Kesselyák Gergely kért fel a Don Giovanni „rockosítására”. Gondolkodtál-e már hasonló projekten?

Egy rendkívül unikális elképzelés, amivel Gergő megkeresett, de nem nevezném rockoperának, sokkal izgalmasabb annál. Őszintén szólva, ha a klasszikus zenében szakavatott emberek meghallják ezt a szóalkotást, hogy „RockGiovanni”, az első reakciójuk az, hogy „jaj, ne!” Talán azt gondolják, hogy egy ilyen projekt lebutítja Mozart zenéjét, árt neki, nem tartja tiszteletben. De ez nem egy egyszerű áthangszerelés szólógitárra, basszusgitárra és dobra.

Szüts Apor (Fotó/Forrás: Kelemen Gergő)

Beavatsz a zeneszerzői módszeredbe?

Ugyancsak Kesselyák Gergő elképzelése volt, hogy úgy csináljuk meg az operát, hogy a szereplőihez egy-egy zenei stílust rendelünk. Ez azért is találó, mert a Don Giovanni egyes szereplői túllátnak a saját korukon, felvilágosult emberek. A zenében így megjelenik Wagner, Richard Strauss, a rokokó, a jazz, a rock is. Számomra pedig mindez lehetőséget ad a zenei humorra, de tény, hogy

a legnagyobb nehézség abból fakadt, hogy a Don Giovanni nem egy rossz darab, hanem Mozart életművének egyik legjobb alkotása.

Ez frusztrált téged?

Igen, természetesen. Ráadásul nem ismertem a rockot behatóan.

Hogy érted?

Ez olyan, mint amikor ismersz egy ételt, de nem tudod, hogyan készül. Tudom, mi az a rock, de hogy hogyan kell megcsinálni, ez nagyobb feladat, mint gondolnánk.

Mennyire van készen az átirat?

Már a munka végén tartok.

Voltak olyan stációk a komponálás során, amikor úgy érezted, több lett a mű?

Nem azért készítem az átdolgozást, hogy több legyen. A Don Giovanni egy remekmű, nem lehet hozzátenni, legfeljebb máshogy bemutatni, mi pedig élünk a XXI. század nyújtotta lehetőségekkel. Az átiratban semmit sem változtak az énekesi szólamok, az utolsó kottáig megmaradnak Mozart hangjegyei. Ez egy különleges koncepció, a jelek szerint nagyon jól fog működni.

composers-faceapp-mozart-1495093636-view-0

Tehát ez egy hasonló dolog, mint amikor Mozart áthangszerelte Händelt.

Igen. De nem az a kategória, mint az Amadeus-filmben, amikor Mozart odabökte Salierinek, hogy „írtam variációt az egyik darabjához, és igen sokat javított rajta”.

Mondanál egy-két példát, hogy milyen stílusokat rendeltél a szereplőkhöz?

Donna Anna megmaradt rokokó stílusúnak. Leporelló az egyik legizgalmasabb karakter, aki egyszerre szolgalelkű és ármánykodó. Az ő zenei világában a Richard Strauss-i zenekari színek keverednek a rockkal.

Milyen együttesekre készült a hangszerelés?

Egy szimfonikus zenekar két gitárral, basszusgitárral, dobbal, szintetizátorral, ütőhangszerekkel, zongorával egészül ki – nagy apparátust kell elképzelni.

Korábban te is pályáztál a Bartók Plusz Operafesztivál operaíró versenyén.

Igen, A hallei kirurgust tavaly mutatták be Debrecenben, nyolc előadást ért meg a Csokonai Színházban.

Kapcsolódó

Szüts Apor: „Az opera egy művészi szimbiózis”

A huszonnégy éves Szüts Apor A hallei kirurgus című operáját a Bartók Plusz Operafesztivál operaíró versenyének díjnyertes produkciójaként október 2-án mutatták be a Csokonai Színházban. A premier után az operaírás folyamatáról és többszörös zenészidentitásáról beszélgettünk a Virtuózok fiatal tehetségével.

Mit gondolsz az operafesztivál kiáltványáról, amely a közérthető kortárs opera létrehozását célozza meg?

Amikor egy-két éve beszélgettünk egy interjúban, kifejtettem, miért kíséri szerintem érdektelenség a kortárs zenét. Azokkal a gondolatokkal sokan nem értettek egyet, volt, aki kikérte magának, volt, aki csak megszólt, mert feleslegesen fecsegek értelmetlen dolgokat. Ennek ellenére nem hiszem, hogy véletlenül lenne a közérthetőség a Bartók Plusz koncepciójának középpontjában. A kortárs magas művészet demonstratíve harc a popkultúra, a posztmodern ellen. Ezzel viszont rengeteg embert kizár annak a lehetőségéből, hogy élvezze azt.

Kapcsolódó

"Felbosszant a mai zeneszerzői nyelv céltalansága"

Szüts Apor idén elnyerte a Beethoven-kadenciaverseny fődíját, egyúttal bekerült a Fidelio Fortissimo Tehetséggondozó Programba. Nemcsak zongoristaként, hanem komponistaként és karmesterként is eredményes. Zeneszerzői elképzeléseiről, saját zenekaráról és jövőbeli terveiről beszélgettünk vele.

A művésznek elsősorban nem az a feladata, hogy „önmegvalósítson”, hanem hogy apostol legyen, kapcsolatot teremtsen Isten és ember között.

Óriási felelősség, mi kerül ki egy alkotóművész kezei közül. Nem a tartalmat kell megváltoztatni, hanem a nyelvezetet, azt a fajta közlési módot kell megtalálni, ami megszólít embereket. A miskolci operafesztivál éppen ezt a szellemiséget tükrözi.

Kapcsolódó

A Kékszakállú és Semmelweis élete az idei Bartók Plusz Operafesztivál középpontjában

A tizennyolc éves fesztivál idén is hangversenyekkel, kiállítással, filmvetítéssel várja látogatóit, és természetesen operával. A középpontban a százéves Kékszakállú, a kétszáz éves Semmelweis Ignác és az utóbbi évtizedek legnépszerűbb (rock)operája, az István, a király.

További információkért, jegyvásárláshoz látogasson el az operafesztivál honlapjára!