Zenés színház

„Szu-Csong országa olyan, mint Vietnám régen” – interjú Ninh Duc Hoang Longgal

2021.10.08. 14:35
Ajánlom
A vietnámi származású Ninh Duc Hoang Long néhány évvel ezelőtt a Bánk bán Hazám, hazám című áriájával és a János vitéz legismertebb dalával, Kukorica Jancsi belépőjével vált a közönség kedvencévé, azóta pedig megkerülhetetlen alakja lett a hazai opera- és operettjátszásnak. Rosillon szerepével debütált a Budapesti Operettszínházban, most pedig A mosoly országában Szu-Csong herceget alakítja. A kulturális különbségekről, a nyelvi nehézségekről és a kínai hercegről beszélgettünk.

A magyar nézők a Virtuózokból ismerhettek meg téged, most pedig a Budapesti Operettszínház és a Magyar Állami Operaház szólistájaként láthat a közönség. Milyen út vezetett a képernyőről a színpadra?

Már a Virtuózok első évadába hívtak a verseny szervezői, de akkor a tanáraimmal, Cseh Dalmával és Kiss-B. Atillával még úgy döntöttünk, várunk egy kicsit, mert úgy éreztem, még nem tudok eleget. Az út elején voltam. Amikor a negyedik évadban újra megkerestek, jelentkeztem. Ezzel párhuzamosan zajlott egy másik megmérettetés is, a Simándy József Nemzetközi Énekverseny, amin szintén indultam. Nehéz volt felkészülni, de végül mindkettőn első helyezett lettem a korcsoportomban, illetve

a Virtuózokban megnyertem az Operettszínház különdíját, és elénekelhettem Rosillon szerepét A víg özvegyben, Dubaiban.

Így kerültem a színházhoz, ahol magyarul játszottuk az előadást, de jártunk vele Dubaiban is, ahol németül ment. Közben pedig elvégeztem a Zeneakadémia klasszikus ének alapszakát és operaének mesterszakát.

EvadbejelentosajtotajekoztatoArtLensPhotography-143319.jpg

Ninh Duc Hoang Long a Budapesti Operettszínház évadbejelentő sajtótájékoztatóján (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

Játszol operákban és operettekben is. Melyik műfaj áll hozzád közelebb?

Egyelőre még az opera, de remélem, hogy pár év múlva már az operettben is ugyanennyire otthon érzem majd magam. A gyors ritmus és a munkatempó miatt az operettet nehezebb elsajátítani, ráadásul magas szinten kell tudni magyarul és rengeteg a próza. Amikor hét évvel ezelőtt Magyarországra jöttem, még egyáltalán nem beszéltem a nyelvet, csak itt tanultam meg, ezért nehezebb.

Énekelni viszont Vietnámban is tanultál.

Igen, a vietnámi zeneakadémiára jártam, de az ottani oktatás teljesen más, mint a magyar.

A vietnámi kultúrában az opera és a klasszikus zene még új, van ugyan operaházunk, de klasszikus éneklést nem nagyon lehet ott tanulni.

Inkább a könnyűzene népszerű, illetve a népzene, és vannak háborús dalaink. Sokan, akik átélték a háborút, még élnek, és az akkor született nótákat a mai napig éneklik. A nyelv miatt ezeket nem lehet klasszikus technikával előadni, de ha olaszul énekel az ember, már könnyebb.

Ha ennyire nincs hagyománya a klasszikus zenének Vietnámban, hogy kerültél kapcsolatba az opera és operett műfajával?

Egyszer véletlenül hallottam egy áriát Pavarottitól, és csodálatosnak találtam, ahogy a tenor énekel, és érdekelt a technikája. A vietnámi zeneakadémián az egyik professzor, aki egyébként Oroszországban is tanult, és népszerű operaénekesnek számít Vietnámban, azt tanácsolta, hogy ha ezzel szeretnék foglalkozni, akkor menjek külföldre tanulni. Így kezdtem el képzési lehetőségeket keresni és így jutottam el ösztöndíjasként Magyarországra.

Az Európában jellemző zenés színház sincs jelen nálatok?

Van ugyan zenés színház, de nagyon eltér a magyartól. Inkább népzenét játszanak, musicalt, operettet egyáltalán nem, mert a nyelvünk nem alkalmas rá. Az operaházunkban évente csupán egy-két alkalommal tartanak operaelőadást, társulatuk pedig nincs. A hagyományos, prózai színházaknál, ahol színművészek dolgoznak, más a helyzet.

Amosolyorszaga_BerzsenyiKrisztinajelmezterve2-143212.jpg

Berzsenyi Krisztina jelmezterve (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

A mosoly országában nagyon erősen jelen vannak a társadalmi különbségek, mi pedig hajlamosak vagyunk a keleti kultúrát egységként, és nem nemzetenként látni. Találkozol a mindennapokban is ilyen általánosításokkal?

Amikor Vietnámban éltem, nem volt esélyem Kínába vagy Japánba utazni, ezért nem is láttam annyira a hasonlóságokat és különbségeket. De amikor idejöttem Magyarországra, és találkoztam japán vagy kínai diákokkal, rájöttem, hogy sok dologban egyezik a kultúránk. Például az európai emberek sokkal bátrabbak és nyitottabb a lelkük, mint az ázsiaiaknak. Mi zárkózottabbak vagyunk. Szu-Csong belépőjében éppen erről van szó: „De hogy itt bent mi fáj, azt nem tudja más” – azt jelenti, hogy bár fáj a szívünk, mégis mosolygunk.

Mennyire tudod a saját kultúrádat Szu-Csong hercegen keresztül megmutatni?

Szu-Csong ugyan egy másik korban élő kínai herceg, de nagyon sok dologban hasonlítunk. Ő is egy olyan ázsiai ember, aki egy európai országban él – az ő esetében ez Ausztria –, és nagyon másnak érzi azt a világot, mint a hazáját. Nekem Magyarország volt az első külföldi ország, ahol jártam, és először furcsának találtam az itteni szokásokat. Nagyon hiányzott a hazám, a családom és a barátaim, pedig a járvány előtt évente haza tudtam menni. Gyakorlatilag itt teljesen újra kellett kezdenem az életem, mert mindenki gyorsabban élt, mint otthon, és ismeretlenek voltak az emberek. A keleti kultúrát nem lehet áthozni Európába, meg kell próbálni valahogy keverni a két világ szokásait. Ez nehéz, de hét év alatt annyira megszoktam az itteni ritmust, hogy ugyan jó vissza-visszamenni, de furcsa lenne már újra Vietnámban élni. Szu-Csongnak is nehéz visszatérnie Kínába.

Szu-Csong európai párt választ magának – ráadásul titokban –, és felmerül a többnejűség kérdése is. Ez mennyire elfogadott a kultúrátokban?

Ebből a szempontból nagyon hasonló a kínai és a vietnámi kultúra, ezért

szinte úgy játszhatom Szu-Csongot, mintha vietnámi herceg lenne.

Régen az, hogy valakinek több felesége volt, vagy hogy megmondták, kit kell elvennie, teljesen elfogadott volt, ma már nem az. Viszont most is előfordul, hogy egy vietnámi európai párt választ magának, Budapesten is több olyan ázsiai embert ismerek, akinek magyar párja van.

Vietnámban is találkozni európai-ázsiai párokkal?

Ott kevésbé látni ilyet, de nem azért, mert ne lenne elfogadott, inkább az az oka, hogy egy európai embernek sokkal nehezebb megszokni a mi kultúránkat, szokásainkat.

NinhDucHoangLong-143213.jpg

Ninh Duc Hoang Long (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Stephen Medcalf először rendez a Budapesti Operettszínházban, ráadásul ő is egy másik kultúrkörből érkezik.

Ebben az előadásban csak Stephen és én vagyunk külföldiek, mindenki más magyar, ennek ellenére nem látok nagy különbséget egy magyar rendező és az ő munkamódszere között. Stephen agyon felkészült, és hagyja, hogy az én kultúrám is megjelenjen a darabban, hiszen Szu-Csong országa olyan, mint Vietnám régen. Ő pedig egy hagyományos operettet szeretne rendezni. Sok szempontból könnyebbség is, hogy Stephen angolul rendez, és le is fordítják, amit mond, mert így két nyelven is hallom az instrukciókat, így pedig egészen biztosan megértem.

Ki segít a magyar szöveg megtanulásában?

A súgóval készülünk, vele dolgozom minden nap körülbelül egy órát, hogy jól menjen a szöveg. Az énekes részek egészen mások, könnyebbek, mint a próza. Mivel nem magyar az anyanyelvem, nagyon kell koncentrálnom, és kétszer-háromszor több energiát beletenni a tanulásba, hogy helyesen mondjam, hiszen ha elrontom a szót, vagy elfelejtem a szöveget, nem tudok hirtelen új mondatot kitalálni helyette. Sokat segít, hogy a mindennapokban, illetve a színházban is a magyart használom, vietnámiul csak otthon vagy a baráti társaságban beszélek, ezért folyamatosan fejlődök.

Nem merült fel, hogy az előadásban vietnámiul szólalj meg?

Volt, aki megkérdezte, nem mondanék-e egy-egy mondatot vietnámiul, de komolyan nem került szóba. Azt hiszem, furcsa is lenne, ha a magyar színpadon úgy kellene megszólalnom. Az Operaházban viszont volt már olyan, hogy azt kérték, néhány prózai részt ne magyarul mondjak, de végül elvetettük, mert nem lehetett volna jól átfordítani. Így ott is maradtunk az eredeti változatnál.

Lehár darabja eltér a hagyományos operettektől, abból a szempontból legalábbis mindenképp, hogy nem boldog végkifejlettel zárul.

Kevés olyan darabban játszottam eddig, ahol gyászolnom kellett, az is főként operákban fordult elő, itt pedig ezzel ér véget a történet. A karakteremből adódóan mindig a vidámabb szerepek találtak meg, János vitéz áriája is ilyen volt.

Szu-Csong az első igazán komoly drámai operett szerepem.

Ezeket a történeteket, mint például A mosoly országát, lelkileg és technikailag is nehezebbnek érzem, de nagyon igyekszem, hogy a gyászt és a komolyságot hitelesen tudjam átadni.

A mosoly országa október 22-én, 23-án és 24-én látható a Budapesti Operettszínházban. Jegyek az alábbi oldalon válthatók.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Ninh Duc Hoang Long A mosoly országa olvasópróbáján (fotó: Lakatos János / Budapesti Operettszínház)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A magyar zenetörténet csillagai is bekerülnek a Zene Háza új, dívákról szóló kiállításába

Marton Éva, Zsédenyi Adrienn Zséda, Rúzsa Magdi, Koncz Zsuzsa és még sok más díva személyes történetét is bemutatja a Magyar Zene Háza május 17-én nyíló, új kiállítása, a Dívák & Ikonok.
Klasszikus

TITOK a Pannon Filharmonikusokkal

A társulat új évadában arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a TITOK? A Pannon Filharmonikusok budapesti bérletsorozata már elérhető, áprilisban pedig Pécsett is meghirdetik új évaduk programját.
Plusz

Dömösön folytatódik a Szeláví! Fesztivál története

Barátok, nyáresti koncertek, koccintás az élet apró örömeire és kirándulások a Dunakanyar egyik legszebb településén, Dömösön. Sátrazás a csillagok alatt, három nap önfeledt szabadság: idén is várja a kikapcsolódni vágyókat a Szeláví! Fesztivál.
Könyv

Borsik Miklós veheti át a Hazai Attila Irodalmi Díjat

A költő, író, kritikus április 30-án a Nyitott Műhelyben veheti át a fiatalon elhunyt művészről elnevezett elismerést, amellyel a Hazai Attilához hasonlóan újító, kísérletező szerzőket ismerik el. 
Zenés színház

„Az emberekben vagyok otthon” – interjú Nemes Tiborral

Nemes Tibor első premierjére készül a Budapesti Operettszínházban. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés színész hallgatója José Riveraként mutatkozik be a Carmen című musicalben április 20-án.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Az emberekben vagyok otthon” – interjú Nemes Tiborral

Nemes Tibor első premierjére készül a Budapesti Operettszínházban. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés színész hallgatója José Riveraként mutatkozik be a Carmen című musicalben április 20-án.
Zenés színház ajánló

Gálaesttel támogatja az autistákat a Budapesti Operettszínház

Április 23-án Együtt az Autistákért címmel rendeznek jótékonysági estet, amelyen a legnépszerűbb operett-, illetve musicalrészleteket hallhatja a közönség az Operettszínház sztárjainak előadásában. 
Zenés színház interjú

„A klasszikus zenében a sokoldalúság gyanakvást szül” – interjú José Curával

A karmesterként és zeneszerzőként is aktív művésszel a a VeszprémFestre tervezett, argentin dalokra és operaáriákra épülő koncertjének műsoráról, a zenei sokoldalúságról és a társadalmi felelősségvállalásról is beszélgettünk.
Zenés színház elhunyt

Elhunyt Michael Boder karmester

A nemzetközi hírű operadirigenst, aki idén húsvétkor a Magyar Állami Operaház Parsifal-produkcióját vezényelte, hatvanöt éves korában érte a halál – tette közzé az intézmény.
Zenés színház interjú

Nekünk találkozni kellett – interjú Nádasi Veronikával, a Carmen-musical címszereplőjével

Április 19-én, 20-án és 21-én először láthatja Magyarországon a közönség Frank Wildhorn Carmen című musicaljét a Budapesti Operettszínházban. Az első szereposztásban címszerepet alakító Nádasi Veronika számára méltó feladatot jelent ennek a minden porcikájában nagybetűs nőnek a megformálása.