Zenés színház

Téma és variáció

2021.11.15. 16:15
Ajánlom
Két egyfelvonásos operát illesztett egymás mellé a Szegedi Nemzeti Színház novemberi bemutatóján. Purcell Dido és Aeneas című darabja a műfaj hajnalát idézte meg, míg Tom Johnson Négyhangú operája önreflektív módon kérdőjelezte meg a dalművek jellemzőit. A november 6-i előadáson jártunk a Kisszínházban.

Az operaműfaj kapcsán elsőként nem az angolszász világ darabjaira szoktunk gondolni, Purcell Dido és Aeneasa után csak a 20. században született újra szélesebb körben számontartott alkotás, melyet angol anyanyelvű szerző komponált. Ebből a kultúrkörből választani két művet, egyetlen estére, akár a hiányra is felhívhatná a figyelmet,

ám a Szegedi Nemzeti Színház előadása éppen a teljességre, a kezdetre és a végpontra fókuszált – végpont alatt nem időbeli véget értve, hanem azt, hogy meddig lehet még elmenni az opera története során.

Tom Johnson műve, a Négyhangú opera magának a műfajnak a mibenlétét veszi górcső alá, a szereplőknek minden megszólalása a zenei és színpadi történéseket ismerteti, értelmezi, kommentálja.

DSC_7211-160553.jpg

Dido és Aeneas (Fotó/Forrás: Szabó Luca / SZNSZ)

Göttinger Pál rendezése erősen kiemelte ezt a kettősséget, a Dido és Aeneas életképszerű nyitójelenete, a hagyományos operajátszás kellékei, a vizuális élményre való törekvés is az operajátszás megelőző korszakait idézte. Kérdés persze, hogy a mai, a virtualitás által erősen uralt világban mennyire működhetnek még a hajdani illúziókeltő eszközök, miközben Dido és kíséretének ruhái (jelmeztervező: Bujdosó Nóra) közelről nézve is szemet gyönyörködtetőek, és a hófehér oszlopok is jól idézik az antik hangulatot (díszlettervező: Varsányi Anna), a rómaiak vagy a boszorkányok esetében a korhű ábrázolás a szándékoltnál valószínűleg kevésbé komoly hatást keltett.

Máthé Beátát érzékeny muzikalitása ideális Didóvá tette, még akkor is, ha a szólamot inkább mezzoszopránok szokták megszólaltatni, csupán néhány mély hang fogott ki rajta, az alsó lágé szopránjának kiegyenlített, természetes sötétségét emelte ki.

A fiatal énekesnő olyan kifinomult, nem túl kirívó, de visszafogottságában is értékes eszköztárral rendelkezik, ami mindenképpen érdemessé teszi a figyelemre.

Remekeltek a további szopránok is, Horák Renáta a barokkhoz tökéletesen illő könnyedséggel énekelt, Kónya Krisztina pedig rövid szerepében is igen értékes hanganyagot mutatott meg. Izgalmas karakterrel színesítette az előadást Fáy Luca Boróka, a kicsit pesszimista, de éleslátó második udvarhölgy a naivan vidám társaságnak egyfajta állandó ellenpontját képviselte. Ki kell még emelni Szélpál Szilveszter Aeneasát, úgy tűnik, a barokk zene a fiatal bariton hangjának legjobb oldalát hozta ki.

DSC_8235-160800.jpg

Dido és Aeneas (Fotó/Forrás: Szabó Luca / SZNSZ)

A régizene felfutása óta végsőkig csiszolt barokk játékmód jelentős kihívás elé állíthatja a nem elsősorban erre a korszakra specializálódott intézményeket, nagy öröm, hogy a Szegedi Nemzeti Színház Zenekara és Énekkara (karigazgató: Flórián Gergely) megfelelt az elvárásoknak. Játékmódjuk és énekük áttetsző, könnyed, a stílusnak megfelelő volt. Hermann Szabolcs karmester (és második rész zongoristája) biztos kézzel, kellő precizitással tartotta kézben az előadást.

Tom Johnson darabja, a Négyhangú opera egyszerre szórakoztató paródia, és mégis több annál, a műfaj természetesnek gondolt jellemzőire irányítja a figyelmet, és végső soron azt kérdezi, mi az opera lényege? A darab szereplői állandóan reflektálnak arra, amit csinálnak: most egy ária következik, kétszer fogom ezt elénekelni, a kvartettben mindenkinek van egy témája stb.

A mű a karikatúra lényegkiemelő képességével tárja fel magának az operaműfajnak a mibenlétét,

túl jól ismerjük ezeket a jellemzőket, az általánosítás egyfajta sablonosságra is rámutat. Mivel a darabnak ezeken az önreflexív közléseken kívül nincs cselekménye, az egyes számokat szinte bármilyen keretbe lehet foglalni, ennek köszönhetően pedig a színpadra állítás lehetőségei is jóformán korlátlanok.

DSC_8372-161024.jpg

Négyhangú opera (Fotó/Forrás: Szabó Luca / SZNSZ)

Göttinger Pál rendező kiemelte az egyes hangfajokhoz köthető sztereotip személyiségjegyeket:

a szoprán meghatódik a saját nagyszerűségétől, az alt folyamatosan a szoprán babérjaira tör, a tenor mindig elégedetlen a maga szerepével, a bariton pedig csak jól szeretné érezni magát, bár ebben a zene támasztotta kihívások időnként megakadályozzák.

És akkor ott van még a basszus, aki csak mellékszereplő, a többiek még rég a színpadon vannak, amikor ő már leadta a számlát, és becsomagolt öltönyét a vállára vetve távozott – láthattuk az egyik legkacagtatóbb jelenetben. Konkrét operákra történő utalások is megjelentek a színpadon, a szoprán-tenor duett tíz variációja a női főszereplő halálára mutatott tíz lehetőséget, a rövid némajátékok felidézték a Rigolettót, a Toscát, a Traviatát, a Bohéméletet és így tovább.

A darab abszurditása elsősorban abból fakad, hogy a szokásostól eltérően

a nézőhöz való kiszólás nem plusz adalék a többi történéshez, hanem az opera lényegi vázát adja.

A klisék már az eredeti műben is az operakedvelők számára felismerhető, szórakoztató és elgondolkodtató módon jelentek meg, miközben a darab nem viszonyul destruktív módon a műfajhoz. Ezt a vonalat emelte ki a rendezés is, és a nézők láthatóan (illetve hallhatóan, nevetve) értékelték a kedvenc műfajuknak tartott görbe tükröt. Ebben természetesen nagy szerep jutott a felszabadultan komédiázó, saját művészi eszköztárukat is kifigurázó énekeseknek, Kónya Krisztinának, Dobrotka Szilviának, Bagdi Zoltánnak és Cseh Antalnak, valamint a basszus rövidke szerepében Judik Patriknak. Kis gesztusokkal a karmester-zongorista, Hermann Szabolcs is részt vett a játékban.

DSC_8565-161427.jpg

Négyhangú opera (Fotó/Forrás: Szabó Luca / SZNSZ)

A Szegedi Nemzeti Színház alaprepertoáron túlmutató bemutatója egyszerre tett fel kérdéseket az operaműfaj mibenlétével, történetével kapcsolatban, miközben magával ragadó, könnyen befogadható módon gondolkodtatott el. A barokkba visszanyúló, fájdalmas tárgyú első rész és a közelmúltban íródott, kacagtató második elidegenítő hatásai ellenére is azt mutatta, hogy az opera minden kor emberéhez szól.

Fejléckép: Dido és Aeneas (Szabó Luca / SZNSZ)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Szlovák film nyerte a fődíjat Karlovy Varyban

Fliegauf Bence Jimmy Jaguár című alkotása nem nyert díjat Közép-Európa egyetlen A-kategóriás szemléjén. Kovács István Ostrom című nagyjátékfilmje a KVIFF Talents szakmai program díjában részesült. A rangos fesztiválon Stellan Skarsgaard-t is elismerték. 
Vizuál

Holtan találták a férfit, akiről díjnyertes dokumentumfilm készült

A 62 éves František Klišíkre egy tóban találtak rá július 13-án, egy nappal azután, hogy a róla és ikertestvéréről készült dokumentumfilm fődíjat nyert Karlovy Varyban. A rendőrség szerint semmi nem utal bűncselekményre. 
Színház

„Ez a díj örök kőszegivé tett” – Balázs Andrea nyerte el az idei Hollósi Frigyes-díjat

A Hollósi Frigyes-díjat a Kőszegi Várszínház 2022-ben alapította, a színház fennállásának 40. évfordulóján: annak a színművésznek adják át, akinek a Kőszegi Várszínház nagyszínpadi bemutatójában nyújtott alakítása a leginkább tetszett a közönségnek.
Klasszikus

Fenséges hangok – nyári orgonakoncertek

Idén is gyönyörű és változatos klasszikus zenei estekkel várják az érdeklődőket Teleki Miklós Artisjus-díjas orgona- és zongoraművész és vendégei július 21. és augusztus 18. között a városközpont neoromán templomában.
Plusz

Átadták a Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázat díjait

A 2025-ben immár 31. alkalommal megrendezett Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázatra idén rekordszámú pályamű érkezett, 102 alkotó 409 munkája. A népi kézművesség egyik legrangosabb szakmai eseményének számító megmérettetés kiemelkedő színvonalon zajlott.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kritika

Kísértethajó életnagyságban – A bolygó hollandi Szentmargitbányán

Első alkalommal adták elő Wagner valamely művét a Szentmargitbányai Kőfejtőben, A bolygó hollandi azonban nem csupán igazolta a választást, hanem az utóbbi évek egyik legjobban sikerült produkciója lett. A július 9-i premieren jártunk.
Zenés színház ajánló

Közeleg a Jó estét nyár, jó estét szerelem premierje a Zenthe Nyáron

Salgótarján idén nyáron újra a kultúra fővárosává válik Nógrád vármegyében: július 8. és augusztus 16. között ismét színházzal telik meg a város főtere: elindult a Toyota Salgótarján-Zenthe Nyár 2025, a régió legnagyobb szabadtéri színházi eseménye.
Zenés színház ajánló

„A humort is őszintén kell játszani” – beszélgetés Peller Annával és Peller Károllyal

Július 14-én a Benczúr Kert ad otthont A bagoly és a cicababa című kétszereplős komédiának, amely májusban nagy sikerrel debütált a 6SZÍNben a Propeller Team produkciójaként.
Zenés színház hír

III. Béla életét bemutató történelmi musical ősbemutatójára készülnek

A Fehér Tibor műve alapján, Nyitrai László zenéjére, Máthé Zsolt rendezésében készülő produkció bemutatójára október 27-én 19 órakor a Pesti Vigadóban kerül sor.
Zenés színház hír

Ázsiai musicalfesztiválon nyert első díjat a Tesla

A kontinens legjelentősebb musicalfesztiválján, a DIMF-en a Nikola Tesla – végtelen energia című produkciót díjazták. Az elismerést Sebestyén Áron zeneszerző vette át.