbbi Falstaff-felújításra is Kiril Manolov cím szereplésével. Ugyanakkor a néhány éve minden tavasszal sok örömet jelentő Májusünnep rendezvénysorozata éppen a klasszikus vendégszereplések hagyományát hivatott feleleveníteni - az esetek többségében sikerrel.

Az idei évad operaházi vendégszereplései a klasszikus szisztéma szerint zajlanak majd: az énekesek kész produkciókba érkeznek, és minden bizonnyal új színekkel gazdagítják a már ismert előadásokat. Mikor ez a cikk készül, elsősorban a német operák kedvelői érezhetik magukat elkényeztetve: október folyamán a Tannhäuser és A rózsalovag is a repertoárban jártas művészek közreműködésével került színre. A Wagner-opera címszerepét éneklő Frank van Aken három éve éppen ezzel a szereppel robbant be a nemzetközi köztudatba, amikor is a megbetegedett Johan Botha helyére ugrott be a bécsi Staatsoper színpadán - a közönség lelkesen üdvözölte az igazi érces Wagner-hangot. Régebbi budapesti fellépéseiből már jól ismerhetjük Alfred Muffot, akit koncertszólistaként és az operaházi Parsifal Gurnemanzaként is üdvözölhettünk már fővárosunkban. Az idén októberben egyik legtöbbet énekelt szerepében, A rózsalovag Ochs bárójaként lépett fel - egyike ez azon szerepeknek, melyeknek kiosztása nemzetközi szinten is sokszor okoz gondot, így a vendég foglalkoztatása több szempontból is indokolt.

S ha már Richard Strauss: a decemberi Salome-előadások Heródesét éneklő Gerhard Siegel egyike az utolsó nagy német karaktertenoroknak, akik néhány mondatos szerepből is végtelen árnyalatokat tudnak elővarázsolni a nevetségességtől a félelmetességig - talán nem vetjük el nagyon a sulykot, ha azt írjuk: Heródesétől nagyon is sokat várunk. Mint ahogy sokat várunk az évad végi Strauss-fesztivál vendég-énekeseitől is, akik jelenlétükkel várhatóan igazi ünneppé avatják az amúgy is különlegesnek ígérkező ciklust. A két hét alatt színre kerülő hat opera sztárjait felsorolni is nehéz lenne, így engedtessék meg, hogy önkényesenemeljek ki két nevet: az Ariadné Naxoszban Zerbinettáját alakító Julia Novikováét, akinek nemzetközi indulása a Magyarországon megrendezett, Plácido Domingo nevével fémjelzett Operalia énekversenyhez kötődik, s akinek karrierje azóta a legnagyobb színpadokon folytatódik; valamint A rózsalovag Ochsaként érkező Kurt Rydlét, aki a darab szempontjából talán legautentikusabb helyen, a Bécsi Állami Operaházban immáron évtizedek óta alakítja a vidéki lovagot.

Az olasz operák kedvelőinek sem lesz okuk panaszra vendégek szempontjából. Érkezik például Leo Nucci, aki tavalyi operaházi debütálása után  ezúttal Nabuccóként lép fel januárban. A lassan élő legendának számító olasz bariton legutóbb általános közönség- és kritikai sikert aratott fellépésével, így nagy várakozás előzi meg visszatérését most és áprilisban is, amikor is új szerepben, A trubadúr Luna grófjaként mutatkozik be.

A Verdi-előadásoknál maradva: vendégjárásos lesz a november 27-i és 30-i Otello is - a címszerepben Marco Bertit, Desdemonaként Krassimira Stoyanovát üdvözölheti majd a budapesti közönség. Mindketten gyakori vendégei a legnagyobb színpadoknak: Berti a Scalából érkezik hozzánk, és Berlinbe utazik tovább, a bolgár énekesnő pedig (akinek nevét a magyar helyesírás szabályai szerint írhatnánk Kraszimira Sztojanovaként is) nem sokkal itteni fellépése előtt a Bécsi Állami Operában énekli Boleyn Annát - egyébként korábbi budapesti fellépésére is a Staatsoper vendégjátékának keretében került sor a Don Giovanni Annájaként.

Akárhányszor jár is „vendég a Háznál", a közönség és a kritika - már csak a hagyományok miatt is - mindig ki tün te tett figyelemmel kíséri teljesítményét. S hogy jogos-e az érdeklődés? Legjobb, ha olvasóink erről személyesen győződnek meg az évad folyamán!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház bartók plusz 2018

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház bartók plusz 2018

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház opera

Erkel Ferenc, a nemzeti opera megteremtője

Százhuszonöt éve, 1893. június 15-én halt meg Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz megzenésítője. A jubileum alkalmából Erkel-emlékévet tartanak.
Zenés színház bartók plusz 2018

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Zenés színház hír

Goethe-éremmel tüntetik ki Eötvös Pétert

A világhírű zeneszerző-karmester, korunk egyik legjelentősebb operaszerzője Német Szövetségi Köztársaság hivatalos érdemjelét veheti át augusztus 28-án Weimarban.