Szüts Apor (Fotó/Forrás: Coopera)
Első hallásra meglepőnek tűnik az ötlet, hogy egy mesét opera formájában dolgozzatok fel. Meg lehet szólítani a gyerekeket, fiatalokat ezen a műfajon keresztül?
Az operával kapcsolatban sajnos sokak fejében él egy olyan kép, hogy jól öltözött emberek bársonyszékben ülve nagyon okos fejet vágva hallgatják a zenét, a szünetben pedig marha drága perecet vesznek a büfében. Pedig ez soha nem tartozott bele az opera kultúrájába. Nézd meg Mozartól a Varázsfuvolát, a Szöktetés a szerájbólt vagy a Figaro házasságát, aminek kifejezetten az volt a célja, hogy a közönség a térdét csapkodva nevessen. Ma a Figaro legviccesebb jeleneteit sokszor faarccal nézik az emberek. Nem is értékelik a benne lévő poénokat. E szerint a réteg szerint már eleve értékvesztés, ha egy gitár vagy egy dob megjelenik a klasszikus zenében, mert szerintük csak a hegedűnek, a fuvolának, a harsonának van szép hangja. Nehezen nyitnak. Pedig ezek csak külsőségek. Ott volt például a Queen zenekar, akik a Bohém rapszódiával tökéletesen megmutatták, hogy meg lehet maradni a magas értéket képviselő tartalmak mentén akkor is, ha megtisztítjuk a zenét a sekélyes, felszínes külsőségektől.
Ha jól értelek, egyfajta letisztulásra lenne szüksége a műfajnak?
Nem kellene mindenáron ragaszkodnunk az opera régi dogmáihoz, és mindenáron megkövetelni a régi elvárásoknak való megfelelést.
Egyrészt a régi megvalósítási formákat követő operákból már sok született. Másrészt azok a formák a mai emberektől egyre távolabb állnak. Az emberek általában úgy képzelik el az operát, hogy a főszereplő szerelemről énekel benne, majd leszúrják egy késsel, miután tovább áriázik még vagy fél órán keresztül. Az operában egy ária – éppúgy, mint a monológ a drámákban – azt mutatja meg, hogyan emeljünk ki a színpadon pillanatokat a lineárisan elmesélt történetből, hogyan „állítsuk meg az időt” azért, hogy mindazt, ami egy emberben benne van, megfogalmazhassuk. De ez a mai világban már nem nagyon működik, ma már minden sokkal gyorsabb.
Számodra miben rejlik a Csipike-mesék különlegessége?
Csipike történetei semmiképpen sem követik a jól ismert mesei hagyományokat. Az első dolog, amivel a főhőssel kapcsolatban találkozunk az, hogy a hiúsága és a kisebbségi komplexusa hogyan tölti be a saját kis lelki világát, és hogyan hat a környezetére. Amikor egyszer azt mondja neki valaki, hogy te csak egy kis törpe vagy, ő rögtön megsértődik. „Igen? Akkor most felmegyek a hegyre, ráncba szedek mindent és mindenkit, még a patakot is kiszárítom!” Nem egy kedves, szeretettel teli kis törpe, hanem nagyon is életszerű, emberi tulajdonságokkal rendelkező lény, akinek vannak hibái és erényei egyaránt, és aki sokszor a saját érzéseivel küzd. Zeneileg azért is érdekes ez a mese, mert nem a párbeszédek a legfontosabbak benne, hanem éppen
a narráció az, ami lehetőséget ad rá, hogy egy kicsit mélyebben megismerjük ezeknek a karaktereknek a lelkivilágát.
Szüts Apor (Fotó/Forrás: Coopera)
Az említett karakterek nemcsak a személyiségükkel, de a zenei világukkal is elkülönülnek majd egymástól?
Igen, ehhez is megvannak a megfelelő technikai eszközök. Megoldhattuk volna úgy is, mint a Péter és a farkas esetében, hogy egy-egy adott hangszert egy konkrét szereplőhöz társítunk. De én inkább a vezérmotívumban, a visszatérő dallamban hiszek, amikor ugyanaz a téma különböző kontextusokban tűnik fel egy-egy szereplő kapcsán. Ilyenkor az adott téma akár más-más hangszereken is megszólalhat. Ezáltal is az adott karakterek sokféleségét leszünk képesek kifejezni. Maga a főtéma is számtalanféleképpen fog megszólalni. Egyszerre jelzi Csipke hiúságát és kedvességét. Azt, hogy ez a kis törpe bár fontoskodó, mégis nagyon szereti az erdőt, és őt is nagyon szeretik az erdő lakói. A barátja, Kukucsi, a kis vakond is hol okoskodó, hol lusta, de mindig nagyon nagy a szíve. Ezt a fajta összetettséget szerintem a Wagnertől eredő vezérmotívum technika képes a legjobban kifejezni.
Milyen hangszereket hallhatunk majd az előadásban?
Alapvetően egy klasszikus szimfonikus zenekarra íródott a mű, kiegészülve olyan romantikus korszakban feltűnt hangszerekkel, mint például a kontrafagott. A zongora is fontos szerepet kap, illetve megszólalnak majd ütőhangszerek – köztük a kereplő vagy a kis ostor –, amik különleges, meglepő hangzást tudnak kelteni a klasszikus zenei közegben.
Nagyon sok népzenei elem került a dalokba, nemcsak a magyar, de számos más nép zenéjére ráismerhetünk.
Habár a darab zeneileg nem mond kifejezetten újat, mégis igyekeztem olyan elemeket beletenni, amelyek egyedivé teszik.
Szüts Apor (Fotó/Forrás: Hutanu Emil / Fidelio)
A Coopera számára fontos a nemzeti hagyományok ápolása és továbbörökítése a felnövekvő generációkon keresztül. Ezért is tűzték ki új magyar témákból, történetekből táplálkozó operák megalkotását. Mit gondolsz erről a célkitűzésről?
Ezt a küldetést csak kevesen teljesítik igazán jól. Amikor a nemzeti értékrend kapcsán lokálpatriótaként hivatkozunk magunkra, az más emberek számára túlzónak, olykor akár viccesnek is tűnhet. Ha nem megfelelő a forma, a kifejezésmód, akkor maga a lényegi tartalom, a nemzeti értékek megőrzése elveszhet, annyira hiteltelenné válhat a lokálpatrióta életérzés. A Coopera által létrehozott produkciók egyik erőssége, hogy ezt a fajta magyarságtudatot nagyon jó formai keretek között tudják tartani, így olyan emberek számára is közvetíteni képesek a hazaszeret érzését, akik korábban nem tudtak mindezzel azonosulni.
A mű megírásához az Emberi Erőforrások Minisztériuma nyújtott támogatást a Petőfi Irodalmi Ügynökségen keresztül.
További információ ide kattintva! >>>
Coopera (Fotó/Forrás: Coopera)
Fejléckép: Szüts Apor (forrás: Coopera)
Támogatott tartalom.
hírlevél
