Az interjú eredetileg az Opera Magazin 2026. nyári számában jelent meg.
2025-ben diplomát szerzett sport-mentáltrénerként a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen, azóta ebben a minőségében is aktív. Sikeres és elismert művészként miért tartotta szükségesnek ezt a képzést?
Többször éreztem kiszolgáltatottnak magam a pályán, és nagyon érdekelt, mik azok az eszközök, amikkel visszavehetem, vagy egyáltalán kézbe vehetem a kontrollt. Sokszor tapasztaltam azt is, hogy egy-egy speciális téthelyzetben nem mindig tudom azt a színvonalat nyújtani, mint a próbán, máskor pedig éppen ellenkezőleg, jóval az általam elvárt szint felett teljesítek. Kíváncsi voltam, mitől függ az, hogy mire és miért vagyok képes váratlan helyzetekben.
Hogyan tudja hasznosítani, milyen technikákat tud átvenni egy operaénekes ebből a tudástárból?
A módszerek kifejezetten a sportpszichológia eszköztárából valók. Jóval túlmutatnak az általános, mentálhigiénés eljárásokon, és a leglényegesebbek
a téthelyzeti szorongás mérséklésére, az általános és téthelyzeti önbizalom növelésére, elérhető és megvalósítható célok felállítására és a motiváció fenntartására vonatkoznak.
Ha egyszerűbben kellene megfogalmaznom, akkor a személyes jóllétre és a teljesítmény optimalizálására törekszünk.
Ezzel a témával kapcsolódott a Marton Éva Nemzetközi OperaStúdió munkájához.
Egy felkérésnek eleget téve egy edukációs előadást tartottam Kaya Woytynowska kolléganőmmel együtt a fiataloknak arról, hogy bizonyos negatív szülői, tanári vagy kritikusi mondatok hogy rögzülnek, és okoznak nehézségeket téthelyzetben. Eszközöket tanultunk ahhoz, hogy ezek a mondatok hogyan semlegesíthetők. Természetesen ez az egy előadás csak az érdeklődés felkeltésére elegendő. Ugyanakkor sok visszajelzést kaptam arról, hogy a fiatal nemzedék miket él meg nehézségeknek. Ezek markánsan különböznek a korábbi generációk problémáitól. Legfőképp a közösségi média hatása az, ami elsöprő a fiatal énekesek esetében.
Az év első felében Ulmban aratott nagy sikert a közönség és a kritikusok körében is a Roberto Devereux című operában, tavaszra pedig egy mannheimi Nabuccóról szóltak a hírek. Külföldi fellépései során hogyan alkalmazkodik az új környezethez, kollégákhoz?
Nagyon nagy élmény volt az ulmi próbaidőszak és a számomra is megható fogadtatás. Ugyanakkor pont a mentáltréneri tapasztalataim alapján lemondtam a közreműködésemet a mannheimi Nabucco-sorozatban. Úgy éreztem, hogy az ulmi előadások és az azzal párhuzamosan zajló intenzív mannheimi próbák többet igényelnének tőlem fizikailag, mint amennyi jelenleg optimális a számomra. Ennek a helyzetnek a felismerése és jó érzeteket hagyó megoldása teljesen új a pályámon.
Jobban figyeltem a testem jelzéseire, és jobban is kommunikáltam a színház vezetőségével, mint korábban.
A kérdés második felére válaszolva, szerencsére rugalmasan alkalmazkodom bármilyen nyelvű színházi közeghez, sok nyelven vagyok próbaképes, és élvezem az új helyzeteket.
Kolonits Klára a Traviatában (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
Tavaly ősszel először láthattuk Wagner-hősnőként a Lohengrinben. A bel canto repertoár mellett ez egy új iránynak tekinthető?
Több, a hangomat jól ismerő szakmai kollégám, mentorom támogatta, hogy kissé kilépjek az eddig énekelt repertoárból. Elsősorban az olyan karaktereket keresem, ahol színészileg is tudok újat mondani az eddigi szerepeimhez képest. Nem titkolt célom Richard Strauss Rózsalovagjának Marschallinja, ami korban és alkatban is nagyon illene hozzám. Elza szólama ennek az útnak az első lépése lehet.
Ha már a rózsákat említi: miért jó, ha az otthonát kert, rózsák és gyönyörű növények veszik körül?
Mert a növények figyelése, gondozása, csodálata egyfajta mindfulness tevékenység. Lehorgonyoz, és a földön tart.
Minden tavasszal meg lehet tapasztalni az újjászületés isteni csodáját, ahogy az első hajtások kibújnak a földből,
aztán a virágba borulást, a nyár tetőpontja után a hervadást és a nyugalomba vonulást. Ezek a periódusok akár a női lét metaforái is lehetnek. A másik, ami rendkívül feltölt, az a növények illata. Nemcsak rengeteg, nagyon illatos rózsafajtát gondozok, hanem különleges cserjéim is vannak, amelyek kora tavasztól késő őszig szüntelen élményt adnak megunhatatlan, parfümökkel vetekedő illatukkal.
Elfoglalt művészként mi az, amit még feltöltődésként él meg?
Nagyon sokat ad a folyamatos tanulás. Ebben benne van az új szerepek elsajátítása és a pszichológiai tanulmányaim folytatása is.
A művészlét mellett egyre jobban vonz, hogy hatékonyan segítsek a kollégáimnak is, a fiatalabb generációknak.
A leghasznosabbnak azt élném meg, ha már iskolás korban megtaníthatnánk a gyerekeknek az alap stresszkezelő technikákat, és hogy felismerjék, hol vannak a határaik, vagy mi az a helyzet egy tanártól, vezetőtől, ami már nem oké, ami felveti a bántalmazás gyanúját. A másik feltöltődési forrás a mozgás, ez is új az életemben. Beleszerettem a jógázásba, és ki szeretnék próbálni új mozgásformákat is.
Milyen élet- és szakmai célokat tart hosszú távon a legfontosabbnak?
Az előbb említetteken túl a leglényegesebb számomra, hogy önazonos lehessek, és hogy örülni tudjak mindannak, amit már elértem, és megőrizzem a kíváncsiságomat, nyitottságomat és tanulni vágyásomat. Nemcsak a sportpszichológia eszközeit szeretném még jobban elsajátítani, hanem nagyon érdekel az ADHD és más neurodiverzitás hatása a művészekre. Jómagam is érintett vagyok, és megfigyeltem, hogy az ilyen típusú idegrendszerrel élő emberek, bár kiemelkedő teljesítményre képesek, rendkívül könnyen kifáradnak és kiégnek. Itt más eszközök segíthetnek. Ezért érzem úgy, hogy az életem következő fejezete a tanulásról fog szólni.
Fejléckép: Kolonits Klára (fotó/forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
hírlevél
