Zenés színház

Tisztességes ajánlat

2010.07.29. 11:15
Ajánlom
A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a legnagyobb fejtörést az okozta, vajon miért alig néhányan kíváncsiak Muszorgszkij idehaza viszonylag ritkán látható alkotására. A magyarázaton – a visszafogott színrevitel eredményeként – az egész előadás alatt töprenghettünk.

Annak ellenére, hogy látszólag minden a helyén volt, Vidnyánszky Attila rendezéseinek sorát ismerve most először fordult elő, hogy jószerével alig van mondandója a recenzensnek. Pedig az alapanyag szemmel láthatóan zsigerileg áll közel az alkotás megálmodójához - vélhetően ez okozta, hogy a korábban időnként tapasztalt zavaróan túlhabzó, vagy a máskor már letisztultnak mondható kiérleltséget mutató, ámde életművében elkülönültségükkel tüntető koncepciók után most első ízben észlelhető, hogy a direktor alkotótársaival saját, közös formanyelvet és képi világot teremtett. Ez sem volt azonban elég, hogy a szeles-borús szombat estét intellektuálisan minimálisan izgalmassá tegyék.

Nyilván nehezítette a feladat megoldását a kissé érthetetlen, a történetírás fehér foltjait kipótolni képtelen dramaturgia. Vélhetően nem segített az aktuálpolitikától való tartózkodás sem - ezért mégis köszönet illeti az alkotót. S ha ez nem lenne elég, ezen az estén az egykori barát és alkotótárs, César Cui, a mű ellen indított összes megátalkodott támadásának jószerével valamennyi állítása igaznak bizonyult. Hiába Kocsár Balázs és a zenekar tisztes helytállása az egész este folyamán - zenei invenció, kellem és megmutatkozni vágyó teremtő erő jószerével csak az előjáték során fedezhető fel. Ami utána jön, felejthető, egysíkú, szürkésbarna massza, ami most semmi esetre sem a zenei vezető vagy a zenekar mulasztásának tudható be, mert a trónra hívási jelenet végét felölelő lassú kórustétel vontatott szétcsúszását leszámítva szemet szúró zenei baki és tévedés nélkül vezették elő a darabot.

Azt a darabot, amely Vidnyánszky döntéséből fakadóan, a műsorfüzet ígéretével ellentétben, kevésbé szól a bűnről és a bűnhődésről, sokkalta inkább a hatalom igézetéről és önnön belső törvényszerűségeiről, nép és hatalom illúziókra épülő viszonyáról. A dráma eseményeinek középpontjába így kerül a már Puskin által is feketeöves intrikusként ábrázolt, csábító és elemésztő Sujszkij, s így válik szinte láthatatlanná a trónkövetelő ál-Dimitrij, s jelentéktelenedik el maga a címadó személye is. Ez persze kötelező húzásokkal jár, hiszen innen nézve szükségtelen mellékszál a lázadó szerelmi életét taglaló III. felvonás - amit egyébként a legtöbb esetben amúgy is elhagynak -, s így maradnak ki az értelmezésből a Kromi mellett történtek is. A centrumban találjuk viszont a Félkegyelmű személyét, s a zárókép immár nem a cár halála lesz, hanem a sokak által az értelmezés kulcsának tekintett, Oroszországról szóló dal. Azzal azonban, hogy minden színpadi történés a létező világ megnyilvánulása, s az előttünk zajló események nem a lelki tusakodás, hanem a filléres hatalmi harc látható jelei, egy sor korábban is nyitott kérdés marad megmagyarázatlanul, s válik még kevésbé érthetővé.

Hiszen valljuk be, még pszichológiailag is nehéz megmagyarázni a cár őrületből eredeztetett halálát - a rendszeresen autóval közlekedők, például naponta tapasztalhatják, hogy súlyos holdkórosok ezrei léteznek a lehető legjobb egészségnek örvendve -, az önmaga által önmagára mért bűnhődés-büntetés lehetőségét feledve pedig e lényegi mozzanat sokkalta inkább kérdésessé válik. Mindezt egybevetve is bátran tekinthetjük a Borisz Godunovot a rendező egyik hagyományos úton járó, a részletekre is gondot fordító, mindemellett kellően mértéktartó, s megfontolt rendezésének. Az Alexander Belozub által jegyzett díszletek és jelmezek, valamint a Turandot során megismert, s most visszaköszönő, már-már védjegyként is értelmezhető egyes jelképek és szimbólumok arra engednek következtetni, hogy a tudatos vonalvezetés mentén zajló, egységes értelmezés az egymástól eltérő darabokban is igyekszik megtalálni a közöset.

A címszereplőt alakító Nyikita Sztorozsev hangja a telt, vaskos drámaiság, a Piment megformáló Maxim Kuzmin-Karavajev megnyilatkozásai a lágy, bölccsé magasztosuló líraiság megszólaltatásával tették élvezhetővé az operát. Kifejezetten élményszámba ment a Scselkalovot éneklő baritonista, Fülep Máté minden zenei megmozdulása, s feltétlenül szót kell ejteni a Sujszkij szerepével fellépő Nyári Zoltánról is. Utóbbi megkérdőjelezhetetlen hangi adottságai megcsillogtatása mellett ismét számot adhatott elvitathatatlan színészi tehetségéről is. Az előjáték során egy-egy mozdulattal sikerült egész világot kerekítenie a kísértő hatalom elgondolása mentén, tény ugyanakkor, hogy absztrakt lényének folytonos sulykolása a 35. percet követően már kissé kiszámíthatóvá vált. Az ál-Dimitrij Griska Otrepjevet adó, a rendezői elgondolások okán mellékszereplővé váló Cselóczki Tamás ezüstös hangja pedig a legszebb tenorhagyományokat idézte.

Volt tehát néhány szép hang, egy tisztességes rendezés, egy élvezhető zenei megvalósítás, de - ahogy a szomszéd fogalmazott - "Ettől nem megyünk a falnak!"

2010. július 24. 20:00 - Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Muszorgszkij: Borisz Godunov - Csokonai Színház, Debrecen

Díszlet, jelmez: Alexander Belozub

Dramaturg: Kozma András                   

Rendező: Vidnyánszky Attila

Borisz Godunov: Nyikita Sztorojev

Fjodor, a fia: Kun Ábel, Soós Előd

Kszenyija, a lánya: Kriszta Kinga

Dajka: Ujvárosi Andrea

Vaszilij Sujszkij herceg: Nyári Zoltán

Andrej Scselkalov, a Duma titkára: Fülep Máté

Pimen, remete-krónikás: Maxim Kuzmin-Karavajev

Grigorij Otrepjev, Ál-Dmitrij: Cselóczki Tamás

Varlaam, csavargó, kiugrott szerzetes: Bátki Fazekas Zoltán

Mihail, csavargó, kiugrott szerzetes: Hajdu András

Kocsmárosné: Bódi Marianna

Félkegyelmű: Böjte Sándor

Nyikityics, poroszló, törvényszolga: Wagner Lajos

Mityuha, paraszt: Ürmössy Imre

Egy bojár: Vince János

Hruscsov, bojár: Vince János 

Közreműködik a Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Csokonai Színház Énekkara és a Bányai Júlia Általános Iskola és A.M.I. gyermekkara

Karigazgató: Pálinkás Péter

A gyermekkar vezetője: Nemes József

Vezényel: Kocsár Balázs

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Bordás Barbara: A nők ma bármire képesek!

Mozart-operával folytatódik a Figaro-történet Szentendrén. Susanne szerepében Bordás Barbara lép színpadra, aki beszélgetésünk során elmondta, hogy sosem gondolta volna, hogy ilyen fontos és hosszú szerepben debütálhat operaszínpadon.
Zenés színház interjú

Rab Gyula: „Felüdülést jelent számomra ez a könnyedebb műfaj”

A Junior-díjas Rab Gyula magyarországi karrierjén kívül nemzetközi szinten is sikeres tenorista. Elsősorban operát énekel, de most, a Palotakoncertek vendégfellépőjeként az operett műfajában is belekóstol.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Zenés színház interjú

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház interjú

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.